Walking in the Wind (Louis Tomlinson ff.) - Befejezett

21.

21.

Louis szemszöge:

Mindezt végiggondolva rájöttem, hogy apámnak mindenben igaza volt. Ugyan az történt velem is, mint vele a különbség annyi, hogy én más körülmények között ismertem meg Ashley-t.

A jelek, teljesen ugyan azok voltak. Volt bizsergés, stimmelt az is, hogy ha ránézek egyből boldogabb leszek. Talán itt esett le komolyan, hogy Ashley tényleg bevésődött nekem. Mikor visszaemlékeztem leesett, hogy mennyire is fontos számomra. Éreztem, hogy már nem tudnék nélküle élni, és egyfajta félelem lett rajtam úrrá. Féltem, hogy legyengít ez az érzés, hogy nem leszek elég erős ahhoz, hogy ezt kibírjam, megrémített a tudat, hogy ennyire függök valakitől. Ráadásul azt sem vettük eddig számításba, hogy Ash nem falkatag. Kitudja, hogy mit szólnának hozzá. Nyilván ezzel nem lenne gond, ha a két falka nem ellenségeskedne egymással. Már az is elég veszélyes, hogy Harry, Zayn és Liam a baráti körömbe tartoznak, viszont ha Ashley és én közelebb kerülünk, akkor az mindkettőnkre nézve veszélyes lehet.

Gondolataimból rezgő telefonom rántott ki. Olyan gyorsan kaptam fel, és nyitottam meg az üzenetet, hogy csak akkor eszméltem fel, mikor az üzenet már ott virított a szemeim előtt fekete-fehéren.

Hercegem, ha végeztél a pancsikolással, igazán kijöhetnél, mielőtt kihűl a kaja! Meg amúgy mi is szeretnénk fürdeni!

Niall nagyon élvezte, hogy szórakozhat az érzéseimmel, és azt hitte, hogy tűrni fogom, ahogy balerina módján táncol az idegeimen.

Na mivan? Csak nem történt valami, amíg nem voltam ott? Egy gyorsmenet? Ehj... Pedig reméltem, hogy megint elronthatom a pillanatot, de ezek szerint nem sikerült!

Vigyorogva küldtem el az üzenetet, és szinte láttam a lelki szemeimmel, ahogy Niall levágja a konyhaasztalra a telefonját, és megindul a fürdő irányába. Már hallottam, ahogy az ajtó nyitódik, és hirtelen szőke barátom vágott hozzám valamit, ami a kezébe kerülő legelső tárgy - ezesetben a törölközőm- volt.

-Hülye! - Kiáltottam fel, majd olyan hirtelen akartam kiszállni a kádból, hogy megbotlottam annak a peremében, és arcra borultam, amit Niall nevetve nézett végig. Nem tudtam sok mindent tenni, minthogy a vizes törülközőt egy gyors mozdulattal a derekam köré csavartam, majd megfogtam a kádhoz tartozó zuhanyrózsát és egy hirtelen mozdulattal megnyitottam a vizet, ami olyan erővel spriccelt a tárgyból, hogy egy pillanatra még én is megijedtem tőle. Mivel Niall az esésem óta a egy helyben, a hasát fogva nevetett a történteken, ezért nem kellett még csak kergetnem sem, így gyorsan felé irányítottam a vízsugarat. A fiúnak egy kisebb fáziskésés miatt csak néhány másodperc múlva estek le a történtek.

-LOUIS BAZDMEG EZ ROHADT HIDEG! - Sikítozott, nevetségesen elvékonyított hangon, majd úgy ahogy volt, - tiszta vizesen- kifutott a fürdőből, majd bevágta maga után az ajtót.

-Nem vagytok normálisak! - Nevetett Hannah, majd amint meglátott rám mutatott. - Te ott, a törölközőben! Először is vegyél fel valamit! - Nem tudtam mit tenni, minthogy felnevettem a megszólításon.

-Miért mi lesz ha nem? Csak nem elcsábítalak Niall előtt? - A lány kérdésemre csak elém lépett, és beleboxolt a vállamba. - Aú!! Nem tudtam, hogy ekkorát tudsz ütni! Jézusom!

-Tudod mit mondanak...

-Kicsi a bors de erős? - Nevettem fel saját poénomon, viszont beszólásomat a konyhaasztalnál ülő Niall is egy hangos nevetéssel díjazta. Így legalább nem éreztem magam annyira egyedül.

-Hahaha... Nagyon vicces kedvedben vagy ma Tomlinson! -Fonta maga előtt össze a kezeit.

-Mások idegesítése segít elterelni a figyelmem...- Motyogtam magam elé, hiszen Hannah mondata a fejemben csengett. Nem kellett volna ennyit nevetnem. A lányt akit szeretek, épp most próbálják megmenteni, én pedig itt viccelődök.