Lelkek ( Bucky Barnes ff) /Befejezett/

33. Visszatérés (+18)

Emma szemszöge

Mindannyian a kapun álltunk. Nagy sóhaj hagyta el a szám, ahogy láttam mindenki más itt van.

- Mindegyik meg van? - kérdezte Steve.

Clint letérdelt, én pedig a vállára tettem a kezem és a sírást próbáltam elfojtani.

- Clint...hol van Nat? - kérdezte Bruce.

Megráztam a fejem. Senki nem tudta elhinni mi történt. Mindenkit megrázott. Erről nem volt szó.

Az volt a terv, hogy elhozzuk a köveket és mind visszajövünk, de nem így történt.

A többiek azon dolgoztak, hogy a köveket a kesztyűbe tegyék.

- Steve - léptem mellé. - Nekem el kell mennem.

- Tudom.

Tony elhozta Happy lakásának a kulcsát. Mindenki oda kerül vissza, ahol eltűnt.

- Menj utána a lakásomra - adta át Steve is a sajátját. - Siess. Írj, amint ott vagy.

Bólintottam és elindultam egy autóval. Happy lakása poros volt és minden úgy állt, mint öt évvel ezelőtt.

Írtam egy üzenetet Steve-nek és vártam. Annyi minden történt és most mégis itt vagyok.

Elvesztettem Bucky-t, Jamest és Amy-t is. Most mind visszafognak jönni.

Amikor megtudtam mi történt teljesen összetörtem. Az első hetekben alig szóltam valamit. Nem tudtam abban a szobában lenni, ezért Steve el hozott. Elég nagy a lakása. Három szoba is van. Legtöbb időt ott töltöttem, de sokszor voltam Natasával is, hogy ne legyen annyira egyedül, de sosem mentem be Bucky szobájába.

Úgy éreztem a szívem azóta nem dobog és majdnem elsírtam magam amikor hangokat hallottam.

Nem tudtam pontosan hol voltak a gyerekek, de a sírás felé igyekeztem.

Bementem a szobába. James a földön ült, Amy az ágyban feküdt. Felemeltem Jamest és magamhoz öleltem, eddig bírtam a sírást visszafogni. Csak ömlött a könnyem és nem tudtam neki megálljt parancsolni.

- Anya! Anya! - kiabált.

- Itt vagyok. Itt vagyok, Édes.

Odamentem vele az ágyhoz Amy mellé ekkor jött be Happy.

- Mi történt?

Én annyira sírtam, hogy nem tudtam semmit sem mondani. Jamest az ölembe ültettem és felemeltem Amy-t is.

- Emma. Mi történt?

- Eltelt öt év - nyögtem végre ki.

Happy leült az egyik fotelba, én a két kicsit öleltem magamhoz. Végre itt vannak és nekem ez számított a leginkább. Miközben fogtam őket mindent elmeséltem Happynek.

- El kell mennem Steve lakására.

- Rendben. Elviszlek.

Az utcán teljes volt a káosz. Leállt a forgalom és mindenki szaladt, illetve kiabált. Happy fogta a kezében Jamest, én Amy-t. Gyalog kellett elindulnunk.

Az egyik sarkon fogadott minket egy még rosszabb látvány. Nagyon messze egy nagy űrhajó volt az égen.

- Happy! - kiáltottam és mutattam arra.

- Menjünk gyorsan - terelt tovább.

Majdnem egy óra volt mire elértük a lakást. Egyszer láttuk ahogy a hajó megsemmisül és lezuhan.