,,If you kiss a boy..." [18+]

3. Fejezet

- Miféle egyesség? - néztem rá vigyorogva.
- Ne játszd a hülyét, Jisung - csikorgatta a fogait. - Azóta volt már, hogy...
- Hogy? - néztem idegesítően. - Voltam-e meleg bárban? Csókoltam-e meg fiút? Esetleg... feküdtem-e le eggyel?

Apám ennek hallatán elkezdett öklendezni.
- Figyeld miket ejtesz ki a szádon! - lett mérges.
- Hmm, miért? Esetleg nem szereted az ilyen dolgokat? - rebegtettem pilláimat.
- Tudod te, hogy ki nem állhatom a buzikat! - csattant fel.
- Szar lehet - fintorogtam. - Akkor úgy tűnik a saját fiadat sem szereted.
- Miről beszélsz - kerekedtek el a szemei. - Én azt hittem, csak szórakozol.
- Rosszul hitted - vigyorogtam kárörvendően. - Nem csak, hogy buzi vagyok, de rendszeresen fekszem össze fiúkkal a hátad mögött - hazudtam közelebb lépve hozzá.

- Jisung... - Apám arcán undor, szemeiben csalódottság tükröződött. Sajnos ez nem tudott érdekelni.
- Sok egyéjszakás kalandom volt már, de volt, akit kétszer fektettem meg - simítottam a mellkasára, mire hátrált egy lépést. - Sőt, volt, hogy én voltam megfektetve - kuncogtam.

Apám majdnem elhányta magát a gondolattól, hogy a fia esetleg seggbe lett dugva. Nyilván az egészet csak azért találtam ki, hogy felbasszam az agyát, de néhol volt benne igazság.

- Na, de tudod kivel volt a legjobb a szex? - hajoltam a füléhez mosolyogva, és ekkor bevittem a végső csapást: - Lee Minhoval.

- TE BÜDÖS HÍMRINGYÓ!! - taszított el magátol messzire. Elégedetten néztem rá. Természetesen nem feküdtem le Minhoval. De apám teljes szívéből utálja őt, mivel az exének a gyereke, már eleve azt sem nézi jó szemmel, hogy legjobb barátok vagyunk. Tudtam, hogy kifog kelni magából, ha azt mondom neki, hogy lefeküdtem Mihoval.

- Na mi van? - léptem felé vigyorogva. - Apuci beijedt?
- Takarodj! Takarodj! - kapta elő a pisztolyát, amivel felém hadonászott.
- Miért, mi lesz, ha nem? - álltam meg oldalra biccentett fejjel. - Agyonlősz?

Apám nem válaszolt, csak kibiztosította a fegyvert, és a homlokomra célzott vele.
- Azt nem hiszem - mosolyogtam hátra tett kezekkel.

Ujja már a ravaszon volt, mikor hátulról egy tégla fejbe vágta, mire ő ájultan összeesett.
- Jó voltál, Changbin. - mentem oda hozzá továbbra is mosolyogva. Seungmin és Hyunjin eközben zsákot húzott az apám fejére, majd meg is kötözték.
- Te mondod? - vonta fel a szemöldökét Changbin. - Elképesztőt alakítottál.
- Apám csak túl naív - vontam meg a vállam végignézve, ahogy Chan felkapja a vállára a mozdulatlan férfi testet, majd a többiekkel együtt elindul a dokkokkal ellenkező irányba. Mi mentünk utánuk.

Kis séta után Minho lemaradt a sor elejéről, hogy mellém kerüljön.
- Jól nyomtad - dicsért meg.
- Köszi - böktem oldalba. - Ne haragudj, picit bemocskoltalak neki.
- Hallottam - bólintott. - Semmi baj, bevált.
- Igen - helyeseltem. - És még koránt sincsen vége - kacsintottam rá.
Erre ő csak értetlenül elmosolyodott. Igen, neki még nem mondtam el a tervem végének apró részletét. Elég, ha majd ott, akkor megtudja.

Bangchan maffia bázisához mentünk, ami egy roncstelepbe volt beépítve. Behurcoltuk apát egy fészerbe, és odakötöztük egy székhez gaffa ragasztószalaggal.
(Nemtom mi az, de a dalszövegben benne van, szóval beleraktam)

A fejéről levettük a zsákot, aztán kimentünk cigizni, ameddig apám ájultan bóbiskolt.
- Amúgy most mit is akarunk csinálni vele? - kérdezte Jeongin.
- Megkínozzuk, gondolom - felelte Seungmin.
- Valami olyasmi - fújtam ki számon a cigaretta füstöt. - Még én sem tudom pontosan. Csak azt akarom, hogy mindent vissza kapjon.
- És azt hogy kéne? - nézett rám Hyunjin.
- Talán egyikőtöket leszopatom vele - vigyorogtam végignézve rajtuk, mire ők felröhögtek.
- Felix foglalt - ölelte át a kisebb derekát Hyunjin. Felix erre elevette magát, és megsimogatta párja fejét.
- Tudom, tudom, nem rátok gondoltam - legyintettem feléjük mosolyogva.
- A legnagyobb büntetésnek Lee Know számítana - gondolkozott Changbin -, hiszen apád őt utálja.
- A nagy faszt - fintorgott Minho. - Semmi pénzért nem hagynám, hogy apád leszopjon.
- Pedig Changbinnak igaza van - röhögtem. - De ne aggódj, veled más terveim vannak.
Már éppen rákérdeztek volna, hogy mire gondolok, mikor apám ordibálását hallottuk a fészerből.
- Na, indulás, felkelt a papper - mondtam sóhajtva elnyomva a cigimet.

- Mi van apuci, felébredtél? - kérdeztem betépve az ajtón.
- Te... Te büdös kis... - nézett rám lángoló tekintettel.
- Hímringyó? Ezt már mondtad - szóltam unottan. - Találj ki valami újat.
- Korcs - köpött a lábam elé.
- Na de ki nemzette ezt a korcsot? - hajoltam az arcába. -Te.
- Takarodj a szemem elől te szégyentelen csótány! - ordította.
- Nem hatsz meg - néztem le rá kiegyenesedve. - Az a helyzet, hogy itt most nem te vagy a főnök.

A barátaim ekkor bejöttek, és megálltak a hátam mögött. Ahogy apám meglátta közöttük Minhot, szemei elkerekedtek.
- Te...! - sziszegte.
- Én - mosolygott Minho gonoszan. - Jó. Napot, mr. Han, hogy hogy van? Rég találkoztunk.
- Te undorító mocsadék! - köpködött fater most már a legjobb barátomra is.
- Most már ő is az? - forgattam a szememet.

Apám nem foglalkozott velem, ehelyett káromkodott, és szidott engem, Minhot, Minho anyját, na meg úgy az egész világot.
- Jó, jó, most már befejezheted - rúgtam tökön, mire rögtön elhallgatott.
- Mit akartok tőlem? - kérdezte félelem nélkül.
- Visszafizetni mindent - köptem az arcába. - Azt, ahogy neveltél, és azt, hogy nem vagy képes elfogadni, és megbecsüli.
- Egy ilyen buzit nem is fogok! - kiabálta, mire habozás nélkül állba vágtam. Jól lehetett hallani a reccsenés, ahogy az állkapcsa kiugrott a helyéről.
- Ezért is vagyunk most itt - mosolyogtam rá. - Srácok, kössétek be a száját.
Hyunjin és Bangchan rögtön így tettek. Apám ellenkezett, de ezzel nem ért el semmit. Ezek után már csak nyöszörögni tudott a rongy alatt.
- Köszönöm - néztem a fiúkra, mire azok csak biccentettek. - És most arra kérlek titeket - néztem hátra a többiekre -, hogy menjetek el sétálni, szívjatok el egy-két cigit, aztán majd én is megyek a szokásos helyre.

A srácok eléggé értetlenül néztek rám, de szó nélkül beleegyeztek a dologba, és egyesével kimentek.
- Lee Know - szóltam a fiú után, mire ő zavarodottan felém fordult. - Te maradsz.

Apám idegesen kapkodta szemeit Minhoról rám, majd rólam Minhora. Nem tudta még hogy mi vár rá.

És Minho sem.