Vágyaink tánca

25.

Miközben nyújtottam Artit figyeltem, aki a kanapé előtt ült a földön és egy dalon dolgozott. Mellette a földön ott hevert a dalszövegekkel teleírt elnyűtt füzetje, ami az elmúlt pár év során sok mindent átélt. Ezt a füzetet még én vettem neki, konkrétan vérre menő harcot vívtam a piacon egy másik vásárlóval, de végül nekem sikerült megszereznem, amire azóta is büszke voltam. Boldog voltam, hogy még most is ezt a füzetet használja a dalszövegeinek, attól függetlenül, hogy a lapok már rég megteltek és csak kitépett papírlapokat tartott benne.
– Min dolgozol? – kérdeztem és felé másztam a földön.
Arti felpillantott rám, ajka imádni valóan féloldalas mosolyra húzódott, az én szívem pedig táncot lejtett a mellkasomban.
– Bébit senki sem ültetheti a sarokba.
– Azt már feldolgozták. Bereczki és Szinetár – emlékeztettem és törökülésbe letelepedtem vele szembe.
– Ne már, hogy neked nem jutott eszedbe ez a jelenet. Hogy így mászol felém – bökött meg a lábával.
– Hát én nem vagyok akkora Dirty Dancing fan – kuncogtam fel és előre hajolva megcsókoltam. – De komolyan. Min dolgozol?
– Megtetszett az egyik dal a tegnap esti filmből. Chertől az If I Could Turn Back Time.
Tegnap este addig könyörögtem neki, míg bele nem ment, hogy a szentélyükben Fifa helyett megnézzük a Séta a napfényben-t ezzel is hangolódva a szombati produkciónkra. A végére neki sokkal jobban tetszett a film, mint nekem.
– Énekeld el – vetettem fel csillogó szemekkel.
– Csak akkor, ha te is énekelsz velem – nézett a szemembe. – Jó hangod van V, nem tudom, miért nem használod ki! Simán lehetnél színésznő.
– Tudod, hogy nem az az én utam. Szép volt jó volt olykor fellépni veletek, pár ember előtt, de az a korszak elmúlt – paskoltam meg a combját. – Bár egy dal beleférhet, legalább meglesz a mai TikTok videónk.
– Keményen tolod – füttyentett.
Miután ezt megbeszéltük kicsit átrendeztük a termet, egymásra hordtunk három matracot, aminek nekitámasztottuk a telefont, aztán Artival leültünk a tükör elé a földre és pár perc gyakorlás után elindítottam a felvétel gombot. Maga a dal nekem is a kedvencemmé vált, bár nem éppen vidám témát dolgozott fel, de a végére happy end lett belőle. És egy olyan dal, ami happy enddel zárul csakis jó lehetett. Artival úgy beszéltük meg, hogy ő énekli a nagyobb részét én pedig csak Giulio Berutti részét. Igen lebuktam, lehetséges, hogy miatta volt ez a film az egyik kedvencem.
– If I could turn back time – kezdte el énekelni Arti mindenféle kísérés nélkül.
Kevés olyan ember volt, aki zenei kísért nélkül tökéletesen eltalálta volna a hangokat. Arti azok közé tartozott, akiknek ez nem okozott problémát. A megfelelő pillanatban húzta végig a pengetőt a húrokon, a hangja és a gitárszó egybefonódott és egy csodát alkotott. A hangja éppannyira elvarázsolt, mint a legelső alkalommal, amikor énekelni hallottam őt.
Egy ruhapróbára mentem át hozzájuk ám kicsit korábban érkeztem, de Betti néni azt mondta, hogy nyugodtan menjek, mert Arti otthon van. Ötször átöltöztem mielőtt átmentem, és amikor beléptem a kapun, a garázs felől meghallottam a hangját. Nem bírtam ellenállni a késztetésnek és követtem a hangját, míg rá nem akadtam a garázsban, ami inkább nézett ki egy stúdiónak. Arti ott ült egy viseletes kanapén, fekete bőrdzsekiben és fekete sapkában. Ő volt az egyetlen olyan fiú ismerősöm, aki hordott sapkát és még jól is állt neki. Sőt Arti piszok szexi volt, a sapka alól kikandikáló hajával és a gyönyörű mosolyával, amivel rám nézett, mikor észrevett.
– Nem akartam zavarni. Anyukád azt mondta, hogy nyugodtan jöjjek, mert te itthon vagy.
– Nem zavarsz. A ruhák odafönt vannak, bár, ha rám hallgatsz, a kéket választod. Kiemeli a szemedet – tette félre a gitárt és egy nagyot nyújtózkodva felállt.
Vörös pír keletkezett az arcomon, amikor megláttam ki villanni a hasát, ahol már kezdtek látszódni a kockái. Sosem voltam oda az izmos pasikért, de Arti tökéletes volt minden tekintetben. Én pedig hihetetlenül szerelmes.
– Jó a hangod – dicsértem meg.
– Szeretnéd, ha játszanék valamit? – billentette oldalra a fejét.
– Nekem? – pislantottam hátra a vállam felett.
– Látsz még mást itt rajtunk kívül? – mosolygott rám kedvesen majd leült a kanapéra és megpaskolta maga mellett a helyet.
Pár pillanatnyi habozás után mertem csak leülni mellé, de akkor is olyan egyenes háttal és szigorú tekintettel, hogy Arti elnevette magát és átkarolta a vállamat.
– Lazulj, el V különben zavarba jövök!
Piros arccal pillantottam rá és megpróbáltam ellazulni miközben egyre csak azon agyaltam, hogy miért hívott V-nek. Talán nem tetszik neki a nevem? Vagy annyira unja a társaságomat, hogy arra sem veszi a fáradtságot, hogy kimondja a nevemet?
– Lássuk csak – szegezte rám a tekintetét elgondolkodva. – Anyutól úgy hallottam, hogy te amolyan régi módi lány vagy.
– Hogy? – pislogtam rá zavartan.
– Nálad semmire sem megyek egy Shawn Mendes dallal.
– De, nagyon szeretem a srácot – mondtam sietve. – Az Add It Up nagy kedvencem – dobtam be az egyetlen Shawn dalt, amit ismertem.
– Nem túl boldog dal – ráncolta össze a homlokát. – Hogy megy az angol?
– Egész jól.
– Akkor megleplek!
Figyeltem, ahogy az ajkát beharapva gondolkodott és szívem szerint én lettem volna az, aki beharapja az ő ajkát. Ettől a gondolattól megijedtem és gyorsan elkaptam róla a tekintetem. Csak akkor néztem újra rá, amikor elkezdett gitározni. Először nem ismertem fel a dallamot ám a szöveget meghallva azonnal felismertem Ne-yo Let me love you című dalát. És valóban ezt a dalt nem ismerték olyan sokan, mint Shawn Mendes vagy Justin Bieber dalait. Emiatt valóban régimódi lány lettem volna?
Végül azt a kék fellépőruhát választottam a hétvégi versenyre, amit Arti ajánlott és a verseny után meghívott egy sütire, de akkor még álmomban sem gondoltam volna, hogy mi egy pár leszünk. Hihetetlennek tűnt, hogy ő és én, mégis egymás mellett kötöttünk ki.
– Emlékszel az első dalra, amit elénekeltél nekem? – kérdeztem miközben a videó töltését figyeltem.
– Én csak arra emlékszem, hogy akkor nagyon hasonlítottál a töri tanáromra. Feszült és szigorú. Már csak egy szoros konty és egy szemüveg hiányzott volna – vigyorgott rám.
– Komolyan ezt gondoltad rólam? – sütöttem le a szemem és kibontakoztam a karjaiból.
– Dehogy is V, de olyan vicces voltál – kapott a derekam után és visszarántott az ölébe. – Tudod, hogy bolondultam érted!
– És most?
– Nem egyértelmű? – kérdezte csendesen és belefúrta a fejét a nyakszirtembe. – Te vagy a víz a sivatagban. Létszükséglet, ami nélkül meghalnék.
Mosolyogva simultam bele a karjaiba és hátra hajtva a fejem, felemeltem a kezem és beletúrtam a tarkójánál a hajába, aztán megpusziltam az arcát. Arti mosolyogva hunyta be a szemét, karja szorosabban fonódott körém, majd pár percnyi békés csend után ünneprontóként felpattantam és megizzasztottam rendesen egy kis Quickstepel.



Késő délutánra a videónk hatalmasat ment. A reakciók és a megosztások száma az egekbe szökött, nem maradtak el a lelkes kommentelők, akik buzdítottak, hogy én is kezdjek el énekelni és természetesen jöttek a névtelenül utálkozók is, mint pl. „Erre én is képes vagyok" „A csajnak tök átlagos hangja van. Átlagos külső, átlagos hang, átlagon felüli pasi" „Ez a csaj úgy váltogatja a barátait, mint én az alsógatyámat" Ilyen és még ehhez hasonló bájos hozzászólásokat is kaptam, amik fölött már rutinosan átsiklott a tekintetem. A hétvége óta egészen belejöttem abba, hogy zárjam ki a médiából felém irányuló negativitást. A fél ország szemében ribanc voltam, hát aztán? Ott volt nekem a másik fele, akik szerettek.
– Emíliával mi a helyzet? – kérdeztem miközben a Pearl Harbor felé lépkedtünk.
– Hogy jön ő ide? – pillantott rám meglepetten.
– Csak kíváncsi vagyok, hogy beszéltetek-e vagy ilyesmi – vontam meg a vállam. – Nos?
– Nem igazán beszéltünk. Megírtam neki, hogy mi a helyzet, de szerintem elfoglalt, mert még sem nézte.
– Vagy igazából ő szerelmes beléd, csak neked sem mondta el.
– Az ki van zárva – nevette el magát. – Komolyan Vilu, ne kezdje el ezen gondolkodni, mert ez nincs így! Oké?
– Oké!
Már szinte a bejáratnál jártunk, amikor megrezzent a zsebemben a telefonom. Megtorpantam és a homlokomat ráncolva olvastam el Dóri üzenetét. „Nagyon, nagyon szeretlek Vilu és remélem még nem indultatok el! Azt hiszem minden rendben lesz, Csabi teljesen korrekt és udvarias! Féltem, hogy majd túlságosan rám nyomul, vagy az érzéseimről akar beszélgetni, de semmi ilyen. Nagyon figyelmes és érdeklődő. Annyira különlegesnek érzem magam! Ne haragudj csajszi, de nem lenne baj, ha ezt a négyes randit elnapolnánk? " Nevetve ráztam meg a fejem és megmutattam Artinak a Dóritól kapott üzenetet, aki a fejét csóválva beletúrt a hajába. Ő nem igazán kezelte olyan könnyedén, hogy változott a program, de hát a pasik már csak ilyenek voltak. „Semmi probléma drága ;) Bepótoljuk! Érezd jól magad!"
– Nos, Szalai Kartal, hová viszel? – karoltam bele Artiba.
– Haza? – sandított rám. – Szívesen elvinnélek téged bárhová, de ebben a ruhában csak a Mekibe tudnálak – nézett végig magán. – De, mi lenne, ha bevásárolnánk és főznénk, közösen valami vacsorát közbe meginnánk egy üveg bort és az ágyban fejeznénk be ezt a hosszú napot? – vont közelebb magához.
– Mi lesz Alexel? Édes hármast akarsz? – bújtam közelebb hozzá és a nyaka köré kulcsoltam a kezemet.
– Én aztán nem osztozkodok rajtad senkivel – fúrta a tekintetét az enyémbe. – Ma este nem lesz otthon, előre bejelentette, hogy üres a kecó.
– Akkor részemről semmi akadálya – mosolyogtam boldogan és lehúzva magamhoz a fejét hosszasan megcsókoltam.
Artival bevásárolni egyszerre volt furcsa és megnyugtató. Bár nem most tettük meg először, számtalanszor vásároltunk be együtt a két családnak, de ez most teljesen más volt. Most azért vásároltunk, hogy közösen főzzünk valamit, a közös otthonunkba, ahol igazából betolakodó voltam.
– Miért van ilyen rossz kedved? – kérdezte Arti már a kocsiban ülve.
– Semmi, semmi – legyintettem és kipillantottam az ablakon.
– Mond már V – csúsztatta a térdemre a kezét és maga felé húzta, hogy a lábaim felé nézzenek. – Azt olvastam valahol, hogy ha az ajtó felé néz a lábad, akkor haragszol rám. Szóval?
– Mostanában sokat olvasol.
– V kérlek!
– Jó, csak nem hagy nyugodni a gondolat, hogy betörtem egy agglegénylakásba és szétcincáltam a kettőtök kis birodalmát. Úgy érzem, hogy nem helyes, hogy ott vagyok – suttogtam.
– Mi hívtunk nem emlékszel?
– Mert jó fejek vagytok, de ez még nem azt jelenti, hogy örültök, hogy ott vagyok! Nektek megvolt a kis életetek, amibe én most be pofátlankodtam.
– Rendben van. Szeretnéd, hogy itt és most felhívjam Alexet?
– Miért?
– Hogy elmondja, mennyire örül neked, amiért van, aki takarítja a szobáját és kimossa a ruháit – vonta fel a szemöldökét.
– Jó, persze, hogy annak a résznek örül – forgattam meg a szemem.
Arti egy lemondó sóhaj kíséretében megpaskolta a térdemet, majd leparkolt a számára fenntartott helyen az én kocsim mellett és kiszállt az autóból. Követtem a példáját, megpaskoltam a saját kocsimat, majd a csomagtartóhoz léptem és kivettem két nagyobb táskát. Természetesen nem a legkönnyebbeket, mert nem voltam nádszálkisasszony, akit a legapróbb szél is elfújt. Pár pillanatig Artival ott dulakodtunk, mindenáron el akarta venni a táskákat, de nem engedtem neki. Végül természetesen én győztem, de a járdáig jutottam, amikor kifulladva megálltam és megtöröltem a homlokomat.
– Ugye, hogy ugye? Sokat akar a szarka...
– Inkább segíts – szóltam rá duzzogva ő pedig mosolyogva felkapta a nehezebb csomagokat, én pedig megkaptam a könnyebbeket.
Beütöttök a kódot, mosolyogva odaköszöntünk a portársnak, aki a saját kis szobájában éberen figyelt. Azért választotta a portárs munkát, mert úgy gondolta, hogy nem lesz sok dolga. Elvan a kis szobájában és olykor-olykor átveszi a csomagokat a tömbben lakók helyett. Nos, ennek a nyugodt kis életnek vége lett, amikor bejöttem én a képbe, ugyanis azt a feladatot kapta, hogy éberen figyeljen minden gyanús jelre. Minden ismeretlentől igazolványt kellett kérnie és, ha valamikor is a környéken látta Benit, azt jelentenie kellett Kevinnek. Valamilyen szinten megnyugtatott, hogy ha Beni a közelembe jön, akkor egyből kerül vissza a sittre és még a legjobb ügyvéd sem fogja tudni tisztára mosni.
– Azért jókor mondja le a barátnőd is – jegyezte meg Arti. – Nem mintha nem örülnék egy szabad estének, de már beleéltem magam. Tudom, hogy neked mennyit jelentett volna – pillantott hátra rám miközben kinyitotta a lakásba vezető ajtót.
Kandúr kitörő örömmel fogadott minket, végig kísért minket a tekintetével, de leragadt a cipőink szaglasánál. Miután szag mintát vett utánunk sietett a konyhába és a lábamhoz dörgölődzve, nyávogva tekintett fel rám hatalmas kék szemeivel. Na, igen pont ez miatt a nézés miatt, adtam oda neki a virslit, lehetetlen volt ellenállni ezeknek a kék szemeknek.
– Vettem neked valami finomat. Nehogy már mindig konzervet egyél – guggoltam le Kandúrhoz, ő pedig első két lábával a combomra támaszkodott, majd az ölembe ugrott és kéjesen dorombolni kezdett. – Igen, tudom, hogy én vagyok a kedvenced – kuncogtam, amikor az arcomhoz nyomta a fejét.
– Haha – köhintett Arti. – Igen biztosan te vagy a kedvence, mivel elkényezteted!
– Ami jár, az jár – mosolyogtam és karomban Kandúrral leültem az egyik székre és a puha bundájába fúrva a fejem figyeltem, ahogy Arti kipakolt a táskákból.
A pulton egyre csak gyűlt a rengeteg friss termék és végre valahára egészséges ételekkel volt tele a hűtő. Bár nem követtem semmilyen rendszert, azért jó volt, hogy van itthon avokádókrém és proteines puding, amiből majd istenien finom palacsintát fogok sütni.
– Menj, csak nyugodtan nézz meg egy filmet, én intézem a vacsorát.
– Mi? Úgy volt, hogy együtt főzünk – biggyesztettem le a szám és leraktam az ölemből Kandúrt, majd a mosogatónál kezet mostam. – Mond, mit csináljak főnök!
– Ülj fel a pultra és tedd szét a lábad – kacsintott rám, nekem pedig kikerekedett a szemem, aztán olyan erősen oldalba könyököltem, hogy levegő után kapott. – Vicceltem. Pucold meg a zöldségeket.
Néma egyetértésben dolgoztunk, miközben Kandúr kitartóan hízelgett nekünk, de egy idő után feladta a próbálkozást és az ablakpárkányra telepedve a kinti forgalmat figyelte. Jó érzés volt Artival főzőcskézni, eszembe juttatták azt az időszakot, amikor még anyuékkal főztem otthon. Imádtam a konyhában sertepertélni és újabbnál újabb különleges ételeket gyártani ők pedig megteremtettek mindent, hogy kibontakozzak.



Ha én lettem volna a miniszterelnök bevezettem volna, hogy mindenkinek legalább egy órát azzal kellene töltenie, hogy a szerettével foglalkozik. Amikor nincs külső befolyásoló tényező, nincs az, hogy még gyorsan visszaírok valakinek, vagy unalomból görgetem a TikTokot. Nem! Egy óra a szeretett személy társaságában és még az is kevés ebben a rohanó világban. A gyertyák fénye sejtelmes fénybe vonta a konyhát, miközben mi egymásba feledkezve táncoltunk. A beépített hangszórókból lágyan szólt a zene, a levegőben még érződött a sült hús semmivel össze nem téveszthető illata, elvegyülve az illatgyertyák illatával. A pillanat tökéletes volt és csak a miénk. Arti keze a derekamra simult, ujjai a bőrömbe vájtak, ahogy közelebb húzott magához, fejét a nyakamba fúrta és sóhajtott egy nagyot.
– Köszönöm, hogy vagy nekem – suttogta én pedig boldogan elmosolyodtam.
– Én köszönöm, hogy visszataláltál hozzám – súgtam vissza és soha nem éreztem még magam olyan szerelmesnek, mint ott akkor abban a pillanatban.