,,If you kiss a boy..." [18+]

17. Fejezet

Minho szemszög:

Megengedtem magamnak, hogy egy kicsit pihenjek, és összebújjak Jisunggal mielőtt visszamegyek Szöulba.

Jisung a mellkasomba fúrt arccal pihengetett, miközben a hátamat simogatta és a tarkómat cirógatta. Én a feje búbján pihentettem a fejemet mosolyogva, és néha-néha lágy puszikat nyomtam illatos hajába.

Nem tudtam mi van közöttünk, de nagyon tetszett. Úgy éreztem, lehetünk többek is, de arra még vártam, hogy biztos legyek benne.

Nagyot sóhajtva picit hátrébb húztam a fejemet.
- Jisungie...
- Igen? - emelte fel a fejét mosolyogva. Erre én is elmosolyodtam, és úgy folytattam;
- Nekem hamarosan vissza kell mennem...
- Tessék...? - hervadt le a mosoly az arcáról.

Szememet lesütve felsóhajtottam.
- Tudod, csak miattad szaladtam ide, de estére vissza kell érnem, mert nagyon fontos dolgom van. - Hozzá bújtam, szememet lehunyva hozzádörgöltem arcomat puha hajához, miközben alsó ajkamat szomorúan lebiggyesztettem. - Sajnálom.
- Hé, Minho - nézett a szemembe. - Nem haragszom, ne kérj bocsánatot. A munka az első, megértem, hogy menned kell. Csak kicsit csalódott vagyok, mert azt hittem, többet tudunk majd együtt lenni, de el tudom fogadni.

Hálásan rámosolyogtam: - Köszönöm. Amint végeztem, már jövök is vissza. Ígérem, mikor holnap reggel felébredsz, én itt leszek melletted.
Jisung őszintén elmosolyodott. Bólintott, majd arcát a nyakamba fúrta, és még szorosabban ölelt magához.
Én is szorítottam az ölelésen, és szememet lehunyva pihentettem a fejemet az ő buksijára döntve, miközben élveztem Jisung édes szuszogását a nyakamnál.

- Olyan finom illatod van - suttogta. - Nagyon szeretem.
Ezen felkuncogtam.
- Miért, milyen? - kérdeztem kíváncsian.
- Levendulás - felelte. - Plusz, a ruháidnak öblítő illata van, ami keveredik a cigi szaggal, amit beszív az anyag. És ez a három így együtt kábító... De jó értelemben.

Ezen csak még jobban kuncogtam, és még el is pirultam hozzá.
- Aranyos vagy.

Erre éreztem, ahogy Jisung szívverése felgyorsul. Az enyém is így tett. Jisung fel nézett rám, szemei ragyogtak.
- Minho... - szólt halkan.
- Igen...? - suttogtam.
Jisung csak közel hajolt, és egy édes csókot nyomott a szám szélére. A pulzusom az egekbe szökött ahogy láttam őt zavartan elmosolyodni a lágy puszi után.

- Nem kéne menned? - kérdezte huncut fénnyel a szemében.
- Te kis...! - nevettem, miközben jól megölelgettem. - De amúgy igen.

Nagy nehezen össze szedtem magamat, és kimásztam Jisung mellől. Össze pakoltam, amiben Jisung segített, még a kabátomat is rám adta.
Az ajtóban állva tétován felé fordultam.

- Hát akkor... szia, Hannie - mosolyogtam rá. De ő csak állt ott, és idegesen gyűrögette a pólójának az alját. Zavartan közelebb lépett, majd rám nézve nyelt egyet.
- M-megcsókolsz...? Kérlek... - sütötte le a szemét elpirulva.

A szívem örülten kalapált. Gyengéden megfogtam a csuklóit és magamhoz húztam. Óvatosan megemeltem a fejét az állánál fogva, majd mélyen a szemébe néztem.
- Holnapra itthon vagyok - suttogtam, majd lágyan, érzelmesen és jó hosszasan szájon csókoltam. Ő fejét megdöntve viszonozta a csókot, miközben kezeit derekamra csúsztatta, és szorosan magához ölelt.

A hosszú csók után elválva egymásnak döntöttük a homlokunkat, és csak figyeltük egymás légzését, és hangos szívverését.
- Tetszik, ahogy azt mondtad "itthon" - mondta Jisung mosolyogva. - Mintha a közös otthonunk lenne.

Én erre az arcára simítottam, de nem szóltam egy szót sem. Csak néztem rá, és szerintem tudta, mire gondolok.

Ez a közös otthonunk.

Jisung mégegyszer hosszan és melegen megölelt, aztán hajamat megigazítva kinyitotta az ajtót.
- Várni foglak - mosolygott rám az ajtóból. - Kérlek, vigyázz magadra.

Szám sarkai felfelé görbültek, ahogy bólintottam. - Úgy lesz, ne aggódj. Szia, Jisungie!
- Szia, Minho...! - integetett utánam lelkesen.

Arcomon buta vigyor ült ahogy beültem a kocsiba és beindítottam a motort. Hogy lett abból a makacs, lázadó haverból egy aranyos, félénk férfi, aki úgy gondoskodik rólam, mintha a férje lennék? Nem tudom. Talán én változtattam meg. Minden esetre, én akkor is szerettem, és most is szeretem, így is, és mindenhogyan is. Örökké.

Vidáman bekapcsoltam a spotify-t, majd elindítottam a közös lejátszási listánkat Jisunggal. Átneveztem Minsungra, majd boldogan énekelve a kedvenc zenéinket indultam el a két órás úton vissza Szöulba.

Sziasztoook! Ahogy ígértem, itt vagyok a mai résszel. Ez most ilyen kis softra sikeredett, remélem nem baj. Én imádtam írni, nekem igazából inkább ez a stílusom, mint a vad 18+, dehát most ez egy ilyen könyv, és őszinte leszek, oda vagyok ezért a könyvemért🥹 Nem szoktam büszke lenni a saját alkotásaimra, de erre az vagyok.
Remélem nektek is ugyan úgy tetszik, mint nekem, és igyekszem minél hamarabb hozni a következő részt, mert csak most jönnek majd az izgalmak🤭

Addig is sziasztok!❤️

697 szó