Vágyaink tánca

6.

Artival álmodtam és minden olyan szép volt, mint egykor. Mint amikor még mindketten gimibe jártunk és a beugrókban csókolóztunk mielőtt valamelyik tanár órára zavart volna minket. Nagyon féltem a legbukástól, ugyanakkor az Artival töltött lopott percek, minden félelmet megérdemeltek. Izgalmas volt és közben mégis biztonságot adott. Az álmomban minden olyan tökéletes volt, a menzán ültünk az osztálytársaival, a karjaiba simultam és folyamatosan nevettem, aztán felbukkant Beni dühösen vágott át a menzán és megállva előttem megvádolt, hogy vele csaltam meg őt, hogy mindvégig az orránál fogva vezettem és csak kihasználtam. Verejtékben úszva riadtam fel és azóta is csak ültem az ágyban és bámultam a velem szemben lévő szekrényre. Nagyon nem volt helyes, hogy ilyen álmaim voltak, ahogy az is helytelen volt, hogy Arti ágyában aludtam. Nem lett volna szabad elfogadnom Arti ajánlatát, inkább haza kellett volna mennem Benihez és nem még jobban kavarni a szart saját magamnak. Odakintről nevetés szűrődött be, majd Arti csendre intette Alexet és suttogva folytatták a beszélgetést. Lerúgva a takarót, az ajtóhoz léptem, hallkan lenyomtam a kilincset és a hangokat követve a konyha felé lépkedtem. Kandúr megneszelve, hogy mozgolódás volt, kijött a konyhából és nyolcasokat róva a lábam körül dorombolni kezdett. Mosolyogva simogattam meg, majd a karomba vettem és az illatos bundájába fúrtam a fejemet. A konyhaajtóban megállva csendben figyeltem a kávét kortyolgató Alexet, aki közben a telefonját nyomkodta és Arit, aki a tűzhely előtt állva tüsténkedett. A levegőben palacsinta illata terjengett a gyomrom pedig azonnal megkordult az éhségtől.

– Amúgy haver, viccet félre téve komolyan büszke vagyok rád, amiért belevágsz ebbe a tánc dologba – szólalt meg Alex.

– Valld be, hogy csak azért mondod ezt, mert örülsz, hogy hónapokig szinte csak a tiéd lesz a lakás – nevetett fel Arti és meglegyintve a tepsit a palacsinta megfordult a levegőben, majd a tepsin landolt.

– Hát figyelj tesó, van benne valami. Piszok zavaró, ha egy leányzó a látványod miatt hanyatt homlok menekül, vagy meginvitál egy hármasra. De tényleg büszke vagyok rád. Ha valaki, akkor te ezt végig tudod csinálni.

– Egyedül ugyan semmire se megyek. Vissza akartam lépni ezt te is tudod...

– De megláttad göndörkét...

Lélegzet visszafojtva vártam Arti reakcióját, de ő nem mondott semmit. A pultra támaszkodva kibámult az ablakon, majd visszafordult a palacsintákhoz, Alex pedig ellépve mellette megveregette a vállát.

– Én a helyedben nem szalasztanám el a lehetőséget.

A téma ezután teljesen másra terelődött, én pedig csak álltam ott és hallgattam, ahogy egymást ugratják. A torkom kapart a visszatartott sírástól, ami tegnap este kikívánkozott belőlem és most újult erővel lobbant fel bennem, látva azt, hogy a kapcsolatuk mennyire testvéries. Bár a lelkizés nem ment nekik, az annál inkább, hogyan nevettessék meg a másikat, és talán ennél nem is volt fontosabb. Mert lehet, van egy jó barátod, aki meghallgat a szarban, de kevés az olyan, aki mosolyt tud csalni az arcodra a legsötétebb percekben.

– Megyek, ránézek. Azt mondta nyolckor próba, és mindjárt 10 óra. Le fogja szedni a fejem, amiért hagytam eddig aludni – zárta el a gázt Arti.

– A palacsintával kiengeszteled haver, szereti a hasát és nagy előny, hogy ez meg sem látszik rajta.

– Mostanában sokat fogyott.

– Ezt az elmúlt egy hét alapján állapítottad meg? – kérdezte Alex kétkedve.

– Nem, csak sosem volt ennyire beesett az arca, a karikák a szeme alatt pedig arra utalnak, hogy régen aludt egy igazán kiadósat. Aggódom érte – mondta ki Arti egy fújtatás kíséretében.