Walking in the Wind (Louis Tomlinson ff.) - Befejezett

8.

- Mármint mire?

- Hát apánk nagyon szeretne látni és...

-Nem. - szakítottam félbe, és már indultam volna a szobámba aludni, de ekkor Harry megállított

- De Apánk vár minket!

- Csak a te apád! És ma eléggé hosszú napom volt, nincs kedvem arra gondolni, hogy bármelyik pillanatban megölhetnek!

- Ha annyira meg akarna ölni már halott lennél hidd el!- most Harry komolyan Desmond oldalán áll?

- Oké nem értem, hogy miért fogod Desmond pártját, de nem is érdekel, majd beszélek vele holnap! - mondtam, mivel tényleg elfáradtam, és semmi kedvem nem volt Desmonddal cseverészni. Majd holnap meghallgatom, hogy hogyan küldd el a pokolba...

- Nem a pártját fogom Ashley! Itt nincsenek pártok, fogd fel! - csattant fel Harry- Csak azóta fájnak neki azok a dolgok amiket a fejedhez vágott, mióta elmentél...

- Fájnak neki? Tudja, hogy nekem mennyi minden fájt?? Nem! Egyeltalán nem tudja milyen rettegve lefeküdni, és úgy kelni, hogy attól félsz, hogy ma éppen ki fog megverni! Csak mondom Harry, hogy nem tudod milyen! Nem téged vertek éveken át bűntudat nélkül, és nem kellett éveken keresztül hallgatnod, hogy anyánk haláláért is engem okol! Ott voltál! Hallottál mindent, nem? – amint elhagyták ajkaimat ezek a szavak éreztem, hogy már nem sokáig bírom sírás nélkül. A sok rossz emlék, ami eddig eltemetve élt bennem a vitánk hatására megint előjött.

- Ashley Styles! Most azonnal fogod magad, beülsz a kocsiba, elmegyünk apánkhoz, beszélsz vele, és utána azt csinálsz amit akarsz, csak kérlek gyere!- mondta, majd a mondat végére ez az egész "parancsba adom, mert idősebb vagyok" szöveg átváltott könyörgésbe. Bár nálunk soha nem működött ez a dirigálós dolog...

- Legyen. Fél órát kap! - mondtam összeszedve magam

- Ezt még te sem gondolod komolyan Ashley!

- De! Teljesen komolyan gondolom Harry! Te is tudod, hogy soha az életembe nem voltam oda Desmondért! Főleg mióta először megvert! Csak és kizárólag azért viselem el a Styles nevet, mert van egy testvérem akit szeretek! Hidd el Harry, ha nem lennél...

- Ha nem lennék már rég halott lennél!- csattant fel hirtelen, ami egy kicsit megrémített, de nem annyira, hogy féljek tőle- Ha nem lennék, már réges-régen halott lennél, ezt az egészet háláld meg azzal, hogy nem csak fél órát adsz apánknak! Hagyd, hogy megmagyarázza ezt az egészet! – kérte.

Szavai erősen elgondolkodtattak. Elmenni ahhoz az emberhez, aki meg akart ölni, és elbeszélgetni vele? Hagyni, hogy újra a bizalmamba férkőzzön, és rábízni magam? Na azt már nem! Nincs ínyemre ez az egész, de muszáj lesz beleegyeznem. Harry kedvéért. Akkor talán végre békén hagy ezzel a témával!

-Amit tett... Azt nem lehet megmagyarázni semmivel.- mondtam elhalt hangon - Csak és kizárólag azzal a feltétellel megyek, ha fél órát vagyunk ott. Nem többet, nem kevesebbet!

- Értettem főnök!- vont egy hatalmas ölelésbe. Szerintem ezzel szerette volna kompenzálni az előbbi kiakadását. Miután elengedett elindultunk a régi házunk felé.

A házhoz érve különös szagok keringtek. Furcsa volt. Belépve nem a megszokott, levendula szerű, mentolos illat keringett a levegőben. Inkább a sör, és egy "valami, ami már vagy megdöglött, vagy hamarosan meg fog dögleni, és már annak a valaminek a belei rohadnak belülről„ - szag, és ami a legrémisztőbb volt az egészben. Az egész házat betöltötte egy olyan szag, amit álmomból felkeltve is felismerek. Vér. Itt valakiket megöltek...

- Megjöttünk apám! - kiáltotta el magát Harry

És ami abban a pillanatban a szemem elé tárult azt nem voltam képes elhinni!

Egy ismeretlen nő feküdt a kanapén. Arca sápadt volt. Teste kihűlt. A fehér kanapét beborította a vér. A nő nyaka körül egy harapást lehetett felfedezni. Ennek a nőnek valaki átharapta a torkát.

Harry odaszaladt a nőhöz. Szólongatta, de nem reagált. Meghalt. Túl sok vért vesztett.

- Jézusom!- tátotta el a száját, én pedig abban a pillanatban sarkon fordultam és kimentem az ajtón. Nem bírtam tovább.

-Ash gyere vissza!- Kiabált nekem Harry

- Tényleg? - Kérdeztem, tekintve, hogy szerintem Harry nem gondolta át, hogy mit is kért tőlem pontosan

- Jobb lesz, ha hívom Liam-et. - mondta

- Szerintem is. De várj! Desmond? Ő hol van?

- Nem tudom... Szerinted ő tette? –kérdezte elhalt hangon.

- Nem vagyok benne biztos, de lehetséges.

- Bizonyíték kell, hogy megtudjuk.- mondta, szerintem még ő sem akarta elhinni mi történt éppen.

- Azt mondod, hogy nyomozzunk?

-Ha most ezzel az üggyel egyből tanács elé állunk, akkor nagy valószínűséggel csak ráijesztenénk a falkára. Amondó vagyok, hogy próbáljuk meg kideríteni ki lehetett a gyilkos.

- Ez nem rossz ötlet, de valakinek szólni kéne, hogy itt egy hulla, mert a végén még bűnrészesnek hisznek.

- Igaz. Mit javasolsz? Mit tegyünk?

- Szerintem szólj egy tagnak a tanácsból, és mondd meg, hogy magad szeretnéd vállalni az ügyet, hiszen te vagy a leendő alfa, rád biztos hallgatnak. - gondoltam ki a tervünket. Harry beletúrt göndör hajába, majd megszólalt.

- Legyen. De ezt az ügyet ketten nem fogjuk tudni megoldani... - idegeskedett

- Harry... Könyörgöm gondolkozz!! Itt vannak Liamék nem vagyunk egyedül! - közöltem vele az egyértelműt

- Utállom, hogy okosabb vagy mint én! De Ash, neked egy nap múlva át kell változnod! Megígértük, hogy ott leszünk, de így nem ...- kezdett bele megint az aggodalmaskodásba, de félbeszakítottam.

- Harry! Louis-nak és Niall-nek nem kell ott lenni az átváltozáson. Akkor ők is simán be tudnak jönni a faluba és körbe tudnak nézni.

- Tudod, hogy azt nem lehet!- akadékoskodott

- Harry! Lehet, hogy a falka vezére egy gyilkos! Most nem számít, hogy kit, mikor és hogyan, de be kell engednünk őket, ha nem akarjuk, hogy még több ilyen gyilkosság történjen!

- Nem is tudom...- gondolkozott

- Az istenért Harry! Most mindegy is! Hívtad már Liamet?

- Bocsi! Máris intézem!- emelte a füléhez a telefont, majd néhány másodperc után valaki beleszólt a telefonba

- Na csá haver! Az a helyzet, hogy.... Igen tudom, hogy mennyi idő van, de .... Igen Liam felfogtam, hogy más dolgod van! De ez most nagyon fontos.... Uuuu tényleg? 10/ hányas a csaj?

- Harry!! Bocsi, hogy zavarok tényleg, ezer bocsánat, de nem zavar, hogy egy hulla van a házban!?- kérdeztem, mivel kicsit elkalandoztak az eredeti témától... De mit is vártam? Férfiak!

- Ja de bocs! Szóval Liam, ide kell jönnöd! Nagyon fontos! ... Igen tudom, hogy nem alkalmas, felfogtam, de a csaj ráér jelen pillanatban.... Igen majd elmondom, mi történt, csak gyere ide! ... Oké és hozd Zayn-t is! ... Oké ... Jólvan... Na csá!

- Na? - kérdeztem, mivel ebből a beszélgetésből semmit nem értettem

- 10 perc és itt vannak! Bár ha Zayn-en múlik, akkor ez még egy jó fél óra lesz... - mondta enyhén lemondó hangsúlyban

- Ahj! - sohajtottam fel - Mindegy menjünk be, nézzünk körül, hátha találunk valamit! - és beléptem a házba.

Orromat megint megcsapta a vér, és a rohadó hús szaga. Ez egy elég nagy fintort csikart ki belőlem. Legszívesebben elhánytam volna magam, de arra valamiért nem voltam képes. A szemem bekönnyezett a látványtól, de tartottam magam, és úgy voltam vele, hogy ha ezt kibírom, akkor mindent.

Harry ezt látva kezét a vállamra tette, jelezvén hogy ő is hasonlóan érez.