Ismeretlen Ismerős(Sz.D.ff.)

26.fejezet

Gemma újra elfoglalta a helyét, ugyan ott ahol legutóbb is nézte a meccset. Nem tudja hogy ez csak a véletlen műve vagy talán Dominik keze van-e benne, de az is lehet hogy ez a sors furcsa játéka. Hiszen már egy hete annak ismét, hogy Dominik nála járt és annak hogy a rengeteg alkoholtól elfelejtette, hogy mit is mondott neki akkor éjszaka. Tény hogy a férfi rendszeresen keresi telefonon, de a szívében még mindig érzi annak a mondatnak a fájdalmát amit akkor érzet. Dominik már a héten elkülte neki a jegyeket, de sajnos Marynak közbe jött egy családi vészhelyzet, így Gemma egyedül várja hogy elkezdődjön majd a meccs. Már kezdett a standion is megtelni, és már a csapatok is a pályán készülnek, amikor valaki hirtelen leült Gemma mellé. Nem is foglalkozott vele egészen addig, amíg egy vékony kéz végig nem simított a kezén.
-Jézusom Lorena, a frászt hozod rám.
-Neked is szia Gemma. Látom nagyon belemerültél a kilátásba.-vigyorogva ölelte magához Darwin barátnőjét, aki ugyan így boldogan ölelte vissza.
-Kicsit elbambultam. Te hogy kerülsz ide? Nem fent kellene lenned?
-Domi mondta még tegnap Darwinnak hogy itt leszel, és tudtam hogy te oda úgysem jössz fel, így én jöttem el hozzád. Úgysem találkoztunk már egy ideje.
-Hát nem. Rengeteg dolgom volt az utóbbi időben. És ott az egyetem is. Igazság szerint most is arra kellene készülnöm, de hát itt vagyok.
-Ugyan már Gem. Nem dolgozhatsz és tanulhatsz állandóan. Kicsit ki is kell kapcsolódni. Hidd el, jót fog tenni neked most ez az este. Mikor lesz a vizsgád?
-Két hét múlva. Rettegek tőle. Komolyan mondom Lorena. Mi van ha nem sikerül? Akkor amit eddig elértem és amiért keményen dolgoztam mind hiába.
-Ugyan már Gemma. Miért ne sikerülne? Ez az utolsó vizsgád. Keményen dolgoztál azért hogy most ott lehess ahol vagy. És mellette az egyetemet is csinálod. Nem semmi amit eddig elértél. Ez is ugyan úgy sikerül fog és meglesz a diplomád. Ne parázz rá. Hidd el, akkor csak minden rosszabb lesz. Saját tapasztalatból mondom. Én majdnem elájultam. Te ne kövesd el ezt a hibát.
-Azon vagyok. De nagyon nehéz lesz.
-Majd Dominik segít. Már van melletted olyan akire támaszkodhatsz. -Intett a fejével a pálya felé, ahol már a hazai csapat tagjai épp a bemelegítést végezték.

Gemma boldogan ugrott fel amint a labda elérte a kapu belsejét. Mindig is szerette a focit, ám amióta az életébe belépett az a bizonyos focista az szinte teljesen a feje tetejére állt. Ott lenni a pályán, olyan közelről látni a csapat játékosait akiknek szurkolt, ez maga a csoda számára. Tudja hogy az a csoda egy emberhez tartozik, ahhoz az emberhez aki boldogan ugrott épp bele a társa nyakába. Talán sosem látta ennyire boldognak eddig, csak akkor amikor a pályán volt. Ez egy ponton nagyon fájt Gemmának, hiszen tudja hogy ő sosem lesz képes arra hogy miatta ennyire boldog legyen. Hiába is mondta azt amit mondott. Azt az alkohol mondatta vele, nem más. Ez egy komoly mondat volt tőle, ami arra ösztönözte Gemmát, hogy azt mindig is eszébe jutassa amikor az érzései kezdenek vele babrálni.
Boldogan maradt állva, még akkor is amikor a mellette lévő nő ujjongva ölelte magához. Volt is miért boldognak lennie, hiszen a párja volt az aki megszerezte a győztes gólt a csapatnak. Ő is biztos annyira boldog lenne mint ő, ha ez valóságos lenne közte és a focista között.
Mintha a férfi megérezte volna hogy őt figyeli, mert amint elszabadult a csapatától azonnal felé igyekezett. A haja csapzott volt az izzadságtól, a testén mindenhol verejték folyt végig, amit szinte ámulva nézett, hiszen Dominik már nem viselte a mezét, ami addig rajta volt.
Egy percig sem gondolta azt hogy ez undorító, hogy szinte a saját izzadságában fürdik éppen, csak arra tudott gongolni hogy mennyire szexi is ahogyan beletúr a hajába amit megpróbált hátra túrni.
Ő is szívesen túrna bele abban a dús hajkoronába... sőt annál többet is akarna..
-Szia.-Szinte kapkodta a levegőt amikor megállt a pálya szélén, de a mosolya egy percig sem lankadt le.
-Szia. Nagyon szuper meccs volt.-Dominik boldogan bólintott és egy pillanatra a csapata felé nézett.
-Ezek szerint tetszett ugye? Még úgy is hogy nem rúgtam gólt?-Volt valami a hangjában, mintha attól tartana hogy Gemma éppen hazudik neki.
-Igen még így is nagyon tetszett. És te is nagyon ügyesen játszottál.
-Köszi. Hát lehetett volna jobb is.-Egy pillanatra lesütötte a szemét, mintha újra lejátszodna a fejében az elveszett gólja.
-Nem lehetsz minden meccsen száz százalékos. Így is többet hozol ki magadból mint azt bárki is gondolná.
-Köszi Gem. Elmegyek gyorsan rendbe teszem magam, megvársz?-Nézett újra bele a nő szemébe, amikbe szinte elveszve érezte magát.
-Igen ,de remélem hogy sietsz. Addig én megpróbálok kimenni innen.-Nézett a háta mögé hogy megnézze még mennyien vannak a stadionban , ám az emberek mintha meg sem mozdultak volna. Csak őket nézték, vagyis inkább a vele szemben álló férfit figyelték árgus szemekkel. Nekik ez egy hatalmas ajándék hogy ennyire közelről láthatják a kedvencüket.
-Inkább gyere hátra. Ott meg tudsz várni, és együtt ki tudunk menni.
-Hát nem hiszem hogy most arra el tudok menni.-Dominik egy pillanatig gondolkodott, és már emelte is fel a kezeit. Gemma értetlenül figyelte a férfit, aki még mindig felé nyújtott kézzel állt előtte.
-Gyere. Mássz át, én megtartalak. Innen könnyen ki tudunk menni együtt.
-Dominik ugye nem gondolod hogy átmászom a paránkon és...
-De igen. Na gyere. Már érzem hogy elég büdös vagyok.-Gemma épp ellenkezett volna de elkapta a nevetés ahogyan a focista elhúzta a száját miután megszagolta magát. Még álmában sem gondolta soha hogy egyszer majd érezheti a pálya nagyszerűen megmunkált fűvét a talpa alatt,de hát úgy látszik a józan esze teljesen elveszett aznap este.
Nem nézett körbe, nem akarta látni azt a rengeteg embert aki őket figyeli vagy éppen most figyeltek fel rájuk, csak megemelte az egyik lábát és már lendítette is át a paránkon. Dominik egy percig sem habozott, már fogta is át Gemma derekát, és megvárta amíg a nő maga kezd el lecsúszni elé a pályára. Ő csak biztonságosan tartotta, ne hogy valami baja essen amíg átcsúszik a másik oldalra. Egy kicsit elvesztette az egyensúlyát, így a férfi meleg és nedves mellkasán támaszkodott meg. Dominik kezei még  mindig a derekán voltak amivel abban a percben közelebb is húzta magához. Gemma lassan felemelte a fejét, és szinte elveszett Dominik nagy barna szemeiben. Ideje sem volt hátra lépni, és ellenkezni, mert a focista minden habozás nélkül már az ajkaira is tapadt. Gemmát nem érdekelte mennyire izzadt és büdös, csak az édes puha csókja volt az ami abban a pillanatban érdekelte. Nem hallotta azt sem ahogyan a tömeg szinte tapsolva ujjong nekik, csak Dominik apró morgását hallotta amikor a testéhez szorosan oda húzta a nő testét.
Lassan váltak el egymástól és Gemma biztos volt benne, hogy a feje olyan vörös mint a férfi csapatának a meze volt aznap este.
A focista arcáról le sem lehetett vakarni a mosolyt amikor neki döntötte a homlokát Gemmáénak, azonban a nő csak zavarában oda bújt hozzá.
Több százan lehettek akik újra látták ahogyan egymásnak esnek. Úgy látszik nekik ez már szokásuk lesz.
-Menni kellene.
-Igen kellene.-Dörmögte Dominik, de nem engedte el Gemmát.
-Tényleg büdös vagy. Menjünk.-Lépett egyet hátrébb Gemma, amint össze szedte magát. Dominik csak nevetve kulcsolta össze az ujjaikat, és együtt indultak le a pályáról.