Han Jisungot határtalanul idegesítette az egyébként ijesztően antiszociális Lee Minho jelenléte, egészen addig, ameddig el nem tört nála a mécses, és egy veszekedés következményeként minden megvilágosodik Jisung számára.
Kiderül, hogy a könyvet nem...
Minhoval a reggeli eset után nem is találkoztam egészen az ebéd szünetig.
Changbinnal és Hyunjinnal az oldalamon tartottunk a már ebédelő Jeongin, Seungmin és Chan felé. A szokásos asztalunknál ültek a fal mellett.
Letéve a tálcámat Jeongin mellé lehuppantam, helyet hagyva magam mellett a hamarosan érkező Felixnek. - Hali! - integetett távolról Felix, de ideérve hozzánk nem mellém, hanem Changbin mellé ült le. Erre csak mosolyogva megcsóváltam a fejemet. Nem bántódtam meg, hiszen Felixnek már régóta tetszik Changbin.
Beszélgetve nekiláttunk enni. Felix egy kis idő után körülnézett a zsibongó ebédlőben, majd meglepetten összehúzta a szemöldökét. - Minho miért ül egyedül? Erre mindannyian arra néztünk, amerre ő, és valóban; Minho teljesen egyedül ült pár asztallal arrébb.
- Gondolom a barátait várja - fordultam vissza a kajámhoz vállat vonva. - Vagy csak egyedül szeretne lenni. - Biztosan nem - rázta meg a fejét makacskodva Felix. - Han, miért nem mész oda, és hívod ide hozzánk?
Erre mindenki helyeselve elkezdett bólogatni, és akárhogyan is ellenkeztem, végül muszáj voltam oda menni hozzá. Kedvtelenül egy mosolyt erőltettem az arcomra ahogy feszengve megálltam előtte. - Szia, Minho - támaszkodtam meg az asztalon lazán, mire ő meglepve felkapta a fejét. - Miért ülsz itt egyedül? Nem jönnek a barátaid? Minho engem nézve megcsóválta a fejét. - Nincs kedved velünk ülni?
Minho erre tétován nézett az asztalunk felé, ahonnan a többiek mosolyogva integettek neki. - Oké, oda ülök... - motyogta reggeli rekedt hangján. Megint megfordult a fejemben, hogy talán beteg, de elhessegetve a gondolatot segítettem neki összepakolni, majd odavinni a cuccát az asztalunkhoz.
- Hali, Minho! - mosolygott Chan, mire Minho egy félénk mosollyal az arcán visszaintett neki. Leraktam a cuccát magam mellé (mivel nem volt máshol hely), ő pedig zavartan leült várva, hogy folytassuk az evést.
Evés közben többször is megcsapott a vanília illat, amit nem tudtam mire vélni.
Minho végig csendben evett, figyelve a beszélgetésünket, néha-néha kuncogva egyikünk humoros megjegyzésén. Így jó volt vele időt tölteni, egyáltalán nem tartottam zavarónak a jelenlétét.
- Oh, el is felejtettem mondani - fordult Chan Minhohoz. - Ma extra próbát tartunk, mivel Hyunjin sokat hiányzott, rendesen össze kell gyakorolnunk az új számot. Nem probléma, ugye? - Nincsen programom mára - vonta meg a vállát Minho, mire a szívem nagyot dobbant hangjának gyengéd tónusán.
Mi...? Mi volt ez...?
Chan megnyugodva bólintott, majd mindenki összeszedte a cuccát, és elindultunk lerakni a tálcánkat.
☆ ★ ✮ ★ ☆
Az utolsó óráról is kicsöngettek, és én már kapkodtam is össze a cuccaimat, hogy mehessek a próbára.
Az ajtó előtt belefutottam Minhoba, aki feltehetőleg rám várt. - Oh, bocs... Rám vártál? Minho szemét lesütve bólintott. - Akkor menjünk - indultam el a szekrényem felé, Minho pedig engedelmesen jött utánam.
Út közben láttam, ahogy néhányan a folyosón Minhot méregetve rosszallóan összesúgnak, de nem törődtem vele. Beraktam a szekrényembe a tankönyveimet, majd a gitáromat tokostul felkaptam a hátamra és Minho felé fordultam.
A fiú háttal állt nekem, pár sugdolózó lányt nézve. Mellé álltam, mire lassan rám nézett. Szemeiből most valami mást tudtam kiolvasni...
Szomorúság...?
- Mehetünk? - kérdeztem halkan, mire bólintott.
Elindultunk a zene terem felé. Minho végig szorosan mellettem jött, de mire elkezdett volna zavarni, hogy az aurámban van, már meg is érkeztünk.
A próba jól sikerült, Hyunjin gyorsan megtanulta a saját részét, nem kellett sokat tanítgatni neki. Mindenki nagyon ügyes volt, kivéve... Minho.
Sokszor rontott, végig nagyon figyelmetlen volt, és vagy háromszor kellett újrakezdenünk miatta. Mire Chan elengedett minket, már nagyon ideges voltam, szóval kirángattam őt a teremből, majd a suli előtt megállva ráförmedtem:
- Mi volt ez a mai teljesítmény?! Hol járt az agyad?! Nem szoktál ennyit rontani! Netán már nincs kedved a bandában lenni? Mert ha igen, akkor közöld, és akkor keresünk egy másik dobost, de hogyha nem, akkor szedd össze magad, mert a végén még megbánom, hogy téged választottunk a meghallgatáson! Jobb vagy te ennél, Lee Minho! Térj már vissza magadhoz, mert így nem jössz velünk a turnéra! - dobtam a mellkasának a dobverőit, melyek a földre esve ketté törtek.
Puffogva sarkon fordultam, majd ott hagytam a sokkolt fiút egymagában.
★
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
