,,If you kiss a boy..." [18+]

14. Fejezet

jisung szemszög:

elment...elment...

kisírt szemekkel, magzatpózban feküdtem a kanapén. 

elment... itt hagyott... miért...?

- na jó, ez szánalmas - szipogtam felülve. letöröltem az arcomat, és mélyen beszívtam a levegőt. - felnőtt férfi vagyok, ráadásul egy maffia, szánalmasan viselkedek a rangomhoz képest.

elszántan néztem magam elé: - nincs több sírás!

igen ám, de ahogy ezt kimondtam, az ajkam megremegett, és a kezembe temetve az arcomat felzokogtam.

- ezt nem hiszem el! - sírtam, erőszakosan törölgetve záporozó könnyeimet. - mit művelek? miért sírok egy ilyen apróság miatt?

felálltam, és ingerülten belerúgtam a kanapéba. - baszki! - kiáltottam, ahogy megéreztem a kis lábujjamba nyilaló éles fájdalmat. lerogytam a kanapéra, és még mindig könnyezve néztem a plafonra. az elmém üres volt.

fél óra semmibe meredés után nagyot sóhajtva magamhoz vettem a gitáromat. kis csend után gyengéden megpengettem a húrokat. a hang lágy rezgése egy kis mosolyt csalt az arcomra. 

lehunytam a szemeimet, és elkezdtem pengetni a húrokat, ameddig a hangok össze nem álltak egy lágy dallammá. a kezem alatt apocalypse szólalt meg, a cigarettes after sex-től. fejemet megdöntve élveztem a zenét ahogy a gondolataim ismét minhora terelődtek. de most nem ellenkeztem.

hagytam, hogy az elmémet teljesen körbefonja a mosolyának emléke és hangja szépsége. a gyönyörű szemei, ahogy nézni tud velük. puha bőrének érintése, enyhe cigaretta illata, ami a levendula aromájával keveredik. az illata, amit bárhol felismerek, és bármilyen pillanatban képes megnyugtatni. csak egy szép szó, egy apró érintés, és én úgy érzem, bármit megtennék érte.

arcomon ismét könnyek folytak le.

ahogy ott ültem egyedül a kanapén, gitározva, minden amire vágytam az az volt, hogy az ölébe húzzon, átkaroljon, szép, gyengéd dolgokat suttogjon a fülembe, miközben hallom a hangján, hogy mosolyog. vágytam az ölelésére, a csókjára, légzésének lágy érzetére a bőrömön. hiányzott a hangja, a gyönyörű arca, az illata, a melegség, amit akkor érzek, mikor velem van.

hiányzott nekem.

apró nevetéssel hátra dőltem a kanapén ahogy a dal utolsó akkordját is megpengettem. lassan kinyitottam a szememet, és ábrándozva néztem a plafont, elképzelve, hogy minho ott fekszik mellettem, és azzal a bizonyos fénnyel a szemében, mosolyogva néz rám.

lee minho...

minho szemszög:

seungmin megengedte, hogy pár napot náluk töltsek. 

még csak három órája voltam ott, de ahelyett, hogy azt terveztem volna, hogyan fogom kinyírni a veszélyes patkányokat, egyfolytában a telefonomat nézegettem egy bizonyos üzenetre várva.

sóhajtva raktam le a telefonomat, mikor már hatodjára győztem le azt a kényszert, hogy ráírjak jisungra.

- bazdmeg... - túrtam a hajamba idegesen.

- mi a gond, minho-hyung? - kérdezte jeongin az ajtóból.

- oh - néztem felé egy lágy mosollyal. - semmi, innie, ne aggódj.

- nem bírod kiverni a fejedből, igaz? - ült le mellém gyengéd mosollyal a szája sarkában.

- eltaláltad... - sóhajtottam a kezeimre nézve.

- tudok valahogyan segíteni? - kérdezte jeongin a hátamra simítva.

hálás mosollyal néztem rá.

- meg sem érdemellek téged - mondtam neki meghatódva.

jeongin felkuncogott.

- ne mondj ilyeneket, hyung. - I.N egy kedves mosollyal felállt, és felém nyújtotta a kezét. - gyere, kész a vacsora. seungmin-hyung a kedvencedet kérte; csípős rament.

nevetve elmosolyodtam. - tényleg nem érdemellek meg titeket - csóváltam a fejemet.

.

.

.

vacsora után I.N magunkra hagyott seungminnel, hogy kidolgozzuk a tervet. (igazából csak seungmin elküldte szegényt aludni, mivel hogy elmondása szerint: "te még fiatal vagy ahhoz, hogy sokáig fent maradj")

- na szóval - fordult felém seungmin a laptopjával a kezében. - 17 kiszemelt van. fel kell osztanunk, hogy legalább öt nap alatt mindenkivel végezhess. de öt nap a maximum.

- na és a minimum? - kérdeztem szórakozottan.

- az rajtad múlik. - seungmin előre dőlve folytatta: - hogy minél előbb végezzünk, bevontam az egész csapatot.

ezt meglepve hallottam.

- mindenkit?

seungmin bólintott. - igen. mindenkit, kivéve természetesen jisungot.

beleegyezve bólogattam. - rendben, jó ötlet volt. - örültem, hogy együtt dolgozhatok a barátaimmal. ha közösen dolgozunk, minden olyan gördülékeny.

- úgy gondolom, hogy logikus módon először a kevésbé veszélyes maffiákat nyírjuk ki, a végére pedig hagyjuk meg a ragadozókat - mondta seungmin.

bólintottam.

- remek ötlet. na és mikor jönnek a többie...? - kérdésemet az ajtó kicsapódása szakította félbe.

- megjöttünk, parasztok! - állt meg diadalittasan hyunjin az ajtóban, mögötte a röhögéstől szakadó changbinnel és az apásan mosolygó bangchannel. hyunjin karjába felix csimpaszkodott vigyorogva.

fejemet rázva nevettem.

- most - válaszolt seungmin a be nem fejezett kérdésemre, miközben összecsippentette az orrnyergét. - már itt is vannak. és már most fáj tőlük a fejem.

SZIASZTOK képzeljétek, túl vagyok az első szóbelin, és azt mondták szimpatikus vagyok!! nagyon örülök, de még holnap, holnap után és hétfőn is vár rám egy-egy szóbeli, szóval még nem szabad hátra dőlnöm :') mindegy, most megyek tanulni a német tételt, nektek meg remélem tetszett a fejezet, és további szép napot/ estét mindenkinek! <3

(~'₍ ˃̣₎'~)