Vágyaink tánca

15.

Talán az lenne a legjobb, ha soha többé nem innék alkoholt. Akkor elkerülhetném a másnaposságot és azt, hogy sötét foltjaim legyenek a tegnapi nappal kapcsolatban. Reggel arra keltem, hogy Beni a csókjával ébresztett és ágyba hozta nekem a reggelit, amitől annyira megdöbbentem, hogy még most se ocsúdtam fel, pedig már egy ideje eljöttem otthonról. Talán történt valami tegnap, amire nem emlékszem? Az még megvolt, hogy nem jött haza és én egy lánybúcsúba keveredtem, ahol ott volt Arti és Alex, az utolsó emlékem pedig az, hogy átmentünk egy szórakozóhelyre, ahol sokat ittam és rengeteget táncoltam. Nem tudom, hogy kerültem haza, ahogy azt sem mi történt. Mikor Beninél rákérdeztem miután a reggeli ébresztése után reggelizés helyett a WC-re rohantam hányni azt válaszolta, hogy amikor ő hazaért én már aludtam, így nem sokat tudott nekem segíteni. Arti volt az egyetlen reményem, csak érjen már be végre. 8 után pár perccel meg is érkezett, két táskát cipelve a kezében, majd engem meglátva megtorpant.

– Ennyit a meglepi reggeliről – nyugtázta. – Hogy vagy?

– Másnaposan – vágtam rá fintorogva. – A reggelit meg köszönöm, de Beni csinált reggel – újságoltam bár fogalmam se volt, hogy miért mondtam el.

– Azt hittem, hogy Dórinál aludtál – kerekedett el a szeme.

– Dórinál? Miért aludtam volna nála? – kérdeztem vissza a homlokomat ráncolva. – Mindegy, vagyis nem mindegy. Az este nagyon ködös és abban reménykedtem, hogy te segítesz kitölteni az űrt.

– Szóval nem emlékszel, ő pedig meghagyott abban a hitben, hogy nem csalt meg – csattant fel.

Falfehér arccal meredtem Artira és a kezdeti tompán lüktető fejfájásom ezerszeresére erősödött. Megcsalt? Kivel? Mikor? És Arti miért tudott róla? A kétségbeesett arcomat látva Arti sóhajtott egy nagyot leült a kanapéra és elmesélte a tegnap estét kitöltve ezzel az űrt. Ahogy mesélte a részleteket lassacskán nekem is derengeni kezdett, hogy láttam a fényképet és utána segg részegre ittam le magam. Nem voltam hajlandó hazamenni, táncoltam az asztalon, rámásztam Artira, aki úriemberként ezúttal tartotta magát és folyton kikosarazott. Életembe nem kaptam annyi kosarat, mint tegnap este tőle. Haza akart vinni magához, hogy náluk aludjam ki magam, de ekkor én észrevettem Dórit és elsírtam pontosabban elüvöltöttem neki a bánatomat. Ő volt az, aki benyomott egy taxiba és hazavitt, de én addig győzködtem, míg nálunk ki nem rakott. Így kerültem haza, ahol már Beni várt rám.

– Oké, én elmondtam, amit tudok. Most te jössz!

– Ne haragudj, de FSOS van – álltam fel és az ajtó felé indultam.

– Hogy mi?

– Friends SOS – magyaráztam és bevágva magam mögött az ajtót átrohantam Dóriékhoz.

Nem érdekelt, hogy megzavartam a próbájukat, megragadtam Dóri kezét és az Artival közös szobánkba mentünk, ahol nyugodtan újból ki tudtam sírni magam a vállán.

– Ezek szerint nem is veszekedtetek? – kérdezte döbbenten.

– Ő próbált, de szerintem megijedt, mert még sose voltam ilyen. Én se értem magam. Szó szerint rámásztam miközben amúgy szétvetett a düh.

– Magyarán a faszát markoltad büntetésből. Rossz vagy csajszi – bökött oldalba vigyorogva.

– Nem tudom mi történt – dörzsöltem meg az arcomat. – Dühös voltam rá, csalódott voltam, becsapott, de közben be voltam gerjedve miután Arti folyamatosan elutasított és már annyira elegem van – fakadtam ki. – Úgy érzem egy kicseszett mókuskerékben vagyok és újra meg újra ugyanaz a lemez megy. Arti aztán Beni, Beni majd Arti, Arti és megint Beni. Annyira unom.