,,If you kiss a boy..." [18+]

13. Fejezet

jisung szemszög:

úgy éreztem, valami darabokra tört bennem ahogy minho elhagyta a bunkert. nem értettem. mi volt ez az előbbi? mi ez az egész? miről beszélt? miért gondolja úgy, hogy úgy bánok vele, mint a kutyával? "mind azok után ami köztünk történt..." ezt hogy értette? miről beszélt? nem értem... nem értem... minho...

- minho...! - utána rohantam, de az ajtó előtt megtorpantam. mit is akarok most tenni? utána menni? valószínűleg már elment... és egyébként is, mit tudnék mondani neki? olyan megtörtnek tűnt... bárcsak tudnám, hogy mit tettem. nem akarom elveszteni a legjobb barátomat...

minho szemszög:

teljes sebességgel haladtam az autópályán, vissza seoulba. igyekeztem nem foglalkozni az érzéseimmel, és az arcomon lecsordogáló fájdalmas könnyekkel. 

idegesen letöröltem könnyeimet, majd kapcsoltam valami zenét. beindult a smells like teen spirit a nirvanától, ami jisung kedvenc zenéje volt.

- ezt nem hiszem el - dörmögtem, majd elkapcsoltam. a következő zene okay volt chase atlantictól. nagyon szeretem ezt a zenét... régebben jisunggal mindig ezt énekeltük, amikor az apja felbaszta valamivel az idegeit. ez a zene annyi emlékhez kötődik...

mélyen beszívtam a levegőt, és ezt is elkapcsoltam. a következő szám is chase atlantictól volt, de ez most a friends.

ezt most nem kapcsoltam el, csak hallgattam. figyeltem a szöveget, és a szemeim lassan ismét megteltek könnyekkel.

mindenről csak ő jut eszembe... csak rá tudok gondolni. han jisung, miért kínzol? miért kellett mindennek megtörténnie? ennél még a is jobb lenne, ha sosem viselkedtünk volna úgy, mint akik többek barátoknál... a szívem... nem bírom már ezt.

.

.

.

mikor megérkeztem seoulba, utamat seungmin és jeongin kastélya felé vettem. beparkolva a hatalmas kertbe, magamra öltöttem a rideg maffia főnök arcomat, így léptem be a kastélyba.

- minho hyung, végre, hogy itt vagy! - szaladt felém jeongin. belekapaszkodott a karomba, és elkezdett gyengéden maga után húzni.

- gyere, seungmin-hyung már nagyon vár. egyfolytában azzal zaklatott, hogy megjöttél e már, ráadásul úgy, hogy végig ott ültem mellette - panaszkodott I.N.

szám sarka enyhén felfelé görbült. - ennyire hiányoztam volna neki?

- ne feltételezz ilyen valószínűtlen dolgokat - szólt ki unottan seungmin a dolgozó szobája ajtaján, ahogyan elértük a küszöböt. - egyszerűen csak egy olyan dolgot kértél tőlem, ami idő szükségletes. na gyere, told ide azt a lapos seggedet, vázolom a tervet.

jeongin kuncogva elengedett, majd helyet foglalt seungmin mögött, ameddig én a hacker mellé telepedtem le. 

- na? - bámultam bele a laptopjába. - hányan vannak ezek a patkányok?

- 17-en - felelte seungmin. - ebből öten a legveszélyesebbek, köztük park jinyoung.

- park jinyoung? - kérdeztem vissza meglepődve. - az egoista papi aki valamilyen oknál fogva a maffiózók feje?

- Aham - bólintott seungmin az irodai székével körbe-körbe forogva.

- JYP szövetkezett jisung apjával? - grimaszoltam hitetlenkedve.

- nem hiszem - állt meg seungmin a forgásban. - elképzelhetőbbnek találom, hogy...

- hogy mr. han térden csúszva könyörgött neki, hogy megkaphassa a védelmét, és nagy adag pénzt fizetett, mire JYpapi megadta azt - fejezte be helyette jeongin.

államat megérintve gondolkoztam. - igen, ez relatív. rendben, akkor meg van a lista, hogy kit kell eltennem láb alól?

seungmin kikapott egy lapot, ami most csusszant ki a nyomtatóból. büszkén oda nyújtotta nekem. - és már meg is van.

mosolyogva elvettem tőle. - hálás vagyok, seungmo.

- ugyan - legyintett -, barátok vagyunk. mind számíthattok rám.

- tudom - bólintottam. - ezért most kérnék tőled még egy apróságot.

seungmin szemöldökét felvonva nézett rám. és én elmondtam neki mindent.

.

.

.

- szóval... most összevesztetek, mert hanji megint barátként kezel miután többször is lefeküdtetek, és arra kérsz, hogy itt maradhass pár napig, ameddig lenyugszanak a kedélyek? - kérdezte seungmin feldolgozva az információt amit rájuk zúdítottam az eltelt 20 percben.

- igen... azt hiszem - feleltem.

- azt hiszed? - ráncolta szemöldökét előre dőlve seungmin.

- hát, nem vagyunk konkrétan össze veszve, de otthagytam őt azzal, hogy "úgy kezelsz engem, mint egy kutya", és ez szerintem nem utal békességre.

- az aztán drámai - kuncogott jeongin.

- és ezek után te még mindig ki akarod nyírni a rá veszélyt jelentő embereket? - sóhajtotta seungmin.

- persze - feleltem habozás nélkül. - nem számít min mentünk keresztül, nem számít milyen kapcsolatban vagyunk, én mindig meg fogom védeni.

nem bírom én ezt már idegekkel... :') de anygays, hogy vagytok? meséljetek. képzeljétek, életemben először kezdtem el angolul könyvet olvasni, és nagyon büszke vagyok magamra, mert mindent értek, pedig sosem tanultam angolt. vannak még apró örömök xdd

(ja, amúgy ez a kép az új szerelmem)

716 szó (általában 600 fölé teszem a lécet)