Lelkek ( Bucky Barnes ff) /Befejezett/

26. Babázás

Bucky szemszöge

Beültem hátra. James a kezemben volt, Emma feje pedig az ölemben. Steve azonnal elindult és a lehető leggyorsabban a főhadiszállásra értünk.

Tudtuk, hogy itt könnyen rendbe tudják hozni, nagyon modern az orvosi részleg. Steve vitte őt, én pedig mögötte mentem.

Az orvosoknak elmondtuk mi történt és elvitték. Ideges voltam és elkezdtem fel-alá sétálni.

- Ha Emma megtudja, hogy ezt csinálod vele kinyír.

- Mi? - álltam meg.

- Ne járkálj vele. Megszokja aztán lesheted, ha minden éjszaka ezt kell csinálnod.

Leültem és ránéztem. Annyira édes volt. A pisze orra és a puha kis arca.

- Nem lenne gond nekem - tartottam szorosan. - De hogy a fenébe aludt át mindent?

- Atombomba is robbanhatna mellette. Maximum a másik oldalára fordul - nevet Steve.

- Sok mindent tudsz róla.

- Őszintén? Amikor először láttam simán a kezembe vettem, ahogy most te, de utána...akkor már nem voltam olyan bátor.

- Milyen kisfiú? - kérdeztem és még mindig őt néztem.

- Megfogod ismerni.

- Nem tudom, hogy jó-e leszek ebben. Olyan kicsi még.

- Volt kisebb is és a legjobb nő fog megtanítani mindenre. Ezen ne aggódj. Vagy te mit szeretnél?

- Steve, nem is kérdés hogy mit szeretnék! - mellettük lenni. - Csak annyira hirtelen derült ki, hogy ő egyáltalán van.

- Tudom. Pár nap és megszokod.

- Meg lehet ezt szokni?

- Én már megszoktam, hogy nagybácsi vagyok - mosolyog. - És a legjobb fej nagybácsi.

Most én is elmosolyodtam. Tényleg annyira pici még. Hogy lehetett még ennél is kisebb?Kijött az egyik orvos és néztem, ahogy felénk sétál, ezért felálltunk.

- Minden rendben lesz vele - erre egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a szám. - Kiszedtük a golyókat. Az biztos, hogy vibrániumból van. Viszont volt minden golyóban valami por. Arra gyanakszunk, hogy az vibránium őrlemény lehetett. Ezért nem gyógyul meg. Most már csak idő kérdése.

- Mennyi? - kérdeztem.

- Pár nap biztosan.

Pár nap. Pár napig nem lesz ébren. Újra James-re néztem. Mit kezdjek vele, amikor azt sem tudom mit kell tenni. Mikor egyedül maradunk Steve-re néztem.

- Mondd, hogy tudsz vele kapcsolatban mindent!

- Hát. Napközben voltam ott. Tudok ezt azt...

- Ez nem valami biztató.

- Menjünk Clinthez. Neki van három gyereke is.

Mikor Steve hívta kiderült, hogy mind várnak minket mivel értesültek Emmáról.

- Steve. Azt hiszem felébred - néztem a morcogó babát a kezemben.

- Csak fogd a kezedben. Akkor nem fog sírni.

- Aha.

Szóval csak fogjam. Rendben. Tényleg felébredt és ahogy rá néztem egy kék szempár nézett vissza rám. Amikor tükörbe nézek pontosan ezt látom.

- Mondtam, hogy a szemei a tiéd.

- Látom én is - olyan, mint én. - Nem sír. Az jó jel.

- Nem tudom mikor evett utoljára.