,,If you kiss a boy..." [18+]

21. Fejezet

jisung szemszög:

- hová, hová?

hevesen dobogó szívvel fordultam az ajtó felé. az ajtófélfának támaszkodva gyűlölt apám állt.

- te meg mit keresel itt? - kérdezte minho fellángoló dühvel.

Apám rá sem hederített Minhora, helyette engem méregetett.
- Szia, fiam.

- Heló, apám - húztam gúnyos mosolyra az ajkaimat. - Mi okból toltad ide a pofádat, miután hetekkel ezelőtt kitagadtál?
- Hiányzik a kisfiam - biggyesztette le az alsó ajkát gyerekesen, ami felnyomta bennem a pumpát, csak úgy, mint a többiekben is. Nyilván színészkedett.

- Hiányzik? Hiányzik? - nevetett fel Minho ridegen.- Konkrétan pár nappal ezelőtt több száz embert fizettél le, hogy meggyilkolják! Ennyire "hiányzik"?

Apám figyelmen kívül hagyta Minho szózatát, helyette felém lépett.
- Gyere Jisung, menjünk haza, el kell látnunk a sebeidet - mondta felém nyúlva, de Changbin hátrébb lépett, így én -mivel rajta támaszkodtam- elhúzódtam az apámtól.

- A sebeit, amit az egyik lefizetett bérgyilkosod okozott neki? - kérdezte mély és ijesztő hangon Minho. - Hogy van egyáltalán lelkiismereted úgy tenni, mintha mi sem történt volna, azok után, hogy minden miattad van?!

Apámnak ekkor lett teli a pohár, és hirtelen megfordulva megragadta Minho nyakát, és egészen a falig tolta őt.
- Te...! - sziszegte a fogai között miközben a falhoz nyomva fojtogatta Minhot. - Te voltál az, aki megrontotta a fiamat.

Minho szemrebbenés nélkül nézett apám szemeibe.
- Ebben tévedsz - mondta elfojtott hangon.
- Dehogy tévedek! - nevetett gúnyosan az apám - Konkrétan a szemem láttára basztad meg azt a szerencsétlen kis buzit abban a fészerben! Azon a kurva asztalon! Ezek után azt várod el, hogy ne higgyem el azt, hogy nem te rontottad meg a fiamat?!

Szavait mély csönd követte. A többieknek ugyebár nem mondtuk el ezt az apró információt, szóval most mindannyian ugyan úgy le voltak döbbenve.

Minho nem mondott semmit, csak ellenségesen nézett apámra, miközben az ocsmány dolgokat vágott a fejéhez. Már nem bírtam volna sokáig hallgatni, ahogyan szidja a legjobb barátomat, de ekkor Minho megszólalt:
- Arra még sosem gondolt, mr. Han, hogy esetleg ön rontotta meg a saját fiát? - kérdezte elsötétült arccal.

Apámban bennragadt a szó.
- Miről beszélsz? - háborodott fel.
- Arról, hogy talán nem kellett volna kiskora óta ellenem, és a családom ellen nevelni, nem kellett volna már nyolc évesen ölni tanítani, nem kellett volna annyi traumát okozni neki, nem kellett volna homofóbiát tömni a fejébe, és nem kellett volna apuka helyett úgy viselkednie, mintha a főnöke lenne, mert ezzel csak azt érte el, hogy Jisung mindennek az ellenkezőjét tette, és fellázadt. Irányíthatatlan és szívtelen lett. Ezt akarta, mr. Han?

Apám egy pillanatig csak sokkoltan nézett Minhora, majd elképesztően bedühödött.
- Hogy mersz ilyet feltételezni?! - köpte az arcába. - Én mindig tökéletesen bántam Jisunggal, ellenben mint az anyád meg az a tetves mostohaapád veled!
- Igen? - vonta fel egyik szemöldökét Minho, mire nagyot nyeltem. - Akkor az hogy lehet, hogy én mégis jobb körülmények között nőttem fel, mint ő?

Apám erre elő rántott egy tőrt, és Minho nyakához tartotta, mire bennem egy pillanatra megállt az ütő.
- Te mocskos buzi - sziszegte jó közel hajolva Minhohoz. - Te undorító faszszopó...!
- Téved - mosolyodott el Minho féloldalasan. - Nem buzi vagyok, hanem Jisungszexuális. Csakis a fiára izgulok.

Apám erre megőrült, és jó magasra emelte a tőrt, készen arra, hogy szíven szúrja vele Minhot. Nagy lendülettel döfött is, de a golyóm előbb érte őt, mint a penge Minho szívét.
Apám kitágult szemekkel lassan hátra fordult, úgy nézett rám. Én rideg arccal, kihúzott háttal és kinyújtott karral álltam, kezemben az előbb elsütött pisztoly.