,,If you kiss a boy..." [18+]

2. Fejezet

Megbeszéltük Minhoval, hogy este felé összefutunk a bandával elszívni pár cigit, majd mindketten elindultunk ,,haza".
Amint a kikötőbe értem, valaki hátulról lefogott, és az oldalamhoz nyomott egy fegyver. Számítottam erre, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar kezdik. De nem voltam megijedve.

- Mit beszéltünk pár órával ezelőtt? - sétált felém apám.
- Miről beszélsz? -  pislogtam ártatlanul.
- Tudod te jól, hogy miről beszélek, fiam - állt meg előttem fintorogva kiejtve a ,,fiam" szót.
- Nem, sajnos nem - mosolyogtam szemtelenül. Természetesen tudtam, hogy miről beszél.

Erre már megint kezdte a pofozkodást. Már meg sem rezdültem.
- Tudd, hogy kivel beszélsz! - ordította.
- Én tudom kivel beszélek - emeltem fel a fejemet.  - Nekem te nem vagy a főnököm.

Apám erre egy fegyvert nyomott a fejemhez.
- Ha mégegyszer megcsókolsz egy fiút, agyon lőlek - sziszegte. Tette meglepett, de nem ijesztett meg.
- Jaj de félek - forgattam a szemeimet. Apám hirtelen előkapott egy kést, és mélyen megsebezte az arcomat.
- Baszki - nyögtem fel fájdalmamban. Mikre vetemedik ez az ember.
- Ne idd azt, hogy nem gondolom komolyan, amit az előbb mondtam - nyomta torkomhoz a kést dühtől lángoló szemekkel.

- Jól van már, basszameg, értettelek! - rántottam hátrébb a fejemet.
- Remélem is - lépett el tőlem, majd intett az emberének, hogy elengedhet engem. Megmasszíroztam zsibbadó karjaimat, majd felálltam.
- Ezt kibaszottul vissza fogod kapni te vén fasz - morogtam dühösen. - Nem akarod, hogy fiúkkal csókolózzak? Na majd azt meglátjuk, hogy te mit nem akarsz, és én mit teszek meg.

.

.

.

Este a szokásos helyre mentem (nem abba a sikátorba, amiben ma voltam Minhoval, hanem egy sokkal edugottabba, ami csak én és a banda ismer). Nem én voltam az első. Bent volt már Changbin és Jeongin. Érkezésemre felém biccentettek, és lepacsiztunk. Halkan beszélgetünk, mire elezdtek befutni a többiek is: előszőr Seungmin, aztán Bangchan, majd Felix és Hyunjin.
- Hol van Lee Know? - kérdezte Bangchan.
- Nem tom. - vontam vállat. - Biztos megint belefutott néhány rajongóba.
Két perc sem telt el és befutott Minho is.
- Sikerült ide találnod? - vigyorogtam a velem egy magas fiúra.
- Haha - forgatta a szemét. - Ezt úgy mondod, mintha nem ide járnánk találkozgatni hat éve.

Megpaskoltam a vállát, majd a többiek felé fordultam volna, de ő visszarántotta a fejemet az államnál fogva.
- Mi történt az arcoddal? -  kérdezte a mély sebre simítva.
- Pont erről szeretnék beszélni - emeltem el onnan a kezét.
- Apád bántott? - nézett rám Felix Hyunjin öléből.
- Aha - bólintottam. - És ez még csak nem is minden.

Elmeséltem nekik a tegnap estétől kezdve mindent (még a sikátoros jelenetet is), aztán elkezdtem felvázolni a tervemet:
- Ezt kibaszottul vissza fogom fizetni neki - közöltem ádázan. - És már van is egy tervem. De fiúk, ebben a segítségeteket kérem.

Várni kellett két napot, mire véghez tudtuk vinni a tervet mivel apám üzleti úton volt. Viszont ma érkezik haza.
Reggel még összefutottunk a srácokkal egy gyors megbeszélésre, aztán mindenki ment a dolgára.

Én visszamentem a dokkokhoz, és cigizve vártam az estét, mikor akcióba lendülünk.

8 óra felé már mindenki a helyén volt, és fél óra múltán meg is érkezett a fekete limuzin, melyből a faterom szállt ki nagy kecsesen. Elmosolyodtam, és elnyomtam a cigimet, megvárva, hogy a limuzin elmenjen (és apám egyedül maradjon), kiléptem a gyenge lámpafénybe.

- Oh, szia Jisung - nézett rám meglepetten. - Azt hittem, hogy azokkal a kóbor gyerekekkel randalíroztok valahol.
- A nevünk Stray kids - forgattam meg a szemeimet zsebre dugott kezekkel. -, de igen, amúgy velük voltam, csak ide jöttem, hogy köszöntsem a drága apámat.
Sunyi mosolyomra apám felvonta a szemöldökét, de már megszokta, hogy mindig ilyen gyanúsan viselkedek, szóval csak megvonta a vállát és bólintott.
- Na, és milyen volt az üzleti út? - kérdeztem mellette sétálva.
- Unalmas - sóhajtotta. - Azzal végződött, hogy a csávesz lelőtte két emberemet, szóval én lelőttem őt.
- Akkor ennek az üzletnek is annyi - állapítottam meg. — Nem lehetne, hogy ne gyilkold meg az üzlettársaidat?
- Dehát támadott! - háborodott fel apa.
- Te pedig nemes egyszerűséggel lelőtted - feleltem nyugodtan.
- Igen - húzta ki magát büszkén. Erre csak megforgattam a szemeimet, amit ő nem vett észre.
- Na és - fordult felém. - Tartottad az egyességet?

Kezdődik.