Vágyaink tánca

2.

Talán butaság, de várakozás közben egyfolytában a galériámban lévő fényképeket nézegettem és emlékeztettem magam arra, hogy tökéletesen boldog párkapcsolatban élek Benivel. Egy kicsit féltem, hogy milyen hatással lesz majd rám a viszontlátás, rendesen pánikoltam, ezért elkezdtem felhúzni magam köré egy falat, hogy ne tudjon rajta áthatolni. Miközben arra vártam, hogy hátra jöjjenek egyre csak azt mantráztam magamban, hogy: Ne mutasd, ki mit érzel! Ne mutasd ki, hogy felkavart a találkozás! Legyél hűvös, de udvarias és minél előbb húzz el innen! Mindez kiröppent a fejemből, amikor megláttam Artit közeledni. Pólója valószínűleg a rajongók egyikénél landolt, a bőrdzsekit viszont magán tartotta, mert szeptember vége felé azért már nem volt olyan jó idő. Ő még nem vett észre engem, Alexel beszélgetett, hevesen gesztikulált és közben folyamatosan nevetett. Nem tudom, hogy Alex, mit válaszolhatott neki, de a mondatát követően Arti azonnal körbefordult és végül a tekintete megállapodott rajtam. Álltam a tekintetét, pedig legszívesebben lesütöttem volna a szememet, de nem tettem. Sosem voltam az a szégyenlős lány, aki nem merte tartani a szemkontaktust, én voltam az, aki bátran szembe nézett bárkivel és pont ez tetszett meg Artinak annak idején.

– Vilu? – kérdezte csodálkozva és közelebb sétált hozzám, majd tőlem pár méterre megállt és tétován végig mért.

– Szia, Arti. Klassz koncert volt, gratulálok – eresztettem meg egy halvány mosolyt.

– Örülök, hogy itt vagy – nézett mélyen a szemembe és közelebb lépve hozzám megérintette az arcom. – Nélküled nem lett volna az igazi.

– Hisz eddig azt se tudtad, hogy itt vagyok – forgattam meg a szemem.

– Kinevetsz, ha azt mondom reménykedtem benne, hogy itt vagy?

Némán megráztam a fejem, majd a torkomat köszörülve távolabb léptem tőle és segítség kérően Dórira néztem. Ám ő rám se hederített épp meghúzta a vodkás üveget, majd csillogó szemekkel rám nézett és felém nyújtotta az üveget. Azonnal megráztam a fejem, pedig az alkohol biztos oldott volna a feszültségemen, de egy az, hogy nem bírtam, kettő, ha én iszok, akkor tuti biztos, hogy hatalmas baromságot követek el.

– Ugyan már Vilu. Mikor afterezhetsz együtt két híres énekessel? Szerintem egész jól mutatna az önéletrajzunkban – invitált csillogó szemekkel.

– Hát, hogyne. Majd pont azok juttatnak be minket a színházba, akik életükbe sosem jártak ott – forgattam meg a szemem.

– Hé, göndörke, ne általánosíts. Igenis szoktam színházba járni – szólt Alex sértetten és Dóritól elvéve az üveget, meghúzta aztán felém nyújtotta.

– És melyik darab a kedvencet?

– Az összes – válaszolt diplomatikusan, mire elnevettem magamat. – Igyál már göndörke, vigyázunk rád!

– Hagyd már, ha nem iszik, akkor nem iszik – kapta ki a kezéből az üveget Arti.

Néztem, ahogy Arti az ajkához emeli a vodkás üveget és meghúzza nem is egyszer és tudtam, hogy piszkosul gáz leszek, amiért rajtam kívül mindenki iszik. Egy after partyn voltam, olyan helyen, amiről más csak álmodni merhetett volna. Mielőtt jobban átgondoltam volna, kikaptam Arti kezéből az üveget és meghúztam.

Mint mondtam nagyon rosszul bírtam az alkoholt és olyankor nem voltam ura a cselekedeteimnek. A színpad mögötti területet hamar magunk mögött hagytuk és a gitáros lakására mentünk, ahol még több pia várt ránk, mi pedig ittunk, mert ingyen volt és addigra a kontrollt is elvesztettem magam fölött. A földön ültem, hátamat Arti lábának vetettem, aki a hajammal játszadozott vagy pedig a nyakamat cirógatta. Egyáltalán nem zavart az érintése, sőt vágytam rá. Nagyon vágytam rá, hogy újra a karjaiban legyek.