,,If you kiss a boy..." [18+]

12. Fejezet

Jisung szemszög:

Másnap reggel arra keltem, hogy a nap lágy sugarai majd' kibasszák a szememet.

- Kurva élet... - motyogtam megfordulva, szememet összeszorítva. Át akartam ölelni Minhot, de akárhogyan is tapogatóztam, nem találtam. Ijedten kipattantak a szemeim; ő nem volt mellettem. 

Ki ugrottam az ágyból, és berohantam a fürdőszobába, hogy hátha ott van, és csak hugyozik. A szívem összeszorult, mikor nem találtam ott.

Megint elment...?

Könnyeimmel küszködve rohantam ki a nappaliba.

Ám kellemes meglepetésemre, Minho ott állt a konyhában, csupasz felsőtesttel, és egy köténnyel maga előtt éppen reggelit készített.

Boldogan elmosolyodva letöröltem a könnyeimet, majd halkan mögé sétálva átöleltem.

- Jó reggelt - mosolygott miközben picit felém döntötte a fejét.

- Azt hittem elmentél... - suttogtam halkan, miközben vállára hajtottam a fejemet, és lágyan lehunytam szemeimet.

Gyengéden megrázta a fejét: - Kivettem három nap szabadságot. Itt szeretnék veled lenni most egy kis ideig... ha nem baj.

Erre a vállánál fogva magam felé fordítottam, és egy gyors csókot nyomtam édes ajkaira.

- Dehogy baj! - mosolyogtam meglepődött arcán. - Örülök, hogy végre töltünk együtt egy kis minőségi időt.

- Igen... - bólogatott Minho visszafordulva a rántottához. - Hiszen legjobb barátok vagyunk.

- Úgy van - helyeseltem, majd leültem az asztalhoz.

Így már nem láthattam a fájdalmas fintort, ami kiült Minho arcára...

Minho szemszög: 

A nap nem telt valami esemény dúsan, de én mégis élveztem. Nagyjából végig sorozatot néztünk. Viszont kicsit visszamentünk "legjobb barátokba", nem bújtunk össze, meg semmi, csak egymás mellett terpeszkedtünk a kanapén, és néha felröhögtünk a tévén. De nekem ez is elég volt, hisz vele lehettem, és az együtt töltött minőségi idő is felért a boldogsággal.

Mikor beesteledett, egymás után elmentünk fürdeni. Ameddig vártam rá, hogy megfürödjön, kissé izgatott lettem. Vajon most hogyan fogjuk csinálni...?

Mikor Jisung kilépett a fürdőből, már fel volt öltözve. Ezt kissé furcsálltam, hiszen minek öltözik fel, ha úgy is le kell vennie?

Rámosolyogtam, mire ő csak befeküdt mellém az ágyba, leoltotta a villanyt, majd egy 'jó éjszakát' dörmögve hátat fordított nekem.

Én meg csak ültem ott, kitárt karokkal és arcomra fagyott mosollyal. Összetörve éreztem magam.

Szóval most nincs kedve hozzám...?

Szomorúan sóhajtva feküdtem be a takaró alá, de én felé fordultam. Csalódottan néztem sötétbarna tincseit. Szóval tényleg csak egy szexjáték vagyok... szóval tényleg csak a legjobb barátjaként tekint rám...

Mit is gondoltam? Hogy talán elkezdett többet érezni irántam?

Egy forró könnycsepp lefolyt az arcomon. Megszívtam az orromat, majd ingerülten átfordultam a másik oldalamra. 

Velem te nem fogsz játszadozni, Han Jisung.

Másnap reggel

Reggel nyolckor arra ébredtem, hogy egyedül fekszem a kétszemélyes ágyban. Csalódottan sóhajtva felültem, majd elővettem a telefonomat. Kaptam pár értesítést Seungmintól.

Seungmin:

Szia Hyung, na, helyzet jelentés: kiszűrtem, hogy kik lehetnek veszélyesek Hanjira. Ide kéne jönnöd minél hamarabb.

Minho:

Indulok.

Kikecmeregtem az ágyból, majd magamra vettem a magammal hozott ruhák egykét. Megfésülködtem, aztán a cuccaimat összekapva elindultam kifele.

A nappaliba érve láttam, hogy Han a kanapén ül és tvzik.

- Oh, jó reggelt, haver - fordult felém. Mikor észre vette, hogy menetkész vagyok, a pupillája összeszűkült, és össze vonta a szemöldökét. - Várj, hova mész?

- Vissza - feleltem rá sem nézve, a kabátomat véve.

- Mi? De hát azt mondtad, hogy három napra szabadságot vettél ki! - pattant fel felháborodva.

- Dolgom akadt - vetettem oda neki a táskámat felkapva.

- De azt mondtad időt akarsz velem tölteni! - kiabálta.

- De ez most fontosabb! - ordítottam vissza. - És egyébként is, ha már úgy kezelsz engem, mint egy kutya, mind azok után, ami köztünk történt, akkor inkább nem is akarok veled lenni!

Han erre lefagyott. Én pedig választ sem várva kiléptem az ajtón, majd azt magam után becsapva távoztam a fába rejtett kis bunkerből.

A kocsiba ülve már nem tudtam tovább visszatartani a könnyeimet, így azok arcomon végig folyva törtek utat maguknak. Én idegesen letöröltem őket, majd padló gázzal kiindultam az erdőből.

Sziasztok!  Volt egy kis időm ma, szóval úgy gondoltam, hozok egy fejezetet. Viszont nem garantálom, hogy ezek után ugyan olyan sűrűséggel fogom hozni a részeket, mert még mindig tartanak a szóbelik. De utána ígérem, vissza térek a minden napi posztra. 

Szép napot! <3