,,If you kiss a boy..." [18+]

25. Fejezet

Minho szemszög:

Kifáradva, de elégedetten feküdtem Jisung mellett, miközben kezeinket összekulcsolva hüvelykujjammal gyengéden simogattam bársonyos kézfejét.
Nem beszélgettünk, csak mosolyogva néztünk egymásra, hosszú percekig elveszve egymás szemeiben.

- Hogy vagy? - kérdeztem halkan, kedves hangon.
- Elképesztően jól - mosolygott. - És te?
- Soha jobban - kuncogtam, miközben közelebb fúrva arcomat az övéhez, félig lehunytam a szemeimet. Élveztem, ahogy a nap meleg sugarai simogatják összegabalyodott, meztelen testünket. Illatunk összekeveredett, a légzésünk egymásba szaladt ahogy csak pár centiméter választott el minket egymástól. Kellemes melegséggel a szívemben néztem legjobb barátom, és egyben életem szerelme arcát.

Olyan fura, hogy még nem mondtam el neki. Annyira egyértelmű a köztünk lévő kapcsolat, de mégsem tesszük szóvá. Miért? Lehet, hogy Jisung is arra vár, hogy én kezdeményezzek...?

Elhatároztam magam. Most van itt az idő, ez a pillanat olyan tökéletes.
Kezemet gyengéden az arcára helyeztem, mire ő belebújt az érintésembe, és ez csak még nagyobb önbizalmat adott. Szerelem ült ki az arcomra, ahogy Jisung füle mögé tűrtem egy rakoncátlan tincset.

- Jisung... - kezdtem bele gyengéd, simogató tónussal. - El szeretnék neked mondani valamit.
- Mi lenne azt? - kérdezte csillogó szemekkel.
Sóhajtva megnyaltam az alsó ajkamat, majd folytattam:
- Ezt már nagyon régen el kellett volna mondanom, de csak most jutottam el odáig, hogy mindketten készen állunk rá. Han Jisung, igazából én sze-...

♪Okay, okay, dirty habits well you don't say, you don't say, i got dirty in my own veins...♪
Vallomásomat telefonom erőteljes csörgése szakította rútul félbe.
Egy tipikus "ezt nem hiszem el" kifejezés költözött mindkettőnk arcára. Úgy éreztem abban a pillanatban képes lettem volna megfojtani valakit.

Egy grimasszal felültem a kanapén, majd kis nyújtózkodással elértem a dohányzó asztalra letett, rendíthetetlenül csörgő telefonomat. A képernyőre pillantva láttam, hogy Bangchan hív, úgyhogy éreztem, hogy ezt muszáj lesz felvennem.

- Haló? - szóltam bele a telefonba.
- Minho! Végre, hogy felvetted, mi tartott ennyi ideig? - szólt bele Chan idegesen.
- Mondjuk úgy, hogy... dolgom volt - pillantottam Jisungra, aki könyökén támaszkodva figyelt engem.
- Oh... - felelte Chan, és szinte láttam magam előtt, ahogyan perverzen elmosolyodik. - Ne haragudj, netán megzavartalak titeket valamiben?
- Ami azt illeti igen, de most inkább mondjad miért hívtál, hogyha már felvettem ezt a kurva telefont.

Chan visszatérve a valóságba bele kezdett:
- A tanács hívott. Közölték, hogy Park Jinyoung halála után kell egy új főnők a maffia élére. Téged kértek fel.

Ezt hallva eltátva a számat, nagyra nyitott szemekkel pislogtam.
- Hogy... engem...?
- Igen, téged - mosolygott Chan a vonal túloldalán.
- De... - nyeltem egyet, össze szedtem a gondolataimat. - Chan, még csak 25 éves vagyok, én erre egyedül nem leszel képes.
- Akkor mit mondjak nekik? Visszautasítod az ajánlatot?
- Nem egészen - mosolyodtam el. - Mondd nekik azt, hogy csak a csapatommal vagyok hajlandó vezetni. Csak akkor egyezek bele, hogyha mind a nyolcan, egyként vezetjük a maffiát.

Erre Channak is, és Jisungnak is leesett az álla.
- Most ezt komolyan mondod? - kérdezte Chan kellemes csalódottsággal a hangjában.
- Halál komolyan - bólintottam boldogan.

Jisung erre felnevetve a nyakamba ugrott, és elhalmozott csókokkal.
Én magam mellé ejtve kihangosított telefonomat vontam őt szoros ölelésbe, hagyva neki, hogy kedvére puszilgasson.
Chan a telefon túloldaláról nevetve hallgatta a cuppogást és Han vidám nevetgélését.
- Lee Minho, te tele vagy meglepetésekkel - mondta vidáman. - Írok a tanácsnak, és hívlak, ha visszajeleztek. Addig is üzenem Jisungnak, hogy ne faljon fel téged.
- Nem ígérhetek semmit! - kiáltotta pimaszul, mire harsányan felröhögtem.
- Jaj, csak menjetek már szobára...
- Az lesz - mosolyogtam. - Na viszlát Hyung, majd hívjál - azzal bontottam a hívást.

Jisung erre elszántan kezeibe fogta arcomat, majd hosszú, hálás csókba hívott. Én derekát átkarolva, szemeimet lehunyva hagytam, hogy vezesse ajkaimat. Hosszas csókok után mosolyogva váltunk el egymástól.

- Olyan régen akartuk ezt... - mondta az arcomat simogatva. - Már évek óta arról álmodoztunk, hogy egyszer mi nyolcan egyek legyünk. De sosem valósulhatott meg... leginkább apám miatt.
- De most ez mind valóra válhat - döntöttem oldalra a fejemet, csillogó szemeibe nézve. - Most már nincsen senki és semmi, ami az utunkba állhatna.
- Már csak az a kérdés, hogy a tanács elfogadja e.
- El fogja - mondtam. - Sokkal kedvezőbb lenne nekik, ha nyolc fő vezetné a maffiát, hiszen így kevesebben próbálnának megölni minket, ráadásul azért nyolc személy mégis csak befolyásosabb, mint egy.

Jisung erre bizakodó mosollyal bólintott.
- Úgy legyen. - Ekkor azonban pajkosan megdöntve a fejét, hüvelykujjával gyengéden az ajkamra simított. - Na de... mit is akartál mondani...?

Ahogy ígértem, itt is vagyok <3

692 szó