,,If you kiss a boy..." [18+]

18. Fejezet

Minho szemszög:

A megbeszélt időpontra vissza is értem Szöulba. Utamat Seungminék kastélya felé vettem, ahol valószínűleg a többiek már az esti mészárlásra készültek.

Igazam lett, ahogy beléptem Seungmin dolgozó szobájába, fegyverek és töltények halmaza fogadott.

- Hát jó estét - álltam meg az ajtóban mosolyogva.
- Minho-hyung! - szólalt meg Felix mély hangján egy fegyver-rakás mögül. - Már azt hittük sosem jössz vissza.
- Hol voltál egyébként? - jött oda hozzám Changbin a bevetésre szánt ruhával a kezében.
- Szerintem mind tudjuk - pakolt le mellém egy láda gépfegyvert Chan mosolyogva.
- Jisungnál? - jött oda Hyunjin is.
- Tuti ott volt - hallottam Seungmin hangját a szágitógépektől.
- Kibékültetek? - kérdezte Jeongin reménykedve.
Mosolyogva bólintottam.
- Békülő szex? - vigyorgott Chan.
- Valami olyasmi - nevettem vidáman. - Előszőr lefeküdtünk, aztán bocsánatot kért mindenért amit mondott és tett, és elmondta, hogy hiányoztam neki. Olyasmit is mondott, hogy én vagyok a hiányzó darabja, és, hogy kiegészítem. - szerelmetesen sóhajtottam. - Úgy érzem egyre inkább belé szeretek...

Seungmin unottan nekem vágott egy pisztolyt.
- Ez gusztustalan, fejezd be. Most a gyilkolásra kell koncentrálnunk, utána vissza mehetsz a kis szerelmedhez.
Chan nevetve megpaskolta a vállam, majd mindenki ment készülődni.

.

.

.

Éjfélre már készen is álltunk és már kocsiba is ültünk a célpont felé tartva. Nem szoktam izgulni, de most izgultam. Nem tudom miért, valahogyan rossz előérzetem volt.

JYpapi bázisa egy bárba volt beépítve, oda tartottunk. Ahogy megérkeztünk, diszkréten leparkoltunk a bár előtt, és normálisan kiszálltunk, mintha csak egy baráti csapat lennénk, akik piálgatni jöttek.

Bementünk és leültünk az asztalhoz, ameddig Chan és Changbin italt rendeltek. Megvártuk még kihozzák az italokat, addig olyan dolgokról beszéltünk, mint az autók meg az öltönyök.

Egyszer csak felálltam.
- Elmegyek mosdóba - mondtam, mire mindenki bólintott. Én elindultam hátra, de nem a mosdóba mentem, hanem a mellette lévő személyzeti raktárba.

Ahogy becsuktam magam mögött az ajtót, rögtön bekapcsoltam a fülesemet, amin a kapcsolatot tartottuk egymással.
- Bent vagyok - mondtam a szokásosnál halkabban. - Nekem sima szertárnak tűnik.
— Kell lennie a polcon egy légfrissítős üvegnek, ami oda van fixálva — mondta Seungmin.
- Mi van ráírva? - néztem végig a sok különféle légfrissítőn.
— Linos.—

Ezen elvigyorodtam, majd megrántottam a sárga üveges légfrissítőt. Ekkor éreztem, hogy a szertár megmozdul, és elindul lefelé. A kibaszott lift.

Kifejezett nyugalommal léptem ki az ajtón, ahogy a lift megérkezett. Egy üres és hosszú, fehér folyosón találtam magamat, ami egyenesen vezetett előre.

Nyeltem egyet.
- Srácok, nekem nagyon rossz előérzetem van - vallottam be halkan. Hangom vízhangzott az üres falak között.
— Csak menj — mondták hárman egyszerre.

Elindultam a hosszú folyosón, lépteim ijesztően hangosan kopogtak a márványpadlón. A gyomrom görcsben volt ahogy egyre közelebb és közelebb kerültem a vészjósló, fehér ajtóhoz.

Amint oda értem, remegő kezembe vettem a pisztolyomat, kibiztosítottam, majd habozás nélkül berúgtam az ajtót (ami egyébként nyitva volt.)
Pisztolyomat magam elé tartva körbe fordultam, de a régies, alkohol szagú dolgozó szobában nem volt senki.

Leengedtem a pisztolyomat.
- Nincs itt senki - mondtam döbbenten. Meglepődött hangokat hallottam a túloldalról.
— Nézz körbe, lehet csapda — utasított Seungmin.

Óvatosan körbejártam a szobát, de nem találtam semmi különöset. Régi, megkopott bőrkanapé, lelakkozott fabútorok, bársony fotelek, és hatalmas, ősöregnek tűnő könyves polcok.
- Hmm... - léptem a polcokhoz, és végigcsúsztattam ujjaimat az ott sorakozó poros könyvek gerincén. Az egyik viszont nem dőlt el a kezem alatt, hanem stabilan egy helyben maradt. - Aha, gondoltam.

Meghúztam a könyvet, mire a könyvespolc lassan, göcsörtösen elhúzódott, és egy másik szoba tárult fel. Na, ott már volt látnivaló.

- Úristen... - sétáltam be elszörnyedve. A falakon térképek, lakcímek és emberek fotói voltak összekötve megannyi vörös fonállal. Néhány ember arcán piros kereszt virított, ami mind tudjuk mit jelent...
A földön újság kivágások, az asztalon papírok, és elnyomott cigaretták, meg egy... levél.

A hasamban lévő görcs egyre csak nőtt, ahogy az asztalhoz sétáltam, és megláttam, hogy a levél az én nevemre szól.

"Kedves LeeKnow.
Tényleg azt hitted itt leszek? Tényleg azt hitted, hogy nem fogok tudomást szerezni a kis tervetekről a maffiózók fejeként? Ne aggódj, nincs tégla köztetek. Nekem vannak túl jó kapcsolataim.
Lényeg a lényeg, hogy most jól csapdába csaltalak. Hogy tudtad egyáltalán elhinni, hogy ez sikerülni fog? Át sem gondoltad rendesen. Mit gondoltál, mi lesz azután, ha engem megölsz? Ki lép a helyemre? Gondolom ilyen dolgokon nem is agyaltál, hiszen neked csak a kis Jisungied élete a fontos, nem igaz? Hát ezt jól elszúrtad. Az apja sok pénzt fizetett nekem azért, hogy megöljem a kis buzit. És meg is fogom. Előbb, mint te engem.

Üdv, Jinyoung Park.

[Ja, és még valami. Jobban is odafigyelhetnél a mókuskád biztonságára.]"

Ezt olvasva a szívem őrülten dobogott. Ahogy elemeltem a papírt, és megláttam mi van alatta, rendesen levert az izzadtság.

Kinyomtatott képek voltak.
Jisungról, a nap bármely pontjában. Ráadásul mind a bunkerben készült. Volt köztük olyan is, amin én is rajta voltam, és olyan is, ami már tényleg a mi magán szféránkat sérti meg...

Valaki végig figyelt minket?? Ez undorító!

Ismét átfutottam a levelet, de ezúttal hangosan olvastam fel, hogy a többiek is hallják.
— ... Jobban figyelhetnél a mókuskád biztonságára? — ismételte vissza Seungmin. — Mit akar ezzel mondani?

Gondolkodva beletúrtam a hajamba.
- Mókuskámra... - pislogtam, mire felrémlettek előttem Han telt ajkai, kerek szemei és pufi arca...
A felismerés úgy csapott belém, mint a villám.
Halálra rémülten lecsaptam a képeket az asztalra, és úgy rohantam ki a szobából, mintha üldöznének.

- JISUNG!!

845 szó