Violetta 4 [befejezett]

Violetta 4/Epizód 7.

V: -Angie! Mit fogok itt csinálni egy hétig úgy, hogy nem állhatok fel?
A: -Nem tudom. Gondolom tudod, hogy holnap mennénk haza.
V: -Igen. De, hogy jön ez ide?
A: -Apukádnak haza kell mennie a munkája miatt.
V: -És, akkor csak te, Leon és én maradunk itt?
A: -Igen.
V: -Oké. Angie! Kettesben maradhatnánk Leonnal?
A: -Persze.
V: -Köszi.
A: -Nincs mit.
(Angie és Germán kimegy.)
V: -Leon! Szeretnél visszamenni a srácokhoz? Mert ha igen, akkor holnap nyugodtan visszamehetsz apával.
L: -Nem szeretnék visszamenni. Megígértem, hogy soha nem hagylak egyedül és mindig veled leszek. Milyen ember lennék, ha nem tartanám be, amit ígértem?
V: -Olyan, akinek hiányoznak a barátai.
L: -Mindegy. Itt maradok veled és nem hagylak magadra.
V: -Köszönöm. Imádlak.
L: -Én is téged. Amúgy szóltunk a srácoknak a balesetedről és azt üzenték, hogy hívd fel őket ha jobb vagy. Fran nagyon aggódik érted. Szerintem hívd fel.
V: -Oké. Ideadod a telefonomat?
L: -Persze. Kimenjek, amíg beszéltek?
V: -Aha. Légyszi.
L: -Oké. Szólj ha kell valami. Itt leszek az ajtó előtt.
V: -Ok. Köszi.
(Vilu felhívja Fran-t.)
V: -Szia Fran.
F: -Szia. Jól vagy?
V: -Hát...fogjuk rá. Miért ilyen nagy mögötted a zaj?
F: -Csak mert éppen órán vagyok.
V: -Akkor majd később visszahívlak.
F: -Várj! Megkérdezem Pablo-tól, hogy most beszélhetünk-e.
(Fran megkérdezte és Pablo megengedte.)
V: -Fran. Tényleg nem akarok zavarni. Majd beszélünk később.
F: -Ne tedd le. Pablo megengedi, hogy most beszéljünk.
V: -Oké.
F: -Pontosan mi is történt veled? Csak mert apukadék, csak annyit mondtak, hogy baleseted volt.
V: -Én igazából nem emlékszem semmire. Az utolsó emlékem az, hogy megyek az úton és minden elhomályosodik. De elvileg át akartam menni az úttesten de egy autó elgázolt.
F: -Jaj, te szegény! És mikor jössz haza? Már nagyon hiányzol.
V: -Leghamarabb 1 hét múlva engednek ki a kórházból.
F: -Mi az, hogy 1 hét?
V: -Sajnálom. Addigra fogok tudni egyáltalán felülni. Kapok egy kerekes széket és úgy mar haza fogok tudni menni. De utána otthon még nem járhatok suliba.
F: -Kerekes szék? Ennyire komoly?
V: -Igen. Eltört a lábam és a csuklóm is.
F: -Nem értem, hogy tudsz ennyire nyugodt maradni. Hallom a hangodon, hogy még most is mosolyogsz.
V: -Attól, hogy ezen sírok még nem lesz jobb. Amúgy meg max. fel órája ébredtem fel. És Leon mindig itt lesz nekem, arra, hogy kisírjam magamat a vállán.
F: -Annyira cuki, hogy mindent meg tesz érted.
V: -Igen. Ő a legjobb. Fran! Beszélhetnék Pablo-val?
F: -Persze. Odaadom neki a telomat, hogy tudjatok beszélni.
(Fran odaadja a telóját.)
V: -Szia Pablo. Tudnánk beszélni?
P: -Persze.
V: -Oké. Gondolom te is tudsz a balesetemről.
P: -Igen. Miért?
V: -Csak azt szeretném modani, hogy ha elkezdizek kitalálni a félévi darabot, akkor engem ne rakjatok be.
P: -Miért?
V: -Mert 1 hét mire egyáltalán fel tudok ülni. Akkor kapok egy kerekes széket és így haza tudok menni, de utána még kb. 3-4 hónapig be lesz gipszelve a lábam és nem tudok táncolni. Sajnálom.
P: -Semmi baj. Az a legfontosabb, hogy teljesen felépülj és utána ugyanúgy tudd folytatni a munkádat a Stúdióban.
V: -Oké. Köszi, hogy megérted. De most le kell tennem.
P: -Rendben. Szia. Jobbulást.
A: -Köszi. Szia.

(Folyt. köv.)