Walking in the Wind (Louis Tomlinson ff.) - Befejezett

26.

- ASHLEY STYLES! HA MOST AZONNAL NEM KAPCSOLOD KI AZT A KURVA ÉBRESZTŐT BEMEGYEK A SZOBÁDBA, ÉS LEDUGON A TORKODON! - dörömbölt az ajtómon Harry.

- Neked is jó reggelt, idióta...- motyogtam, miután kinyomtam a telefonom.

- Nem vagy abban a helyzetben, hogy idiótázz! - kiáltotta el magát Hazz. A hang a konyha irányából jött, szóval gondolom meghallotta.

Nem tudom, hogy miből vannak itt a falak, de szó szerint minden áthallatszik rajtuk. Még a konyhából is, pedig attól egy komplett folyosó választ el! Ezt pedig onnan tudom, hogy tegnap a kedves kis bátyusom, majdnem megölte Zayn-t. Az incidens körülbelül a lefekvésem után egy órával zajlott, mikor is arra keltem, hogy Hazza teljesen kiakadva kiabál - farkas hallással kiabálásnak tűnt, normál esetben csak suttogni akart volna- Zayn-el, hogy mi az, hogy nem kezdett el tiltakozni az ellen, hogy cigarettához nyúljak. Zayn nyilván a védelembe vett, és elkezdte győzködni, hogy ez az én döntésem, és csak egyszeri alkalom volt, de Harry-t nem érdekelte. Szinte jobban tombolt, mint mikor velem beszélt, pedig ez csak néhány szál volt.

- Bocs... - suttogtam, majd miután felöltöztem elindultam a konyhába.

Belépve a helyiségbe egyből kiszúrtam Harry-t, ahogyan álmosan kevergeti a kávéját, majd Zayn-t is, aki kint volt a verandán, és egy pohár gőzölgő itallal a kezében nézte a reggeli félhomályt.

-Kösz az ébresztőt Ash! – morgott Harry. Soha nem szeretett korán kelni, de mikor magától ébredt korán, akkor nem lehetett leállítani, annyira pörgött.

- Bocsi, én csak időben szerettem volna kelni, hogy el tudjunk indulni a fiúkért, és talán lett volna egy kis időm elmenni futni, mivel tegnap Zayn felajánlotta, hogy menjünk ketten, szóval... - kezdtem bele a magyarázkodásba, mikor is Harry gúnyosan felnevetett.

- Nem kell kitalálnod idióta kifogásokat csak azért, hogy elmehess szívni egy szállal! – mondta idegesen a hajába túrva – Ha annyira szeretnél cigarettázni, akkor gyerünk, menj csak, nem fogok beleszólni, ez a te döntésed!

- Harry, hányszor mondjam még el, hogy kurvára nem vagyok függő? – csattantam fel – Az, hogy elszívok néha egy szállal? Igen, megesik, de csak azért, mert segít levezetni a feszültséget. Tudod nem minden nap akar a saját apád kinyírni! – leszegezett fejjel álltam előtte. Nem tudtam, hogy mit fog reagálni a kiakadásomra – Arra kérlek, hogy ne ródd fel nekem ezt minden egyes alkalommal, mikor beszélünk! Ismerem a határaimat, tudom, hogy mi a jó saját magamnak! – Harry először tartotta magát a „megsértődött és dühös bátyó" szerepéhez, majd néhány másodperc múlva tekintete megenyhült, és egy nagy sóhajtást hallatva magához húzott egy ölelésre.

- Bocs... Igazad van, egy paraszt voltam!

- Már megszoktam Hazza! – mosolyodtam el.

- Csináltam neked kávét! – jött be a hidegről Zayn, majd a hátam mögé lépve szorosan átölelt. Az érintésétől kirázott a hideg, tekintve, hogy bőrének szinte fagyos hőmérséklete volt.

- Köszi! – mosolyogtam rá – Mennyi ideje vagy kint?

- Nagyjából egy fél órája vagyok kint... Ennyire átfagytam? – kérdezte.

- Csak egy kicsit! – mondtam, tettetve a didergőt.

- Mondjuk most, hogy bejöttem egy kicsit érzem is, hogy itt bent mennyivel jobb idő van...

- Srácok szedelőzködjetek, mindjárt indulunk! – szólalt meg Harry, én pedig elfoglaltam a helyem az asztalnál és elkezdtem meginni a kávém Közben a srácok bepakoltak a kocsiba.