,,If you kiss a boy..." [18+]

8. Fejezet

Az éjszaka közepén arra keltem, hogy valaki mozgolódik mellettem. Nem nyitottam ki a szemeimet, csak figyeltem a mozdulatait.
Minho lassan kiemelte a karját a fejem alól, aztán kimászott a takaró alól, majd a mosdó felé vette az irányt. Fél füllel hallottam, ahogy kis idő múltán lehúzza a vécét, majd kezet mos. Miután kijött szótlanul elkezdte venni a nadrágját, amire az öv csörgéséből következtettem. Ezek után felvette a pólóját, majd hallottam, hogy oda jön hozzám. Kis ideig nem történt semmi, csak csöndesen nézett engem. Végül az arcomra simítva nyomott egy gyors puszit a homlokomra, aztán már hajolt volna el, mikor hirtelen megragadtam a karját.

- Jisung-
- Hova mész? - kérdeztem rekedten.
Minho sóhajtva leült mellém.
- Vissza kell mennem - felelte. - Dolgoznom kell.
- De pont most kell elmenned az éjszaka közepén? - komorodtam el.
- Igen... reggelre vissza kell érnem.

Ezután kis csönd következett. Én próbáltam kifürkészni az arcát a sötétben, amíg ő a padlót szuggerálta, miközben én még mindig erősen fogtam a karját, hogy ne menjen el. Nem akartam, hogy elmenjen, azt akartam, hogy visszabújjon mellém, és a hajamba csókolva mondja, hogy semmi baj, itt marad, aludhatok tovább. És mikor felkelek, még mindig ott lenne mellettem. Talán még reménykedtem is, hogy így lesz.

- Reggelre vissza kell érnem - ismételte halkan. - Kérlek elengednél?
Nem!
- Jisung.
Lassan remegő kezekkel lazítottam a karja fogásán, mire ő kihúzta a csuklóját ujjaim fogságából.

Felállt, és hátrébb lépett.
- Most megyek. Majd írok, ha odaértem. - Az ajtóhoz sétált, amit én csöndben néztem végig. Intett: -Szia. - Azzal kiment.

.

.

.

Az éjszaka hátralevő óráiban egy szemhunyásnyit sem aludtam. Megtörten bámultam az ajtót, amin az előbb lépett ki a legjobb barátom, ahonnan a házat elhagyva otthagyott az erdő közepén.
Néhol még egy-egy könnycseppet is elejtettem, amit meglepve töröltem le. Mégis miért kötődöm hozzá ennyire? Talán csak a szex miatt...
- Nem - ráztam meg a fejemet. - Évek óta a legjobb barátom, biztos csak nehéz elfogadnom a tényt, hogy nem találkozhatok vele bármikor, mert ő messze dolgozik, nekem meg korlátozottak a házból való kilépési lehetőségeim.
Bólogattam.
- Ez lehet az ok.

Felkeltem az ágyból, és felhúztam a redőnyt, igaz semmit sem ért, mivel kint még mindig sötét volt. Felvettem pár új ruhát, amit Minhotól kaptam, majd nekiláttam dalt írni. Mindig is szerettem dalokat írni, de ameddig a maffia vezér fiaként funkcionáltam, addig nem nagyon volt időm rá. Viszont most időm volt, mint a tenger.

Csak írtam, írtam, tollam végéből ömlöttek az érzések. A gondolataim egy személyre fókuszáltak, nem is nagyon figyeltem, hogy miket is írok le, így visszaolvasva a szöveget, meglepődtem.

When i see you
The time stops, and there is nothing exept us
Nothing
But we're just firends.

I miss when we were just kids
Hands in hands, smile on our face
We never had any problems
We were just kids
Playing together, crying together
Sleeping together...

I mean... you know, like kids does

You were so pretty and i was amazed
But now you're prettier and i can't control myself

I want to kiss you on lips
But not like friends does
More like lovers
More like husbands
But i can't because how will you look at me after it?
You'll think i'm stupid, you will be disgusted.

Because we're just friends.
(Ez saját költemény, bocsánat a hibákért, nem vagyok profi angolos^^")

Ahogy a remegő kezeimben tartott papírra bámultam, szemeim lassan megteltek forró könnyekkel, melyek kellemesen végigfutottak arcomon, majd lecsöppentek az ölembe.

Én... beleszerettem a legjobb barátomba?