Han Jisungot határtalanul idegesítette az egyébként ijesztően antiszociális Lee Minho jelenléte, egészen addig, ameddig el nem tört nála a mécses, és egy veszekedés következményeként minden megvilágosodik Jisung számára.
Kiderül, hogy a könyvet nem...
1 hete. 1 hete már, hogy Lee Minho csatlakozott a rockbandámhoz.
Hogy megbántam-e? Zenészileg egyáltalán nem, emberileg annál inkább.
Ki gondolta volna, hogy egy csendes, visszahúzódó fiú ilyen idegesítő tud lenni? Nem is az, hogy egyfolytában beszélne, vagy ilyesmi, egy hét alatt szinte csak 5x hallottam megszólalni. Csacsogás helyett mindenhova követ, egyfolytában a seggemben van. Olyan, mint egy matrica.
De mással nem csinálja ezt, csak velem. Rendesen rám van tapadva, amit lassan már az iskolában lévő fanok is észrevettek; Minden órám után az ajtóban vár, egész szünetben jön utánam bárhová is megyek, ebédszünetben mindig kizárólag mellém ül le, suli után megvár az iskola előtt (valahogy sosem tudom elkerülni), és a bandával való gyakorlásoknál is mindig rám van tapadva. Nekem kell elmondani neki, hogy milyen ütemet doboljon, nem engedi a többieknek.
Nyilván, nem gonosz senkivel sem, de nem is kedves. Olyan fura, hogy sosem szólal meg, csak csöndben áll mindig azzal a különös érdeklődéssel az arcán.
Az elején semmi bajom nem volt ezzel, hiszen melyik hiperaktív ember ne örülne egy nyugodt ember társaságának? Azonban mikor már a fanok is többször megemlítették, hogy mennyire rám van tapadva, és milyen idegesítő lehet, hogy nem is csinál semmit csak mindig a nyomomban van csöndesen, egy idő után engem is elkezdett zavarni az egyfolytános jelenléte, és egyre frusztráltabban viszonyultam Minhohoz.
Pedig nem is tudtam semmit ennek az egésznek a hátteréről...
☆ ★ ✮ ★ ☆
Hétfő volt.
Kissé sikerült lenyugodnom a hétvége alatt ezzel a Minho témával kapcsolatban. Elgondolkozva, biztosan csak unatkozik, és azért követ engem mindenhova.
De akkor miért nem követi a többieket? Miért nem megy inkább a barátaival?
Beérve a suliba rögtön összefutottam Minhoval. - Oh... szia, Minho - köszöntem lenyelve a feltörő sóhajomat. - Szia... - köszönt rekedten, amin meglepődtem. Amikor eddig hallottam a hangját, nem volt rekedt. - Beteg vagy? - kapcsoltam rögtön kezembe véve az arcát, amit ide-oda forgatva ellenőriztem, hogy sápadtabb-e a szokásosnál.
Minhonak kellett pár pillanat mire meglepettségét leküzdötte, és nagy szemekkel nézve rám megrázta a fejét. - Biztos? Bólintott.
Nem vártam, hogy válaszoljon, hiszen tényleg csak nagyon keveset beszél, akkor is csak egy-egy szót vagy rövid mondatokat mond. - Akkor jó - engedtem el az arcát végig nézve a zsibongó folyosón. - Láttad ma már Chant vagy Changbint? Beszélnem kéne velük az új dalunkról. Minho erre körbenézett a folyosón, majd tanácstalanul megvonta a vállát.
Ilyenkor egész aranyos...
- Hát, jó, akkor megyek megkeresem őket. - Intve egyet neki elindultam, mire láttam, hogy jön mögöttem. - Hé, neked nem kéne órára menned, vagy ilyesmi? Kérdésemre megtoppant, majd nyitotta volna a száját, hogy tőle szokatlanul válaszoljon, de egy mellettünk elsétáló lánycsapat belé fojtotta a szót.
- Igen, Minho, nem kéne menned órára? - kérdezte csípőre tett kézzel egy lány, aki tudtommal már elég régóta oda van értem. - Vagy bárhova máshova? Igazán leszállhatnál Jisungról!
Minho erre pislogva rá, majd rám nézett, aztán nyelve egyet fejét lehajtotta, s elindult a másik irányba. Késztetést éreztem, hogy utána menjek, de a csaj megragadta a karomat, és maga felé fordított. - Jisung-oppa, miért nem rázod már le ezt a kis csótányt? - rebegtette a szempilláit ártatlanul. - Nem tudom... - feleltem tompán, majd még egyszer Minho irányába néztem. Le kéne ráznom...?
- Minek vetted be egyáltalán a rockbandádba? - kérdezte a lány. - Ahogy hallom, nem is olyan tehetséges dobos... Erre felocsúdva merengésemből mérgesen kaptam fejemet a festett szőke hajú lány felé. - Na álljunk csak meg! - rántottam ki karomat a csaj szorításából. - Erről szó sem volt. Lee Minho elképesztően tehetséges dobos, egyáltalán nem bántam meg, hogy bevettük a bandába. Nem tudom kitől hallottad azt, hogy nem tehetséges, de legyél olyan kedves ne higgyél ilyes fajta pletykáknak, ameddig meg nem kérdezel engem. Minho tehetséges dobos, csak emberileg kissé... más. Ez van.
A lány erre heves bocsánat kérések között zavartan elviharzott barátnőivel a nyomában. Én csak sóhajtva néztem utána, majd elindultam megkeresni Chant és Changbint, hogy még első óra előtt tudjak velük beszélni.
★
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sziasztoook! Meg is érkeztem az ígért első fejezettel. Tudom, kissé rövid lett, de maga a könyv sem lesz olyan hosszú, ezért rövid fejezetek lesznek nagy számban. Remélem tetszett!
(A fönt belinkelt asmr-t teljes szívemmel ajánlom hallgatni olvasás közben, vagy esetleg alváshoz is, mert elképesztően nyugtató :3)
