Vágyaink tánca

3.

Az épületbe belépve, mosolyogva köszöntem a portásnak, aki kedvesen visszaköszönt és átadta a postát, amit megköszönve elvettem és a lifthez lépve beütöttem a lakásunkhoz tartozó kódot, mire a lift hangtalanul kinyílt. Beléptem a kék fénnyel megvilágított liftbe és hallkan dúdolva a hangszóróból szóló zenét átnéztem a postát. Nem akadt köztük semmi érdekes így elővettem a telefonomat és ránéztem az e-mailjeimre. Mikor befejeztem az egyetemet még teljesen nyugodt voltam, mert azt gondoltam, hogy a színház ahol gyakorlaton voltam majd alkalmaz engem, de csalódnom kellett. Nem tartottak rám igényt, így friss diplomával a zsebemben munkanélküli táncossá váltam. Nem sokáig nyalogattam a sebeimet, ugyanis itt volt nekem Dóri és közösen béreltünk egy termet, ahol minden nap gyerekeknek és tiniknek tartottunk táncórákat. A vállalkozásunk lassan indult be, de mostanra már kialakult egy erős kis közösség, akik csiszolatlan gyémántok voltak. Mi pedig Dórival imádtuk a kihívásokat és kirángatni bárkit a komfortzónájukból ezért is karoltunk fel olyanokat, akikről mások lemondtak. Most a liftnek dőlve izgatottan nyitottam meg a Comet Tv által küldött e-mailt és a lélegzetemet visszatartva olvastam el az üzenetet. Elsőre fel se fogtam, amit írtak, még akkor is az olvasottakat emésztettem, amikor a lift kinyílt az emeletünken és kiléptem rajta. Az e-mailben az állt, hogy szeretnének felkérni engem, hogy szerepeljek az idei Dance Magic 3. évadában, mint profi táncost és arra kértek, a mai nap folyamán jelenjek meg a székházban szerződést kötni amennyiben szeretnék élni a lehetőséggel.

– Úristen – nevettem el magam boldogan és szívem szerint körbe táncoltam volna a tágas lakást örömömben.

– Jó hírt hozott a szeretőd? – szegezte nekem a kérdést Beni, amitől az örömem azonnal tova lett.

– Tessék? – meredtem Benire, aki idegesen támaszkodott a konyhapultnak és onnan nézett rám.

Látszott rajta, hogy épp indulni készült edzésre, a sporttáskája maga mellett hevert a földön és épp a turmixját kortyolgatta, amit minden edzés előtt meg szokott inni, hogy formába hozza. Az arcát fürkészve vártam, hogy elnevesse magát és megkérdezze mi történt, de csak nézett rám idegesen rángó arccal.

– Reggel elmentem Dórihoz, gondoltam megleplek és elviszlek reggelizni, de mit mondott a portás? Hogy nem látott titeket megérkezni az este. Az üzenetben azt írtad, hogy nála alszol, akkor mégis hol a pokolban voltál, mert ott biztos nem?

Lesütött szemmel összepréseltem az ajkamat, majd újra Beni szemébe néztem és hitetlenkedve elmosolyodtam.

– Komolyan? Most már ott tartunk, hogy számon kérsz engem? Én hányszor kérdeztem meg, hogy hol töltötted az éjszakákat, amikor nem voltál itthon? Hányszor nem bíztam meg benned?

– Jézusom Violetta, ne takarózz ezzel! – nevette el magát az arcát dörzsölgetve. – És igen kérdezek, mert nem voltál Dórinál, pedig azt mondtad. Talán jogom van tudni, hogy kinél töltötte a csajom az éjszakát nem gondolod? – szegezte rám a tekintetét.

– Márkónál – mondtam meg az igazat, mire megfeszült a teste.

– Szóval Márkónál – bólintott komoran. – És pontosan ki ez? Tudod, mielőtt teljes joggal azt gondolnám, hogy a szeretőd.

– A Wasted Melodies gitárosa.

Beni úgy bámult rám, mintha hirtelen 8 fejem nőtt volna, látszott, hogy ezúttal nem találja a szavakat. Ó, pedig mennyire szeretett veszekedni, én viszont egyre jobban utáltam. Minden veszekedés után egy kicsit távolabb sodródtam Benitől és voltak ugyan alkalmak, amikor a szerelemünk olyan volt, mint egykor, de aztán mindig hiba csúszott a gépezetbe és a tündérmeséből Rémálom az Elm utcában lett.