Walking in the Wind (Louis Tomlinson ff.) - Befejezett

29.

  – Ott vagyunk már? – kérdezte már a sokadik alkalommal is Niall. Kérdésére Liam nagyot sóhajtva dőlt neki az én ülésem háttámlájának, Zayn is hasonlóan cselekedett, míg Harry egyre idegesebben markolta a kormányt.

– Nyugi Niall, nemsokára megérkezünk! – nyugtattam halkan, tekintettel Louis-ra, aki lassan három órája a vállamon pihentette a fejét miközben békésen aludt. Ujjait még mindig – csak ahogy az elmúlt majdnem három órában is – az enyémek köré fonta.

– De mikor? – hisztizett – Rohadt fáradt vagyok, haza akarok érni és aludni! – fonta össze maga előtt a karjait.

– Aludni mi? – kuncogott Harry – A kicsi Niall tuti, hogy nem ezen a véleményen van!

– Inkább fogd be, és figyeld az utat! Girnyó... – motyogott Ni, teljesen elvörösödve. Ahogy látom nekem is van miről kikérdeznem Hannah-t.

Néhány perc múlva haza is érkeztünk. Szinte láttam Niall arcán a megkönnyebbülést, mikor bekanyarodtunk az ösvényre, ami a közös házunkhoz vezetett.

Mikor megálltunk a kocsival Louis mocorogni kezdett, elengedtem a kezét, és kiszálltam a járműből, mire a fejét a helyemre hajtotta, és úgy próbált tovább aludni, ezzel annyi volt a probléma, hogy Zayn még mindig a helyén ült, így nem nagyon örült Louis lábának, ami az ölében landolt, mikor Lou elterült a hátsó üléseken.

– Louis, ha most azonnal nem veszed le rólam a lábaid, akkor fogom, és tőből kitépem mindkettőt! – morogta. Hát igen, nem feltétlenül jó dolog Zayn-el ujjat húzni ébredés után.

Louis csak nagyot sóhajtva ült fel az ülésen, majd lassan kiszenvedte magát az autóból.

– Tudtam, hogy valaki hiányzott mellőlem ébredéskor! – motyogta, majd közelebb lépett hozzám, és ajkait az enyéimre nyomta – Máris jobb! – vigyorodott el. Nem nagyon mit hozzáfűzni a dolgokhoz, így csak nevetve megráztam a fejem.

– Hogy aludtál Csipkerózsika? – kérdeztem, miután Louis végre kiélhette az ébredés utáni szeretethiányát, ami eltartott egy kis ideig.

– Haha, nagyon vicces vagy Ashley! – komorodott el, majd megfogta a kezemet, és együtt elindultunk a ház felé.

– Ash, Szia! – ölelt át nagy mosollyal az arcán Hannah, mikor beléptünk a házba.

–Szia! Jó újra látni! – öleltem meg halkan nevetgélve barátnőmet.

– Szia Hannah! – köszönt neki Lou is, mikor végre elengedtük egymást. – Minden oké volt?

– Csá Lou! Igazából végig itt voltam, szóval senki nem mert még csak a ház közelébe se jönni! – nevetett fel– Csináltam pizzát, pont kész lett mire hazaértetek, szóval én a helyetekben lassan elindulnék enni, mielőtt Niall felfalja az egészet!

– Akkor menjünk enni! – kiáltott fel Lou, majd nagy lendülettel megindult a konyha felé. –Nem jöttök? – fordult vissza, mikor meglátta, hogy Hannah-val nem igazán mozdultunk meg.

– Menj csak, majd mindjárt megyek! – szóltam neki, majd amint beért a konyhába, mi Hannah-val a szobám felé vettük az irányt.

– Szóval! Hallottam valamit Niall-től, és szeretném, ha mindent elmondanál nekem róla! – vigyorgott, majd leült velem szembe az ágyamra.

– Nem tudom hol kezdjem... – mondtam suttogva, ügyelve arra, hogy senki ne hallja meg.

– Talán az elején? Ashley, ez rohadt jó! Erre vártam konkrétan mióta tudom, hogy mi van kettőtök között Louis-val!