Violetta 4 [befejezett]

Violetta 4/Epizód 5.

(Éjszaka van és Vilu felébreszti Leont.)
V: -Leon! Nem tudok aludni. Mármint aludtad, de rémálmaim voltak és nem tudok visszaaludni.
L: -Meséld el, hogy mit álmodtál. Hátha, attól jobban leszel.
V: -Oké, de ne gondolj rosszat rólam. Akkor mondom: Otthon voltunk és mentünk a Studioba. Odaértünk és a Studio nem volt ott. Lerombolták. De már mindenki ott volt. Fran, Diego, Cami, Broduey, Ludmila, Fede, Naty, Maxi, Andres,Gery, Clement, Angie, Pablo, Gregorio, Beto és a Studio összes többi diákja. Nem tudtuk, hogy ki rombolta le a Studiot, de mindenkinek, akinek nem Buenos Airesben él a családja vissza kellett költöznie a családjához. Te visszamentél Mexikóba és soha többé nem láttalak, Broduey visszament Brazíliába és Cami után 4-5 órán keresztül nem tudta abbahagyni a sírást, Gery Mexikóba, Clement pedig Franciaországba költözött, így az ő kapcsolatuknak is vége lett, mivel más-más földrészen éltek. Csak Fran és Diego maradtak együtt, de különböuző iskolákba kezdtek és mind a ketten mássa kezdtek járni. Ja és mi meg Európába költöztünk és így esély sem volt arra, hogy meglátogassalak. 
(Vilu sírni kezd.)
V: -Ugye ez soha nem történhet meg velünk?
L: -Ne aggódj. Én soha nem foglak elhagyni. 
V: -Ígéred?
L: -Ígérem. 
V: -Akkor megnyugodtam. Megölelsz?
L: -Persze. De utána próbálj meg aludni, mert nemsoká reggel lesz és alig aludtál valamit.
(Leon megöleli Vilut.)
L: -Vilu!
V: -Igen?
(Leon megcsókolja Vilut.)
L: -Jó reggelt Vilu. Még apukádék előtt le kell mennünk, hogy megszervezzük a vacsorát.
V: -Oké. 5 percet kérek. Annyi idő alatt összeszedem magam, felöltözök és megmosakodok. 
L: -Ráérsz, azért keltettelek fel kicsit korábban, hogy legyen időd összekészülni. Fél óra elég lesz?
V: -Persze. Te már kész vagy?
L: -Igen. Mióta éjjel felkeltettél nem aludtam.
V: -Miattam?
L: -Nem. Csak az álmodon gondolkoztam. Hogy mi lenne velünk a Studio nélkül? Rájöttem, hogy mindannyiunkat a Studio köt össze. A zene, az éneklés, a tánc és az álmaink. 
V: -Ez igaz, de akkor miattam nem aludtál.
L: -Jó, így is mondhatjuk. De akkor vedd úgy, hogy vigyáztam az álmaidra. 
V: -Oké. Így már kicsit más. 
L: -Na, de menj készülni, hogy minél hamarabb leérjünk. 
V: -Sietek.
(10 perc múlva Vilu és Leon lent állnak a konyha bejáratánál. Odamegy hozzájuk egy hölgy.)
La: Jó reggelt. A nevem Lana és én vagyok a konyha főnöke. Segíthetek valamiben?
V: -Igen. De tudnánk olyan helyen beszélni, ahol senki nem hall minket?
La: -Persze. Az irodám megfelel?
V: -Természetesen. 
La: -Rendben, akkor menjünk. 
(Lana irodájában vannak.)
La: -Miben tudok segíteni?
V: -Szeretnék egy romantikus vacsorát szervezni szüleimnek, ahol csak ők vannak. Lehetséges?
La: -Persze, hogy lehetséges. Ma este?
V: -Igen.
La: -Az ilyeneket a hotel tetején lévő tetőkertben szoktuk szervezni. Megfelel a tetőkert?
V: -Igen. És ha lehet, akkor nem a szobaszámlánkhoz írják, hanem mi fizetnénk ki. Személyesen. 
La: -Viszont, akkor inkább a vacsora után fizessenek. A menüt önök állíthatják össze és olyan étel is szerepelhet a menün, amit a hotelben nem árulunk. 
V: -Rendben. Köszönjük. Viszlát.
(Vilu és Leon megírja a menüt és leviszi Lanának. Ezek után átmennek Angie és Germán szobájába, de nincs ott senki.)
V: -Leon, hová tűntek apáék?
L: -Nem tudom. Az előbb voltunk az étkezőben, de ott nem voltak. És nagyon siettek mert nem ágyaltak meg és minden cuccuk szét van dobálva, szóval nagyon igyekeztek. 
V: -Hová mehettek?
L: -Nem tudom... Várj! Itt egy papír és rajta egy üzenet. 
V: -Mit ír?
L: -Ezt:"Kedves Vilu. Ne aggódj, minden oké. Csak korán keltünk és elmentünk sétálni. Puszi, apa és
Angie."
V: -Valami nincs rendben. Nem sétálni mentek. Érzem. Oda nem rohantak volna ennyire. Valami olyan történt, amit nem akarnak elmondani. Mi van ha történt velük valami?
L: -Nyugi. Hívd fel Angiet.
(Vilu felhívja Angiet, de nem veszi fel. Felhívja Germánt is, de ő sem fel.)
V: -Leon. Mi történhetett velük? 
L: -Nem tudom. Már ötletem sincs. De nyugi!
V: -LEON! SOHA NE MONDD EGY IDEGES LÁNYNAK, HOGY NYUGI! AZ NEM SEGÍT!! IDEGES VAGYOK ÉS, AKKOR NYUGSZOM MEG HA MEGTUDOM, HOGY MI TÖRTÉNT APÁÉKKAL!

(Folyt. köv.)