Walking in the Wind (Louis Tomlinson ff.) - Befejezett

15.

Már csak pár perc választott el az átváltozástól. A telihold már kezdte megközelíteni a tisztás feletti területet. A körülöttünk lévő falubeliek már mind farkasokká változtak, csak mi vártuk, hogy eljöjjön végre a mi időnk. Még utoljára ránéztem Hannah-ra, aki egy bíztató mosolyt küldött felém. Viszonozni szerettem volna, viszont ekkor megkezdődött. A körülöttünk álló farkasok mind vonyítani kezdtek, de jelen helyzetben nem zavart, ugyanis irtózatos fájdalom tört rám, bár a többiek arckifejezéséből ítélve ők sem érezték magukat a legjobban.

A fájdalom ami abban a pillanatban belém nyilallt mérhetetlen volt, kénytelen voltam összeszorítani szemeim, hogy valamennyivel elviselhetőbb legyen ez az egész, viszont ekkor az összes fájdalmam elszállt. Mikor kinyitottam a szemem ismét az arénában találtam magam, ám ekkor nem voltam egyedül. A két ketrec, amit az álmomban láttam, egymás mellé volt állítva.

Az egyik ketrecben volt a világosabb bundájú farkas, zöld szemeivel kíváncsian nézett rám, ám tudtam, hogy ez csak egy álca, ez a farkas veszélyes volt. A másik ketrecben a fekete bundájú volt, ő nem volt annyira nyugodt. Körbe-körbe járt a ketrecben, gyakran nekiugrott a rácsoknak, szinte már felborítva ezzel a ketrecet. Nem nekem akart ártani, csak már nagyon ki akart szabadulni. Mikor közelebb léptem megláttam egy asztalt, egy kulcs volt rajta elhelyezve. Mikor kezembe vettem a kulcsot, az világítani kezdett. Nem volt erős fénye, ezért nem is foglalkoztam vele. Először a világosabb farkashoz léptem. A ketrecen egy szépen díszített zár várta, hogy elfordítsuk benne gazdáját, ám mikor felnéztem a farkasra, az erősen vicsorítani kezdett, mintha sürgetni akarna. Ekkor otthagytam, és a másik farkashoz léptem, aki mikor meglátott a ketrec legbelső sarkába húzódott, onnan figyelt némi félelemmel smaragd színű szemeiben. Mikor ránéztem a ketrecre, egy teljesen átlagos zárat láttam rajta. Fura volt tekintve, hogy az előbbi ketrecen egy eléggé elegáns zár volt. Felnéztem, és láttam, hogy a ketrecben lévő farkas szinte könyörög azért, hogy engedjem végre ki. Közelebb tartottam a kulcsot a kulcslyukhoz az egész ketrec hasonló fényességgel kezdett el világítani, mint a kulcs, amit egészen idáig kezemben tartogattam. Végül döntöttem. A világító ketrec zárjába belehelyezve a kulcsot elfordítottam azt, ezáltal kinyitva a rács ajtaját. A farkas megkönnyebbülten nézett rám, smaragdzöld szemei vidáman csillogtak, viszont még mindig a ketrec sarkába volt húzódva.

Hagytam neki időt, hogy egy kicsit összeszedje gondolatait, és közelebb lépjen hozzám, viszont nem tette. Csak fejét dugta ki a nyitott ajtón, Majd ismét visszahúzódott. Így eldöntöttem, hogy megteszem az első lépést. Közeledni kezdtem felé, viszont ő nem hátrált. Kezemet előre nyújtva próbáltam jelezni neki, hogy nem áll szándékomban bántani őt. Közel voltam a farkashoz. Kezem felé tartottam, szinte orra elé, mire ő a tenyeremhez érintette homlokát, ezzel jelezve, hogy már megbízik bennem. Lassan hátrálni kezdtem a ketrecből, a farkas jött velem. Egy percre sem fordítottam neki hátat. Még nem bíztam benne.

Mikor kiértünk a ketrecből a farkas erősen hozzám dörgölte fejét, mintha csak meg akarná köszönni, hogy őt választottam. Ám ekkor a világos bundájú farkas hangos nyüszítésbe kezdett. Hangja nem volt semmihez sem fogható, mintha szenvedett volna. Közelebb léptem volna, viszont ekkor az immáron szabad farkas elém állt, mintha sejtette volna, hogy ebből nem sül ki semmi jó.

A farkas hirtelen kezdett el nekifutni a rácsoknak, minden erejével azon volt, hogy kijusson a ketrecből, viszont ez nem sikerült neki. A fekete bundájú farkas hirtelen kezdett el hátrafele tolni, mintha tudta volna, hogy óriási baj fog következni. És megtörtét. A farkas kiszabadult a rácsok közül, és engem vett célba. Elkezdett felém futni, én pedig azt sem tudtam mit tegyek. Mikor már elég közel volt ahhoz, hogy rám vesse magát, hirtelen vonyítás hallatszódott távolabbról. Tudtam, hogy ő az. A kék szemű farkas egyből rávetette magát, ahogy az engem védelmező is. Nem hittem a szememnek. Addig harcoltak egymással, amíg a világos bundájú farkas holtan nem hevert a földön.