,,If you kiss a boy..." [18+]

16. Fejezet (18++)

Jisung szemszög:

-Ah... mi tart... ennyi ideig...?
Már másfél órája, hogy elküldtem Minhonak azt a hangüzenetet. Biztos voltam benne, hogy el fog jönni. Nem hagyna cserben. Sosem hagyott, és tudom, hogy nem is fog.

De a várakozás kiidegelt. Végig kényeztettem magamat, de elmenni továbbra sem tudtam. Elképesztően vágytam már Minhora. Annyira nem bírtam már magammal, hogy az arcomat letettem a már így is nedves plédre, majd a fenekemet kitolva elkezdtem masszírozni a bejáratomat.

- Hyungh...! - nyüszítettem. Lassan benyomtam az első ujjamat, de mivel kibaszottul kanos voltam, rögtön utána nyomtam a másodikat és harmadikat is.
- Ahh... ahh... - hevesen lihegve ujjaztam magamat, de inkább szenvedtem, mint élveztem. Nem tudtam mit kezdeni magammal, egyik kezemmel a farkamat vertem, másikkal durván ujjaztam magamat, miközben ide oda vonaglottam a fenekemmel.

És még így sem tudtam elélvezni.
Lassan már úgy éreztem sírni fogok. És ekkor...

Ekkor meghallottam a kulcs zörgését, ahogy valaki kapkodva elfordítja a zárban.
- Minho-hyung! - pattantam fel kiéhezve, majd úgy, ahogy voltam, egy szál nagy pólóban, meg térdzoknikban kiszaladtam a nappaliba.

Megláttam Minhot ahogy éppen becsukja maga után az ajtót, és szinte sírni tudtam volna.
- Hyung! - kiáltottam ahogy kitárt karokkal felé rohantam. Ő felém kapta fejét, én meg abban a pillanatban a nyakába ugrottam, és vadul szájon csókoltam. Ő erre habozás nélkül magához húzott a derekamnál fogva, és viszonozta az éhes csókot.

Jó fél percig faltuk egymást, aztán egyszerre húzódtunk el, hogy ne fulladjunk meg. Minho hevesen kapkodva a levegőt végig nézett rajtam. Mikor le ért a szeme, és észre vette az állapotokat (gyanúsan kidudorodó, átázott póló, és ragacsos folyadék, ami a combom belsején folyt le) megnyalta az alsó ajkát.

- Jisungie... - suttogta mély hangon, ami még jobban beindított. - Kikészítesz.
Azzal felkapott, mire én reflex szerűen a dereka köré fontam lábaimat, karjaimat pedig nyaka köré, miközben ő elindult a hálószoba felé. Séta közben végig a fenekemet markolászta és masszírozta, ameddig én az ajkait kényeztetve nyögtem a szájába.

A hálószobában ledobott a széttúrt ágyra, majd azonnal fölém mászott, és egy vad csókba invitált, miközben ott simogatott ahol csak ért. Elképesztően hiányzott már ez, és a szívem megtelt boldogsággal és melegséggel, hogy ismét ilyen közel vagyunk egymáshoz.

- Minho-hyung - nyögtem ajkaira. - Kérlek, tedd be végre... dugj meg.

Minho szemei elkerekedtek, de végül nem tudta el fojtani perverz mosolyát. Lekapta magáról a nadrágot és a pólót, majd lüktető nyílásomhoz nyúlt.
- Mit csinálsz? - kérdeztem türelmetlenül.
- Kitágítalak - felelte kissé össze zavarodva.
- Nem kell - húztam le magamhoz -, megujjaztam magam ameddig vártam rád.
Minho meglepődve elmosolyodott, majd mély hangon a fülembe súgta: - Az csak megkönnyíti a dolgokat.

Azzal habozás nélkül tövig belém nyomta magát.
- AHH! - nyögtem ahogy a hátam ívbe feszült. Elképesztően jó érzés volt. Minho azonnal hevesen mozogni kezdett, vadul döfködve a prosztatámat, ezzel őrült nyögésegeket kicsalva mindkettőnkből.

Minho kiegyenesedett, megfogta a lábaimat, és immár fentről nézve le rám megnyalta a száját. Ha lehet, még jobban elpirultam a látványra...

- H-hyungh! - takartam el az arcomat, amit ő rögtön megakadályozott, és lágy csókokat hintett az ajkamra, miközben egyenletes tempóban mozgott tovább.
- Élvezed, Sungie? - kérdezte ragyogó szemekkel.

Erre csak szipogtam egyet két nyögés között, majd a tarkóját gyengéden megfogva lehúztam magamhoz egy vad csókra.
Minho gyorsabb tempóra váltott, mire mindketten éreztük, hogy közel járunk a csúcshoz.

- H-hyung... - nyögtem kifordult szemekkel. - Gyorsabban...!
Minho őrült gyorsaságba váltott, ami azt eredményezte, hogy a hátam ívbe feszült, és hatalmas nyögések közepette a hasamra élveztem, amit az is fokozott, hogy Minho belém lövelte ondóját.
- Ahh... Jisung bazdmeg... - morogta összeszorított szemekkel, ahogy párat még lökött bennem, aztán kihúzva a farkát fáradtan mellém rogyott.

Én hevesen pihegve felé fordultam, és lágyan megfogva az arcát érzelmesen megcsókoltam. Minho meglepődött, így nem is viszonozta a rövid kis csókot, de nem hibáztattam érte.

Elhúzódva enyhén elmosolyodtam, ahogy gyengéden megsimítottam puha, tökéletlen de gyönyörű arcbőrét.
- Nagyon hiányoztál - suttogtam a szemeibe nézve. - Ez a két nap kész szenvedés volt nélküled...

Minho fülei láthatóan elvörösödtek, mire ő szemét lesütve, kis mosollyal az ajkán a derekamnál átölelve közelebb húzott magához.
- Nekem is nagyon hiányoztál... - mondta kedvesen.

Mosolyogva néztem rá, majd hirtelen elkomorodtam.
- Ne haragudj azért... amit csináltam veled - sóhajtottam. - Ez a két nap elég volt ahhoz, hogy rájöjjek; azért haragudtál meg rám, mert úgy kezeltelek, mint egy barát, mindazok után, ami köztünk történt. Sajnálom...
- Nem kell sajnálnod - mosolygott rám őszintén. - Én kérek bocsánatot amiért kiabáltam veled.
- Nem, nem. - csóváltam a fejemet. - Én kérek bocsánatot amiért úgy viselkedtem. Tudod... én csak össze voltam zavarodva. Úgy gondoltam, hogy hogyha úgy bánok veled ismét, mint egy baráttal, akkor majd rendeződnek az érzéseim, de nem vált be... ráadásul téged is megbántottalak. Sajnálom... meg tudnál bocsátani? - néztem reménykedve a szemeibe.

Lee Know kuncogott, aztán megsimogatta a fejemet.
- Nem is haragudtam rád. Nem azért mentem el, mert megsértődtem, hanem azért, mert sürgős dolgom volt.
- Óóó... - nyögtem ki. - Én pedig azt hittem, hogy egy életre megbántottalak, és soha többet nem találkozunk...

Minho erre jóízűen felnevetett, amit én hevesen dobogó szívvel hallgattam, majd én is követtem a példáját.
- Nem lesz olyan, hogy mi úgy össze vesszünk, hogy soha többet ne találkozzunk - mondta még mindig nevetve. - Nekem te olyan vagy, mint az oxigén, Hannie. Nem tudnék nélküled élni.

Ezen teljesen elérzékenyültem. Könnyek között Minho ajkaira tapadtam, és egy lágy csókot ajándékoztam neki.
- Nekem te vagy a hiányzó darabom - mondtam halkan, ahogy a homlokomat az övének döntöttem a csók után. - Veled vagyok teljes, nélküled üresnek, félkésznek érzem magamat. Fontos vagy nekem.
- Sosem foglak elhagyni.

Istenem ez a kettő🥹❤️

Amuuugy itt van egy rajzom, amit ma fejeztem be, és eléggé büszke vagyok rá, szóval gondoltam megosztom veletek...☺️

Szépségem🎀

903 szó