Violetta 4 [befejezett]

Violetta 4/Epizód 31.

V: -Leon, ez varázslatos volt!
L: -Igen, tényleg. De induljunk el visszafelé, mert nem szeretnék nagyon későn visszaérni.
V: -Igen, menjünk.
(Leon felkapja Vilut, leviszi a liftig, odalent kiszállnak a liftből és elindulnak vissza a hotelbe.
Visszérnek a hotelbe.)
V: -Leon, aludhatok veled? Csak mert, ha most megyek be akkor Vilma biztos leszid.
L: -Persze, gyere.
(Bemennek és Diego és Maxi ott beszélgetnek.)
M: -Hát ti meg hol voltatok ilyen sokáig?
L: -Az Eiffel Toronyban.
V: -És fantasztikus volt!
L: -Igen! Srácok, baj lenne ha Vilu itt aludna? Természetesen mellettem, csak nem akarja, hogy Vilma leszidja.
D: -Persze, hogy maradhat, Fran is alig mert bemenni mert mi olyan 23:30 körül értünk vissza.
V: -Köszi.
D: -Nincs mit. De szerintem fekedüdjünk le aludni mert már nagyon késő van.
M: -Igen.
(Vilu lefekszik Leon mellé, mázli, hogy franciaágyak vannak és így mind a ketten simán elférnek.)
L: -Alszol?
V: -Nem, egyszerűen nem tudok.
L: -Vilu!
V: -Igen?
L: -Szeretlek.
V: -Én is.
(Elalszanak.
Reggel Vilu arra ébred, hogy Leon a haját simogatja.)
L: -Jó reggelt.
V: -Jó reggelt! Mennyi az idő?
L: -7:30
V: -Akkor visszamegyek a szobánkba. Köszönöm a tegnap estét.
L: -Én köszönöm.
(Vilu átmegy.)
V: -Szia Fran!
F: -Vilu! Hol voltál?
V: -A srácoknál aludtam mert éjfél után értünk vissza. Mi volt a meglepedésed?
F: -Elvitt színházba, ahol egy francia nyelvű darabot néztünk meg, de nagyon jó volt, utána pedig egy olasz étteremben vacsoráztunk. És ti mit csináltatok?
V: -Leon felvitt az Eiffel Torony tetejére és egy varázslatos pillanatban, egyszer csak csókolóztunk. De az leírhatatlanul varázlatos volt.
F: -Elhiszem. De most menjünk reggelizni, aztán pakoljunk mert 14:30-kor indul a gépünk.
V: -Oké.
(Lemennek megreggeliznek, már 10 óra van 2 óra alatt összepakolnak, fél óra alatt kint vannak a reptéren. 13:00-kor odaérnek a reptérre. Becheckolnak, megérkezik a gép, felszállnak rá és elindulnak hazafelé. Vilu mellett Leon ül.)
*Kedves Naplóm! Tegnap volt életem legszebb estéje. Csönd volt, Párizsban a szerelem városában voltunk, az Eiffel Torony tetején, csak álltunk és néztünk egymás szemébe, egy távoli templomban éjfélt üt az óra. Többen is sétálnak a torony alatt, hangzavart keltenek, de én mégis úgy éreztem, hogy rajtuk kívül nincs senki más az egész világon. Ott álltunk a világ 'tetején', csak ketten, néztünk egymás szemébe és az egyik pillanatban Leon rám mosolygott és megcsókolt. Olyan gyönyorű volt, ennél romantikusabb dolgot el sem tudtam volna képzelni.*
L: -Vilu, leszállunk.
V: -Oké, még egyszer köszönök mindent.
L: -Nincs mit, ez volt a legkevesebb amit megtehettem érted. Szeretlek.
V: -Én is.
(Leszáll a gép. A srácok kiszállnak a gépből és elindulnak kifelé.)
V: -ANGIE!!!
A: -Szia Vilu!!
V: -Jaj, annyira hiányoztál!! Hogy van Della?
A: -Jól, indulhatunk haza?
V: -Aha, Leon is jöhet?
A: -Persze.
V: -Köszi.
(Elindulnak, a kocsiban megszólal Vilu telefonja.)
V: -Tessék?
Marotti: -Violetta, Marotti vagyok!
V: -Marotti?
Mt: -Igen! Ma-rot-ti!
V: -Jó, oké, értem!
Mt: -Ma délután be tudnál jönni a Studioba?

(Foly.köv.)