Vágyaink tánca

4.

A kezemet tördelve izgatottan igyekeztem a Comet felé, belöktem az ajtót és már nyargaltam is a C terem felé. Útközben összefutottam Levivel, aki vigyorogva sok sikert kívánt és a levegőben felém dobott egy Balaton szeletet, hogy nehogy lemenjen a vércukrom. A C terembe belépve el is pusztítottam köszöntem a bent tartózkodó operatőrnek, aki majd a nagy találkozás pillanatát rögzíti, aztán nem volt más dolgom, mint várakozni. Várakozás közben készítettünk egy gyors felvételt, hogy milyen érzések kavarognak bennem, és, hogy kire számítok ki fog belépni azon az ajtón, de-e téren teljesen tanácstalan voltam.

– Ah, Istenem gyere már – topogtam a lábammal türelmetlenül és az ajtót szuggeráltam.

És ekkor kopogtattak az ajtón, de én annyira ideges voltam, hogy reagálni se tudtam rá. Az ajtó ennek ellenére kinyílt és egy nagy csokor rózsával találtam szembe magam.

– Ó, hűha, szia – köszöntem meglepetten nevetve. – Hm... most ki kell találnom, hogy ki is vagy?

Ám erre nem volt szükség. Abban a pillanatban, ahogy megszólaltam, a rózsa a földön landolt és belebámultam Arti gyönyörű szemeibe. Arcom azonnal lesápadt, csak tátogtam, mint egy hal, ő pedig kővé válva nézett vissza rám, aztán sarkon fordult és kiment. Kikerekedett szemekkel pislogtam, pillantásom az operatőrre villant, majd vissza az ajtóra, amin Arti újra belépett és széles mosollyal az arcán hozzám sétált.

– Ne haragudj, de mindenkire számítottam csak rád nem – szabadkozott és átölelve megpuszilta az arcom. – Menj bele a játékba, ha nem akarsz magyarázkodni – suttogta úgy, hogy csak én halljam.

– Hát én se számítottam rád. De remélem, megfelelek neked – nevettem el magam, bár a nevetésem nem volt túl őszinte.

– Amennyiben én is neked – nézett mélyen a szemembe. – Szóval ez lesz a birodalmunk – fordult körbe.

– Igen ez. És mond, csak van táncos múltad? – érdeklődtem a hülyét játszva.

Arti pár pillanatig kérdőn meredt rám, aztán kapcsolt és bólintott egyet.

– Édesanyám a társastánc koronázatlan királynője, rengeteg mindent tanultam tőle kisgyerekkorom óta.

– Akkor könnyebb dolgom lesz.

Az operatőr szólt, hogy szeretne velünk interjút készíteni, így leültünk a két székre és vártuk a következő lépést.

– Csak beszéljetek – utasított minket.

– Ó oké – húztam ki magam. – Mikor megláttam Kartalt belépni az ajtón teljesen megdöbbentem. Tényleg nem számítottam rá, hogy a Wasted Melodies egyik énekese lesz a partnerem. Természetesen tudtam ki ő és a kezdeti döbbenet után, már nem is érdekelt, hogy ő a nagy Arti, ő a partnerem és bízom benne, hogy a közös munka is zökkenőmentesen fog alakulni.

– A döbbenet szerintem nekem is az arcomra volt írva.

– Olyannyira, hogy ki is fordultál az ajtón – szipogtam meg bántottan, mire elnevette magát.

– Bocsánatot kérek gyönyörű táncpartnerem! Az az érzésem, hogy Violetta sok mindent tud majd nekem tanítani, látszik rajta, hogy benne van a lendület és mellette akár még a döntőig is el fogok tudni jutni. Mert ugye az a cél? – villant rám a tekintete.

– De még mennyire – tartottam felé a tenyeremet ő pedig belecsapott.

Amint kettesben maradtunk az erőltetett jókedv mindkettőnk arcáról leolvadt és csak néztük egymást hosszasan.

– Azt hiszem, mindketten tudjuk, hogy egyikünk se fog visszalépni – szólaltam meg.

– Sem partnert cserélni – tette hozzá.