Violetta 4 [befejezett]

Violetta 4/Epizód 35.

(Egyszer csak, meglátják Tomást.)
T: -Vilu?
V: -Szia Tomás!
T: -Azt tudom, hogy te meg Leon összeházasodtok, de hogy már gyereketek is van!?
V: -Tomás, félre érted. Ez nem az amire gondolsz!
L: -Mi köze van neki ehhez?
T: -Pedig nagyon annak látszik!
V: -De nem az.
T: -Jó, akkor mi!?
V: -Ne kiabálj, felébreszted Dellát.
(Vilu szeme megtelik könnyekkel és elmegy amilyen gyorsan csak a mankóval csak lehet.)
L: -Gratulálok!
T: -Miért van mankója?
L: -Belgiumban nyaraltunk, véletlen kilépett egy autó elé és az autó elütötte. Ez kb. 3 hónapja történt, a gipszet tegnap vették le a kezéről és a lábáról.
T: -És ő tényleg nem a ti lányotok?
L: -Nem, ő Della Castillo. Angie és Germán lánya. De nem értem, hogy miért neked magyarázok.
T: -Jó, bocsánat. Csak nagyon rég láttam Vilut és nagyon féltem őt, de látom, hogy melletted boldogabb mint valaha.
L: -Oké, megbocsájtom, de csak mert nem akarom, hogy Vilunak rossz legyen.
T: -Megyek, beszélek vele.
L: -Ne! Ilyenkor csak egy dolog segít neki, az ha Angie megöleli és azt mondja neki, hogy nála és Dellánál jobb lányai nem is lehetnének. Ettől megnyugszik, utána beszélhetsz vele. De attól, hogy ő hazament Dellának még levegőznie kell. Szóval szép lassan induljunk el Germánékhoz és addig Della is levegőn van.
T: -Hogy tudsz ilyen jól bánni a gyerekekkel?
L: -Nem tudom, egyszerűen szeretem őket.
(Visszaérnek Germánékhoz. Angie és Vilu ott ül a nappaliban.)
V: -Szia Leon!!
L: -Vilu! Mindent nagyon sajnálok!
V: -Semmi baj, én reagáltam túl.
T: -Én is sajnálom. Leon mindent elmagyarázott és tényleg sajnálok mindent, amit mondtam.
V: -Semmi baj. Közeledik életem legszebb napja és nem akarok szomorú lenni. Megbocsájtok.
T: -Köszönöm. Megyek a hotelbe, mert nem akarok láb alatt lenni. Holnap még beszélek Pabloval.
V: -Oké, szia.
(Tomás elmegy.)
V: -Leon, bemész a Studioba a vizsgaeredményeinkért? Az előbb kaptam e-mailt, hogy lehet menni értük. Ha nem baj én nem megyek, fáj a lábam, de itt foglak várni.
L: -Jó gyorsan kijavították, de persze, hogy bemegyek. Szia.
V: -Szeretlek.
L: -Én is téged!
(Leon elmegy. Angie és Vilu felmennek Vilu szobájába.)
A: -Vilu, mi a baj?
V: -Semmi.
A: -Persze...azért volt könnyes a szemed, amikor Leonra néztél.
V: -Tényleg semmi.
A: -Nagyon rosszul hazudsz.
V: -Jó, elmondom.
(Vilu előveszi a naplóját és kinyitja ott, ahol a párizsi csókot írt le.)
V: -Olvasd el!
A: -Oké! Kedves Naplóm! Tegnap volt életem legszebb estéje. Csönd volt, Párizsban a szerelem városában voltunk, az Eiffel Torony tetején, csak álltunk és néztünk egymás szemébe, egy távoli templomban éjfélt üt az óra. Többen is sétálnak a torony alatt, hangzavart keltenek, de én mégis úgy éreztem, hogy rajtuk kívül nincs senki más az egész világon. Ott álltunk a világ 'tetején', csak ketten, néztünk egymás szemébe és az egyik pillanatban Leon rám mosolygott és megcsókolt. Olyan gyönyorű volt, ennél romantikusabb dolgot el sem tudtam volna képzelni.
V: -Na...?
A: -Mi na? Ezzel mi a baj? Ez nagyon cuki.
V: -Nem ez a probléma, ezt csak úgy mutattam. Az volt életem legszebb estéje.
A: -Akkor mi a baj?
V: -Tudod...Leonnal már nagyon régen együtt vagyunk, ami jó. De most úgy érzem, hogy Tomás jelenléte miatt fenyegetve érzi magát. És nem tudom, hogy mit kéne tennem, hogy biztos legyen mindenben. Tudsz segíteni?

(Folyt.köv.)