Violetta 4 [befejezett]

Violetta 4/Epizód 33.

(Lefekszenek aludni.
Reggel van.)
L: -Vilu! Kelj fel! Mennünk kell a vizsgára!
V: -De még olyan korán van…
L: -Tudom, de mennünk kell.
V: -Jó, menjünk.
(Vilu felöltözik, lemennek, megreggeliznek, Germán elviszi őket a Studiohoz.)
V: -Szia Fran!
F: -Szia Vilu! Hogy vagy?
V: -Jól, ma délután leveszik a gipszemet és képzeld, apáék megszervezték nekünk az esküvőt, és 1 hét múlva lesz.
F: -De jó!
P: -Jó reggelt mindenkinek. A vizsgákat most megkezdjük az ének írásbelivel. Sok sikert mindenkinek.
(Megírják az írásbeliket, mindenki megcsinápja a gyakorlatit énekből és hangszerből, de jön a tánc...)
Gregorio: -Violetta Castillo!
V: -Jövök.
(Bemegy.)
Gr: -Hogy fog maga így vizsgázni?
V: -Hoztam orvosi igazolást.
Gr: -Rendben, akkor mivel nem tud táncolni a táncvizsga eredményét az ebben az évben lévő tánc jegyei adnák, de olyan nincs, szóval a tavalyi jegyei fogják adni az eredményét.
V: -Rendben. Viszlát.
Gr: -Viszlát.
(Vilu kimegy.)
L: -Na, mi volt?
V: -Bonyolultan, de megoldottuk.
L: -Az jó. Te voltál az utolsó, szóval mehetünk is haza.
V: -Mennyi az idő?
L: -16:30, mert?
V: -17:00-ra kell mennem az orvoshoz, addig beszélek Vilmával. Eljössz velem?
L: -Persze.
(Viluék megkeresik Vilmát.)
V: -Tanárnő, van egy perce?
Vl: -Igen, mondja.
V: -Azt szeretnénk kérdezni, hogy megadná-e nekünk Tomás telefonszámát? Nagyon fontos lenne.
Vl: -Mire kell önöknek?
L: -Azt elég bonyolult lenne elmagyarázni.
Vl: -Ha nincs ok, nincs szám. Na…?
V: -Jó, 1 hét múlva összeházasodunk és szeretnénk Tomást is meghívni.
Vl: -Jó, akkor megadnom.
(Vilma egy kis papírra felírj Tomás számát és odaadja Leonnak.
Vilu és Leon bemennek a kórházba.)
O: -Itt van Violetta Castillo?
V: -Igen, itt vagyok.
O: -Rendben, jöjjön.
V: -Leon, gyere velem.
(Bemennek.)
O: -Mióta van önön a gipsz?
V: -Kb. 3 hónapja.
O: -És a háta fáj még?
V: -Néha, de csak egy kicsit.
O: -Rendben, az már valószínűleg attól van, hogy több hónapja nem nagyon mozgatta. Akkor ma leveszem a gipszet, de még 2 hétig használni kéne azt a mankót.
V: -Rendben. Leon, ugye nem baj?
L: -Miért lenne baj?
V: -Mert még mankót kell használnom az esküvőn és te biztos hülyén érzed majd magad, amiért mankót használok.
L: -Dehogy baj, a lényeg az, hogy teljesen felépülj. Én akár kerekes székkel is elvennélek.
V: -Jaj, de cuki vagy!
O: -Khm…
V: -Bocsánat…
O: -Esküvő? Maguk még olyan fiatalok.
V: -19 évesek vagyunk, az már annyira nem fiatal. De mindegy.
O: -Elnézést. Akkor kezdhetjük?
V: -Leon, megfogod a kezem?
L: -Persze.
(Az orvos leveszi Vilu lábáról és kezéről a gipszet.)
O: -Kész is vagyunk.
V: -Rendben, viszlát.
(Vilu és Leon elindulnak haza.)
L: -Nem fáj? Csak mert sánta vagy.
V: -Kicsit, de jól vagyok.
(Leon felkapja Vilut mint Párizsban és hazamennek.)
V: -Leon, felhívom Tomást…

(Folyt.köv.)