Lelkek ( Bucky Barnes ff) /Befejezett/

21. Harc (+18)

Bucky szemszöge

Emma autóba szállt Clintel és Natasával. Mire én oda értem már rengeteg robot volt és az összeset le kellett szedni.

Már nem volt sok civil itt, ezt a párat kell beterelni. A sérülteket segítettem rá a hajókra.

Amikor visszamentem szétnézni, Emma az egyik kocsi mellett ült.

- Mi a gond? - hajoltam le hozzá.

- Semmi - fogta a hasát és vérzett.

- Megsérültél?

- Majd rendbe jön.

- Túl sok erőd használtad - elég régóta gyógyítja már az embereket.

- Úgyis rendbe fog jönni.

- Menjünk az egyik hajóra.

- Bucky, ne aggódj - néz rám dühösen. - Jól vagyok.

- De én aggódom.

- Nincs miért - állt fel, amiben segítettem neki. A foltok sem tűntek el róla. - Jól vagyok.

- Veszem észre.

- Menj segíts másoknak - heseget el.

- Majd ha téged felraktalak - karoltam át a derekát.

- Bucky, tudok menni.

- Ne ellenkezz ennyit! - fordítottam magam felé.

- De fo..

Nem fejezte be, mert megcsókoltam. Annyira élveztem ahogy szája újra hozzám ért. Egy pillanatra viszonozta aztán elhúzódott.

- Ne ellenkezz, mert megint megteszem, ha ezzel maradsz csendben.

És tényleg nem szólt semmit, amin csak mosolyogtam. Pedig jó lenne, ha inkább beszélne.

Felsegítettem a hajóra, amikor leültettem újra a szájára tettem a sajátom, most hamarabb húzódott el.

- Nem is beszéltem!

- Ez amolyan bátorító dolog számomra - kacsintok és lefutottam.

A hajó tele volt így néztem ahogy elindult vele.

Mikor az utolsó embert is egy másik hajóra tettem, Steve felé fordultam.

- Nincs már senki.

- Menjünk - szólt vissza.

Ahogy az utolsó mentőhajó felé mentünk, a föld darab hirtelen lefelé indult. Steve rátudott ugrani, én éppen megfogtam, majd ő segített fel.

- Kösz.

Lefelé néztünk ahol végül bevált Tony terve és a föld darab megsemmisült a levegőben.

- Ez meleg helyzet volt - húzódott beljebb Steve.

- Ne is mondd.

Amikor a mentőhajó beért még segítettünk az embereken. Óriási ez az izé és még meg kell keresnem Emmát.

Fury letette egy tisztáson a gépet és az emberek elkezdtek kiszállni. Hol van már?Megálltam az ajtóban és néztem ő leszáll-e. Nem szállt le, vagy jól elbújt.

Mikor mindenki lement Rhody jött oda.

- Megyünk vissza New Yorkba.

- Rendben - fordultam el.

Mégis eltűnt. Ezt nem hiszem el. Ideges és mérges voltam rá. Miért teszi ezt velem? Miért nem tud egyszerűen megvárni? Tudom, hogy kettőnk kapcsolata nem hétköznapi, én sem vagyok az, ő pedig végképp nem az.