,,If you kiss a boy..." [18+]

1. Extra (18+)

- Minho, nem kell ennyire túlgondolnod a helyzetet - nevetett Jisung. - Csak a szüleidhez megyünk.
- Én azt tudom - sóhajtotta Minho -, de mi van, ha valami nem jól sikerül?

Csupán két nap telt el azóta, hogy akkor éjfélkor a tűzijáték után szerelmet vallottak egymásnak, és egy pár lettek. Minho elmesélte a szüleinek a jó hírt, miszerint Jisung a barátja, mire a szülei elhívták Jisungot és őt egy ilyen ,,ismerkedős vacsorára".

Jisung egyáltalán nem aggódott, hiszen Minho anyukája valamiért mindig kedvelte őt, annak ellenére, hogy Jisung apja pont ellenkezőleg viszonyult Minhohoz. Jisung meg volt győződve róla, hogy minden rendben lesz, de Minho mégis aggódott, hogy esetleg valami rosszul sül el.

- Szerelmem - lépett oda Jisung egy mosollyal az arcán Minhohoz. - Minden rendben lesz, jó? Normálisan fogok viselkedni, és kedves leszek. Nem kell aggódnod.
- Nem is miattad aggódok - sóhajtotta Minho. - Te mindenhogyan elbűvölő vagy, téged nem lehet nem kedvelni. Csak azért mégis a szüleimhez megyünk...
- Minden rendben lesz - ismételte meg Jisung, ahogy egy nyugtató csókot nyomott Minho ajkaira. Minho a derekánál fogva visszahúzta még egy hosszabb csókra, ez után kellően lenyugodva már képes volt bekopogni a szüleinek villájának bejárati ajtaján.

Az ajtót Minho mosolygós anyukája nyitotta ki, és rögtön anyai ölelésbe vonta fiát.
- Szia, anya - simogatta meg édesanyja hátát Minho szeretetteljesen. Ahogy a nő elengedte Minhot, Jisunghoz fordult.
- Jó napot - hajolt meg udvariasan feléje Jisung, mire Minho anyukája csak legyintett.
- Ugyan, Jisung - ölelte meg a megszeppent fiút. - Nem kell félni. Gyertek beljebb.

Lényegében nem történt semmi érdekes a vacsorán.
Minho és Jisung válaszoltak a Minho anyukája és apukája által feltett kérdésekre. Anyukája megdícsérte Jisungot, amiért képes volt megölni a saját apját. Ez azért is volt kedvező a Lee családnak, mert így végre visszakapták a pénzt, amit mr. Han évekkel azelőtt ellopott tőlük. Jisung örömmel nyújtotta át nekik a hatalmas aktatáskát, tele pénzzel.
Minho anyukája és apukája hálájukat fejezték ki, és áldásukat adták a fiuk és Jisung kapcsolatára.

Ezek után Jisung és Minho végre távozhatott.

- Hát, ez lefárasztott - sóhajtotta Minho lehuppanva az ágyra.
Mivel már nyolcan voltak a maffia fejei, ezért együtt éltek egy hatalmas villában (inkább volt az kastély). Mindenkinek volt elkülönített torony szárnya, még Jisungnak és Minhonak is, de Jisung szinte semmi időt nem töltött a saját lakrészében, helyette Minhonál volt berendezkedve, és azt hívta "otthonnak".

- Engem is - ült Jisung párja mellé. Kellemes csönd állt be közöttük, ahogy mindketten elmerültek a gondolataikban. Eltelt pár perc, mikor Minho megszólalt.

- Tudod, rájöttem valamire.
- Mire? - nézett rá Jisung kíváncsian.
- Arra, hogy nagyon nagyon szeretem a páromat - mosolyogta Minho, miközben csikizni kezdte a kacagó Jisungot. Így dőltek el az ágyon. Minho Jisung felett támaszkodott, Jisung pedig Minho karjait fogta. Egymás szemeibe néztek.
- Én is rájöttem valamire - mondta Jisung.
- Mégpedig?
- Mióta egy párt alkotunk, nem is szeretkeztünk...

Minho pislogott párat, mire felfogta mit is mondott a fiú. Erre felnevetett, és nyomott egy-egy csókot Jisung két pufi orcájára.
- Olyan kis kanos vagy - kuncogott Minho.
- Csak hogy tudd, ezt csakis te váltod ki belőlem - vigyorgott Jisung.
- Ezzel én is így vagyok - suttogta Minho, majd lecsapott Jisung puha ajkaira.

Az elején még gyengéd és lágy csók lassacskán átváltott durva és szenvedélyes smárolásra,
- N-nem kapokh... levegőth... - húzta el a fejét Jisung lihegve. Minho is hevesen emelkedő majd süllyedő mellkassal nézett Jisungra, majd mindketten egyszerre mozdulva ismét egymás ajkaira martak.