Walking in the Wind (Louis Tomlinson ff.) - Befejezett

20.

Louis szemszöge:

- Anne itt van eltemetve... - Suttogta lehajtott fejjel. Mintha félt volna attól, hogy valaki meghall minket. – Pontosabban azt hitték, hogy ide van temetve, amíg Niall-el meg nem találták a holttestét Desmond alagsorában.

-Oh... Harry sosem említette... - Gondolkodtam el.

-Talán nem kérdezted... - Mosolyodott el Hannah. – Na én megyek lebeszélem Niall-t a véres bosszúról, te nézz körbe arra! – Mutatott az erdő azon felére, ahonnan a vámpírok jöttek alig fél órával ezelőtt.

- Oké, ezzel én is egyet értek, nem lenne jó, hogyha Niall-t elveszítenénk egy ilyen dolog miatt... - Gondolkodtam el, tekintve, hogy az előbb Hannah-nak teljesen igaza volt. A bosszú nem a jó út. Kis töprengés után az erdő azon része felé vettem az irányt, amit Hannah mutatott, majd elkezdtem körbejárni, benézni minden növény alá, hátha találok valamit. Néha ránéztem Niall-re és Hannah-ra, viszont mindig csak ugyanaz, a számomra szívfájdító látvány tárult elém. Hannah-nak sikerült teljes mértékben lenyugtatnia szőke barátunkat, ezzel feltevéseink a fiúkkal beigazolódtak. Ezek ketten úgy néztek egymásra, mintha ezer éve együtt lennének, viszont az a bizonyos szikra még mindig ott pattogna köztük. Vajon Ashley és én is így nézhetünk ki? Remélem.

Nem tudom, hogy hogyan, de hirtelen a fák tetejét kezdtem el nézni, és megláttam egy fura, nyílpuska szerű szerkezetet a fára kötözve.

-Niall, Hannah! Találtam valamit! – Fordultam oda, viszont ekkor olyat láttam, ami automatikusan megmosolyogtatott. Niall keze már ott volt Hannah derekán, vészesen közel álltak egymáshoz, és én elszúrtam a pillanatot, amin persze magamban jót derültem, viszont így tudtam, hogy Niall-t mindenképp ki kell majd faggatnom, majd néhány pillanat múlva arra is rájöttem, hogy ezt Niall-től bizony csúnyán vissza fogom kapni.

Mindketten úgy jöttek oda hozzám, hogy olyan vörös volt a fejük, hogy egy szép érett paradicsom mindkettőjüket megirigyelhette volna. Én pedig nem tudtam mást tenni, minthogy elnevettem magam, és a térdemet csapkodva ültem le a földre. Niall olyan fejet vágott, mint mindig, mielőtt meg akar verni, szóval inkább menekülőre fogtam, így felpattanva ülőhelyzetemből kezdtem el futni a kocsi felé.

-Na gyere csak vissza, most esküszöm megverlek Louis! – Kiabált utánam Niall, mikor meglátta, hogy már közelítek az autó felé. Nevetve próbáltam kinyitni az ajtót, az viszont zárva volt, így felugorva a motorháztetőre,  így próbáltam meg kimanőverezni Niall-t, aki addigra pont odaért. Igen... Ez mind szép és jó lett volna, csak azzal nem számoltam, hogy Ni egy világi idióta, így a kocsitól elvetődve átugrotta a motorháztetőt, majd egy óriási puffanással értünk földet, mivel engem is magával sodort. Csak fetrengtünk a sárban, én még mindig nevetve, Niall pedig egyre idegesebben.

-Nem szeretnék megzavarni semmit... - Szólalt meg Hannah. – De az előbb azt mondtad, hogy találtál valamit. Nos meg is mutatod még ma, vagy fetrengtek még egy darabig? – Kérdezte. Majd felpattanva Niall-ről elindultam az eszköz felé.

-Szóval, ha Niall nem szakított volna félre megmutattam volna azt ott! – Mutattam fel a fára nagy boldogan. –Ez...

-Ez lehet a gyilkos fegyver! – Lőtte le előre mondanivalóm lényegét Niall.

-Na nem mondod? A római pápa meg véletlenül nem katolikus? – Kérdeztem vissza, mire Niall fejbevágott, én pedig oldalba rúgtam, amiből ismét egy gyors pankrátor harc lett a sárban.

-Fejezzétek már be! – Szólt ránk Hannah, mikor már majdnem tíz perce verekedtünk.

-Bocsi! – Ugrott fel Niall, ami annyiból volt baj, hogy én konkrétan rajt feküdtem, így mikor felugrott én egyenesen a sárba zuhantam... Ismét.