Vágyaink tánca

17.

Nem kellett volna belemennem, hogy tegnap a műsor után még beüljünk valahova inni. Bár annyiba jó volt, hogy hagytam, hogy Dóri magával rángasson, hogy egy kicsit kikapcsolódtam és jobban megismerkedtem a többi versenyzővel. Viki tegnap este felkészített arra, hogy az idő előre haladtával barátságok fognak születni és nehezebb lesz majd a végén legyőzni a másikat. Azt mondta van, aki meg tudja ugrani és örülni a másik sikerének, de voltak már olyanok is, akik szándékosan próbálták tönkretenni a másik produkcióját. Neki tavaly az egyik versenyző tönkre tette a ruháját, így rögtönözni kellett, de végül minden jól alakult. Miközben mesélte akaratlanul is Bianka felé pillantottam, aki meglepő módon velünk tartott, de egyedül csak Levivel beszélgetett. Ő még nálam is zárkózottabb volt, én legalább nyitottam mások felé és megpróbáltam mindenkivel váltani egy két szót.

– Jó reggelt – köszönt egy álmosságtól karcos hang én pedig felpillantva szembe találtam magam Kevinnel, aki félmeztelenül támasztotta az ajtófélfát miközben a szemét dörzsölgette.

– Jó reggelt – köszöntem vissza és komótosan belekortyoltam a tejeskávéba.

– Kik estek ki? Túl fáradt voltam végignézni – mondta ásítva és a szekrényhez lépve kivett egy bögrét és tele töltötte frissen főtt kávéval.

– Kitték, jók voltak, de nem a legjobbak – motyogtam.

– Hosszú volt az éjszaka? – kérdezte nevetve. – Felvertétek az egész tömböt Dórival az éjjel. Két ilyen hamis hangot.

– Nekem igenis jó hangom van – háborodtam fel azonnal.

– Igaz – mosolyodott el a szemembe nézve. – Milyen lesz a heted? Sokat leszel itthon?

– Ennyire zavar a jelenlétem? – vontam fel a szemöldökömet kérdőn.

Kevin mosolyogva megcsóválta a fejét egy húzásra megitta a kávét, majd a hűtőhöz lépett, kivett egy doboz tojást, bacont és paradicsomot. Csendben figyeltem, ahogy előkészült a reggelijéhez, miközben a hátán lévő kör alakú heget figyeltem. Vajon hol szerezhette?

– A heg a hátadon... - kezdtem, mire megfordult és rám szegezte a tekintetét.

– Mondjuk úgy, hogy veszélyes a munkám.

– Maffiózó vagy? – kuncogtam fel.

– A jófiúk csapatát erősítem, sajnálom – nevette el magát. – Egy lövöldözést riasztottak, amikor még újonc voltam a rendőrségen. Egy kislányt mentettem ki, amikor hátulról meglőttek. Még csak annyi gerinc sem volt benne, hogy szemtől szembe tegye.

– Ó, sajnálom. Igazán nem akartam kérdezősködni – sütöttem le a szemem és a mosogatóba tettem a bögrét.

Az előszobába sietve belebújtam a cipőmbe és magamra kanyarítottam a kabátomat majd Kevinre néztem, aki még mindig engem figyelt.

– Azért jó tudni, hogy van, ki vigyázzon Dórira – néztem a szemébe, majd intettem egyet, kiakasztottam a reteszt és kiléptem a lakásból.

A kocsim felé sétálva megnyitottam a koreográfustól kapott e-mailt és mosolyogva olvastam el az e heti kihívásunkat. Tango. Paloma Faith – Only Love Can Hurt Like This. Beülve a kocsiba küldtem egy üzenetet Artinak, hogy a Comet helyett, a Gellért hegyre jöjjön, majd küldtem egy üzenetet a mellénk kirendelt operatőrnek, hogy ő jöjjön a Gellért hegyhez, aztán elindítottam a legújabb dalt, amit a héten sokat fogok hallgatni és beindítottam a kocsit.

–

Nem sikerült a hegy közelében leparkolnom, de nem bántam, így legalább volt időm átgondolni a koreográfiát és a történetet, amit majd a táncunkkal akarunk átadni. A zebrán átsietve megálltam az ösvény előtt és a fülesemen keresztül hallgatva a zenét vártam Artit és az operatőrt. Bíztam benne, hogy nem a hegy másik oldalán várnak rám, hanem tudják, hogy ide kell jönniük. Miközben a mellettem elhaladó embereket figyeltem, tekintetem megakadt Artin, aki sietősen átjött a zebrán, majd felém indult. Járása könnyed volt, mintha egy saját ritmusra mozgott volna, amit csak ő halott. Bármit megadtam volna, hogy én is halljam.