Lelkek ( Bucky Barnes ff) /Befejezett/

32. Öt év

Steve szemszöge

Az életünk az elmúlt öt évben normalizálódott, fogjuk rá.

Csak Nat, Emma és én maradtunk itt. Rhody-val és Tony-val tartottuk a kapcsolatot, de ennyi. Nem szóltunk bele a világ történéseibe.

Natasa nagyon belevetette magát a munkába, de én már inkább más dolgokkal foglalkoztam.

Emma is úgy ahogy elvolt. Azok az időszakok viselik meg, amikor a gyerekek születésnapja lenne, vagy ami Bucky-hoz köthető.

Néha rajta kaptam, hogy sír. Akkor ott maradtam vele. Sosem lesz ezen túl, mi sem.

Én vettem ki egy lakást New Yorkban. Emma néha itt volt, de legtöbb időt Natasával a főhadiszálláson, én is odamentem most.

Éppen Natasához indultunk Emmával egy-egy szendvicsel a kezünkben.

- Mit volt ma? - kérdezi.

- Nem sok minden. Segítek az embereknek, hogy legyenek túl ezen.

- Nem túl kell lenni, hanem elfogadni, hogy ez van már.

- Te sem fogadtad el - pillantottam rá.

- Próbálom - próbálkozott valami mosollyal.

Beléptünk Nathez, aki ugyancsak szendvicset evett.

- Talán fel kellene ajánlanom, hogy vacsit főzök, de már így is padlón vagy - szólok Nathez.

- Clint az? - kérdezte Emma.

- Igen.

- Bálnákat láttam, amikor áthajtottam a hídon - terelem el a témát.

- A folyóban?

- Kevesebb a hajó. Tisztább a víz.

- Ha most azzal jössz, hogy nézzem a jó oldalát...akkor fejbe doblak egy mogyoróvajas szendviccsel - lendítette meg a kezét Nat. Emma leült egy székre, amíg mi beszéltünk.

- Hé! Az mi? - mutatott egy monitorra.

Odamentem. Tudom ki az a fickó, aki kint áll, de ő is eltűnt. Akkor hogyan?

- Ez mostani felvétel? - kérdezem.

- Kint áll a kapuban - súgja Nat.

Azonnal kirohantunk és beengedtük. Mikor bekisértük össze vissza kezdett beszélni. Még azt sem tudom, hogy ő mit keres itt.

- Scott! Nem értjük! - kiált rá Emma.

- Foglalkoztatok már kvantumfizikával?

- Néha elcsevegünk róla - feleli neki Nat.

Ezután előállt egy tervel. Egy őrült tervel.

- Ez működhet? - kérdezte Emma.

- Talán, de ehhez nagy koponya kell!

- Időutazás? - kérdeztem.

- Hát...igen - felelte Scott.

Az első utunk Tonyhoz vezetett. Egy kis folyó melletti faházat épített. Volt egy kislánya is. Emma bement Pepperhez és a kislány is vele ment. Láttam milyen szomorú mosollyal nézi.

Tony nem vállalta el a munkát, akárhogyan kértem a válasza semleges nem volt.

- Sajnálom. Nem tehetem.

Emma a kislánnyal jött ki, aki Tonyhoz ment. Láttam a kérdést a szemében, de nem akartam én elmondani neki, hogy nem vállalja Tony.

- Bárcsak más miatt jöttetek volna.