Walking in the Wind (Louis Tomlinson ff.) - Befejezett

18.

Ashley szemszöge:

Hannah-val épp a vicces gyerekkori történeteinket meséltük egymásnak, mikor Harry kopogás nélkül rontott be a szobámba. Olyan meglepett feje volt, amint meglátta, hogy visítva nevetünk mind a ketten, hogy ez egy újabb röhögőgörcsöt eredményezett, amit Harry ismét nem tudott hova tenni.

-Ha befejeztétek... Ashley-nek el kéne mondanom valamit. Hannah a többiek majd beavatnak, ráadásul Niall már hiányol! – Mondta ki nyíltan Harry, mire Hannah feje hirtelen egy színűvé vált egy paradicsoméval, majd inkább nevetve hagyta el a szobát.

-Ez most mire volt jó? – Kérdeztem tőle tettetve a felháborodottat.

-Csak látni szerettem volna, hogy neki is bevésődött-e Niall és nem csak fordítva van így.- Fonta össze kezeit mellkasa előtt, majd helyet foglalt velem szemben az ágyamon.

-Neeee! Kiderítetted?- Kérdeztem hitetlenkedve. Nem tudtam, hogy ilyen jó nyomozói képességei vannak.

-Maradjunk a többesszámnál. Ráadásul utoljára Jenna-val láttuk ilyennek Niall-t. Vagyis pontosabban még vele sem, szóval nem szeretnénk ha sérülne. Elmondott neked mindent ugye? – Válaszul csak bólintottam. Gondolom ezt azért szerette volna tudni, hogy beszélhetünk-e nyíltan Niall ügyéről, tekintve, hogyha nem tudnám, akkor ne tőle kelljen megtudnom a teljes igazságot. – Tudod Niall-t soha nem hagytuk egyedül akkoriban. Még akkor sem, ha úgy érezte, hogy egyedül van. Igaz ez most rohadt parán hangzik, de nem engedtük egyedül sehova, akkoriban bármire képes lett volna, hogy újra Jenna-val legyen. – Magyarázta. Nem tudtam, hogy Niall tényleg ennyire komolyan érzett akkoriban Jenna iránt.

- Istenem...- Suttogtam.

-Durva volt, de túlélte. Innen érthető, hogy miért szeretnénk, ha Hannah-nak is be lenne vésődve, és viszont szeretné.

-Hidd el... Niall sem közömbös Hannah-nak. – Mondtam neki, viszont nem terveztem mindent elmondani, Hannah bízott bennem, nem szerettem volna elveszteni ezt, tekintve, hogy eldöntöttem, hogy feladom a próbálkozást Jenna-val. Hannah felhívatta velem még háromszor, majd írtam neki egy üzenetet, hogy ezt én itt befejeztem. Hannah olyan barátnő, akire mindig lehetett számítani, megbízhattam benne, és ehhez elég volt egy nap. Különleges lány, az már biztos. Ráadásul, ha első látásra egymásba szerettek, akkor az tényleg egy elég durva jel.

-Azt reméltem több információt kapok! – Mondta sértődötten.

- Hannah-val feltétel nélkül megbízunk egymásban, és nem szeretném ezt elveszteni.

-Megértem. Tényleg különleges lány. És adnám, ha összejönnének Niall-el.

-Ezzel nem vagy egyedül...- Motyogtam a hajamba túrva, majd ekkor eszembe jutott, hogy Harry miért is van itt. – Szóval... Fordulópont.

-Ash, meg kell ígérned, hogy nem akadsz ki! – Ígértette meg velem.

-Már most nem tetszik. – Mondtam el őszinte véleményem, viszont nem volt más választásom, sóhajtva, de belementem.

-Nos... 18 évesek leszünk februárban ugye? – Kérdezte félve, mire bólintottam. – Szóval én... Khm...Én szeretném átvenni az alfaságot Desmond-tól, és ami a leglényegesebb... Szeretném, ha Desmond meghalna... Vagyis...

-Meg akarod ölni Desmond-ot, utána alfa lenni, és békét teremteni a két falka közt. – Vontam le a következtetést. Mondjuk annyira ledöbbentett, hogy szinte megszólalni sem tudtam.

-Nem szeretném, ha ellenem lennél ebben. – Nézett rám kiskutya szemekkel.

-Nem néztem ki belőled. – Mondtam csalódottan. Nem tudom, hogy mit hitt, mikor ezt elmondta nekem.