Vágyaink tánca

12.

Cha Cha Cha. Mikor megtudtam, hogy a következő táncunk ez lesz őszintén megvallva egy kicsit megijedtem. Mert Arti egyáltalán nem tudott cha cha cházni, hiába próbálta Betti mozgásra bírni Arti csípőjét kudarcot vallott és elkönyvelte, hogy Artiból sosem lesz latin táncos. Lemondott arról, hogy megtanítsa neki a latin táncokat és inkább a tangóra, valamint a keringőre fektette a hangsúlyt, amikben nem igazán kellett használni a csípőt. Most viszont szükség lesz azokra a csípőkre, ha azt akarja, hogy beriszáljuk magunkat a következő adásba. A műsor utáni partitól és az utána lévő éjszakai vacsorától Benivel kómásan félholtan szálltam ki a kocsiból és indultam meg az épület felé. Még csak hajnali öt volt, de nem tudtam aludni bármennyire is fáradt voltam. Beni arra kért, hogy maradjak és pihenjek, de tudtam, hogy nincs idő pihenni. Hatalmas feladat állt előttem, amire azzal hangolódtam, hogy egész úton a kocsiban Whitney Huston I Wanna Dance With Somebody című dalát hallgattam, amire szombaton majd táncolni fogunk. Az épületbe lépve egyenesen a kávé automatához mentem és kiválasztottam a legerősebbet tudva azt, hogy majd szépen felbuzdítja az epémet, de most úgy éreztem szükségem van rá.

– Bízom benne, hogy most józan vagy – szólalt meg mögöttem Bálint.

– Józan csak hulla – vágtam rá és kivettem az elkészült kávémat. – Mit szólsz hozzá, hogy a mesterszakács távozott először?

– Nem lep meg. Valahogy kilógott a csapatból és kritizált mindent.

– Te is észrevetted? – nevettem el magam és belekortyoltam a kávéba. – Mész vagy jöttél?

– Jöttem, hamarosan itt van Luca is. Rengeteg a dolgunk. Nyomnunk kell egy ütős kis showtáncot.

– Uh, oda aztán kell a színpadi jelenlét, de legalább a műfaj vegyes. Mi a dal?

– Majd megtudod – kacsintott rám, aztán elköszönt és felsietett a lépcsőn.

Folytattam az utam a mi termünkbe, a cuccaimat levágtam a kanapéra, majd leülve elkortyolgattam a kávémat és közben levettem a cipőmet. Hogy hangolódjak a feladatra megnéztem a korábbi évadok fellépőit ihletet meríteni és végül a hangolódás odáig fajult, hogy valahogy a Violetta zenéknél kötöttem ki. És ha már a régi idők kedvenc dalait hallgattam kedvet kaptam egy kis táncoláshoz. Folyamatosra állítottam a dalokat és bemelegítés gyanánt rájuk táncoltam közben észre se vettem, hogy az operatőr csendben elfoglalta az egyik sarkot, hogy majd fel tudja venni Arti reakcióját és a gyakorlásunk első képkockáit. Ami előre láthatólag siralmas lesz köszönhetően Arti tehetséges csípőmozgásának. Éppen az egyik kedvenc dalom ment a Yo soy asi, amikor a zene hirtelen félbe maradt én pedig a hifin heverő mobilom felé pördültem. Arti kezében a mobilommal falfehér arccal meredt rám.

– Kérlek, mond, hogy nem Violettára kell táncolnunk – könyörgött.

– A feladat az feladat – tártam szét a kezem és hozzá szökdelve újra elindítottam a zenét, majd a kezét megragadva táncolni hívtam.

– Nem! Az a karrierem végét jelentené – tiltakozott.

– Ugyan, a fiatal csajok csak még jobban bomlanának érdet – hagytam abba az éneklést, majd átszellemülve folytattam, ő pedig fájdalmas arccal nézte, ahogy körbe táncoltam.

Miután úgy ítéltem meg, hogy eleget kínoztam leállítottam a zenét és ünnepélyesen felé fordultam.

– Megnyugtatlak nem Violetta lesz. A következő táncunk a cha cha cha – ringattam meg a csípőmet széles, de egy kisé ideges mosollyal az arcomon.

Arti megkönnyebbült arckifejezése újra fintorba torzult, majd felém nyújtotta a kezét én pedig értetlenül megfogtam.

– Nagyon örültem, hogy megismerhettelek – búcsúzott el, majd felkapta a sporttáskáját és megint magamra hagyott.