,,If you kiss a boy..." [18+]

26. Fejezet

Hüvelykujjával gyengéden az ajkamra simított. - Na de... mit is akartál mondani...?

Ezen tette után megigézve néztem huncut szemeibe, teljesen elvesztem sötét tekintetében. Kis csönd után összeszedve a gondolataimat, titokzatosan azt feleltem: - Azt halasszuk máskorra.

Jisung szemszög:

Szavain nem húztam fel magamat, inkább csak megnyugtatott, hogy később akarja megbeszélni. Volt egy sejtésem, hogy mit akart mondani, és eléggé féltem, hogy nem tudtam volna jól lereagálni. Nyilván, tisztában vagyok vele, hogy szerelmes vagyok belé, de nem tudom mit mondanék arra, hogyha mondjuk megkérne, hogy legyek a barátja. Olyan fura lenne ez az után a sok év legjobb barátság után.

Minho az ölébe kapva felállt, és mosolyogva bevitt engem a hálószobába.
- Most mit csinálsz? - kérdeztem kuncogva, ahogy ledobott a pihe-puha, öblítő illatú ágyra.
- Megfogadom Chan tanácsát, miszerint vigyelek szobára - mászott felém egy pajkos vigyorral.
- De hiszen nem olyan rég végeztünk egy menetet... - mosolyogtam az arcára simítva, mire ő csak megvonva vállait az ajkaimra hajolt, és édes csókot lehelt rájuk. Puha és szelíd csók volt, amit én elképesztően élveztem, már-már elolvadtam Minho érintésében.

Nagyot cuppanva váltunk el egymástól.
- Csak szórakoztam, nem akarok megint lefeküdni veled - mondta gyengéden-, csupán szeretgetni akarlak.
Erre a mondatára enyhén elpirultam.
Hogy szeretgetni...? Csak nyugodtan...

Minho gyengéden átkarolva a derekamat feküdt le mellém, úgy, hogy közben a fejemet a mellkasára helyezte. Én átöleltem őt, szorosan hozzá bújva, ő pedig a hajamat kezdte el simogatni. Így feküdtünk ott, még mindig meztelenül, szorosan egymáshoz simulva, legjobb barátokként, de érzelmileg mégis többként.

Szeretlek - tátogtam fejemet lehajtva, hangtalanul, így Minho sosem tudja meg, hogy ez akkor, abban a pillanatban elhagyta a számat, méghozzá neki címezve.

.

.

.

Sok ideig feküdtünk ott csöndben, egymás karjaiban. Kezdtem elbóbiskolni Minho szeretetteljes ölelésében, ami neki fel is tűnt, így halkan kuncogva rásimított az arcomra.
- Hé, Jisungie - súgta lágyan a fülembe. - Gyere, menjünk el fürdeni, mielőtt nyugovóra térünk.

Nagyon nem volt kedvem onnan felállni, de megtettem, csakis azért, mert ő kért rá.
Közösen betotyogtunk a mosdóba, majd már eleve pucéran beálltunk a zuhany alá. Minho segített megmosni a hátam, meg a fenekem (ott eléggé sokat időzött), s én úgyszintén kisegítettem őt.

- Tudod - szólt a hajamat mosva -, most igazán megdugnálak a forró víz alatt, ha nem lenne eltörve három bordád.
- Tudod - néztem hátra rá pajkosan -, a jó dolgokra megéri várni.
Erre felnevetet, és csak magához húzva röpkén a vállamra csókolt.

Miután megfürödtünk, megszárítottuk egymás haját, majd a hálószobába érve komótosan felöltöztünk.
Idő közben beesteledett, így a szobát már csak a hold barátságos fénye világította meg.

Ahogy a hálóingemet gomboltam be, egyszer csak meghallottam egy halk kis dallamot a hátam mögül. Kérdőn megfordultam, ahol Minho állt, mosolyogva, telefonjával a kezében, amelynek hangszórójából a Kiss it off me csendült fel.

Kíváncsian oda mentem hozzá, s alig pár centire megálltam előtte. Ő kezét nyújtotta, amibe én belehelyeztem sajátomat, mire ő a derekamra fogott, és a zene ütemére lassan táncolni kezdett. Követtem lépéseit, így a zene szelíd ritmusára összhangban lassúzni kezdtünk. Mosolyomat nem tudtam elrejteni, ahogyan Minho gyönyörű szemeibe néztem, és szinte tudtam, hogy a szívünk is együtt dobog.

Minho édes mosollyal az ajkain nézett rám, és éreztem, hogy csak engem lát. Kizártuk a külvilágot, csak mi voltunk ketten, és a zene, ami vezette a lépéseinket, ami szabályozta szívünk szerelmes ritmusát.

- Emlékszel, mikor gimiben a bálon nem volt egyikünknek sem párja, ezért együtt táncoltunk? - kérdezte halkan, lágy mosollyal.
- Persze - kuncogtam ahogy felelevenítettem az emléket. - Azt sosem tudnám elfelejteni. Mindenki olyan furán nézett ránk, utána két hónapig az terjengett rólunk, hogy együtt vagyunk! - nevettem.
- És milyen jó is volt... - nézett rám le nem hervadó mosollyal, továbbra is lassan lépkedve a zene ütemére. - Most így visszaemlékezve, olyan volt az egész, mint egy álom.
- Egy gyönyörű álom... - suttogtam a vállára hajtva fejemet, szemeimet lehunyva élvezve a zene rezgéseit, tánclépéseinket és Minho közelségét.

Mondd csak... ez is csak egy gyönyörű álom...?

625 szó