Lelkek ( Bucky Barnes ff) /Befejezett/

8. Harc

2009

Emma szemszöge

Hatalmas becsapódással érek földet, ez fájt. Nehezen felállok és köpög egyet, ráharaptam a nyelvemre.

- Csak ennyit tudsz? - kérdezem.

Rumlow megint megindult felém, de már mindenem begyógyult így kitérek előle.

A közelharc nagyon jól megy, de Rumlow az egyetlen, aki komolyan is veszi ezt. Nem egyszer történt az, hogy csontom tört neki köszönhetően. Míg mások megállnak mielőtt hatásos ütést vinnének be nekem, ő ad az első mellé még egyet.

Igazából rühelltük egymást és ezt mindketten tudjuk.

- Valami gond van Hercegnő?

Sosem sikerült még őt legyőznöm. Hiába a nagy gyógyító erő, egy idő után elfáradok. Fizikailag is megterhel és mellette folyamatosan gyógyítom magam.

Megint nekem támadt, amit hárítottam, de nem elég jól. Egyszerűen a földre vitt és lefogott. Ennyi. Megint.

- Van még mit tanulnod.

A plafont bámultam, majd ránéztem. Az egyik karom a testem alatt volt, a másikat ő fogta az oldalamhoz. Arca az enyém felett.

- Szállj le rólam! - löktem meg magam.

- Ki kell élvezni a dicsőséget.

Belenéztem a szemébe és az arcomról le lehetett olvasni mit is gondolok róla.

Rumlow keze jobban elterült a derekamon. A szememről a tekintete a számra siklott. Na azt már nem.

Egyszerűen orron fejeltem. A lehető legnagyobb lendületet vittem bele, amit így tudtam, de nem tört el neki.

Eléggé meglepődött, szinte azonnal ki is szabadultam.

- Talán koncentrálnod kellene! - vetettem oda.

Megfogtam a vizes üvegem és elindultam kifelé.

- És az orrom?

- Csinálj vele amit akarsz! - mutattam fel hátra a középső ujjam.

Hallottam, ahogy nevet, amikor elhagytam a gyakorló termet.

Rumlow mindig ilyenkor próbálkozik, amikor földre visz. Tavaly jött ide először, már akkor nem tetszett ez a nagyképű seggfej. Annyi biztos, hogy ügyes...de pont ezért egoista.

Hetente egyszer eljövök a bázisra edzeni. Van, amikor többször is, ha valaki valamelyik bevetésen olyan szinten sérült, hogy már én kellek.

- Na ki nyert? - lép mellém Jacob.

- Attól függ honnan nézzük.

- Szabálytalan voltál? - nevetett.

- Dehogy! Sikerült orrba fejelnem, mert nem figyelt. Ez nem szabálytalan.

- Viszlát jövő héten - fordul el a következő folyosón miközben mosolygott.

Ma már nem volt más dolgom, így haza indultam.

- Üdv Renáta - léptem be az ajtón.

- Szia Emma. Milyen volt a mai nap?

- Fárasztó. Van valami hideg inni a hűtőben?

- Persze. A vacsora is nem sokára kész.

- Alexander?

Csak is itt hívom így és ezt is csak Renáta miatt. Fura lenne, ha a "nagybátyám" Mr Piercenek nevezném itthon.