Han Jisungot határtalanul idegesítette az egyébként ijesztően antiszociális Lee Minho jelenléte, egészen addig, ameddig el nem tört nála a mécses, és egy veszekedés következményeként minden megvilágosodik Jisung számára.
Kiderül, hogy a könyvet nem...
Minho mindegyikünket letiltotta. Ráadásul képes volt napokig elkerülni engem. A próbákon megjelent, de egy szót sem szólt, ráadásul valahogy mindig kicselezett engem, így nem tudtam vele beszélni. Pedig engem már az őrületbe kergetett a bűntudat, de még sem volt esélyem bocsánatot kérni tőle.
Elkezdett hiányozni a jelenléte, hogy órák után mindig a terem előtt várt rám, hogy ebédszünetben mindig mellém ül le.
Mióta nincs egyfolytában mellettem, nem érzem azt a jellegzetes vanília illatot, amiből rájöttem, hogy Minhonak volt ilyen illata. Azóta kényszeresen vanília illatú vagy ízű dolgokat keresek. A drogériákban mindig végig szaglászom a vanília illatú parfümöket, hátha megtalálom azt, amit Minho használ, de sosem járok sikerrel. A fagyizóban vanília ízű fagyit eszek, és a boltban is vaníliás kekszet veszek, mert mind a fiúra emlékeztetnek.
Rendesen elvonási tüneteim vannak. Hiányzik Minho csilingelő nevetése, és félek, hogy elfelejtem gyönyörű hangját, amit csak oly ritkán volt esélyem hallani. Hiányzik a szemében az az érdekes fény, ami mindig ott csillogott mikor rám nézett. Hiányzik a nyugalom és béke amit magából áraszt.
Hiányzol, Minho...
- Hé, Han - bökött oldalba Seungmin, mire kizökkentem merengésemből, és visszatértem a valóságba. - Hmm? - néztem rá felocsúdva. - Mi van veled? - tette le tollát. - Percek óta csak bámulod a matek füzetedet, és még csak nem is pislogtál. - Oh... - dörzsöltem meg a szemeimet fáradtan. - Minden rendben, csak... - Minho? - sóhajtott Seungmin.
Hát igen. Jól tudták, hogy mennyire szenvedek a bűntudatomtól. Hálás vagyok, hogy végig itt voltak nekem, és minden adandó alkalommal megpróbálták elcsípni nekem Minhot, hogy tudjunk végre beszélni, de sosem jártak sikerrel.
Szomorúan bólintottam. - Tudod, maradt még egy ötletem - támasztotta meg a fejét Seungmin. - De ez már inkább csak a "Z" terv. - Figyelek - fordultam felé reménykedve. - Tudod... elmehetnél a lakásához - mondta sunyin. - Ott nem lenne hova menekülnie. - De az nem lenne pofátlanság? - húztam el a számat. - De igen - igazította meg a pólóját Seungmin -, viszont nem maradt más megoldás. - Azt sem tudom hol lakik... - kötözködtem, de Seungmin leintett. - Mi igen. Ma pedig suli után szépen át mész. - Ráfirkantott valamit egy papírra, majd elém csúsztatta. - Itt a címe. És ezt most ne baszd el.
☆ ★ ✮ ★ ☆
Az utolsó óra után idegesen mentem a szekrényemhez. Láttam Minhot kimenni az iskolából, ami azt jelentette, hogy elindult haza. Vártam egy kicsit, majd nagyot nyelve zártam be a szekrényem, s táskámat felkapva a hátamra indultam ki a suliból.
Kezembe véve a cetlit, mely Minho címét tartalmazta, elindultam a megadott irányba. Kissé ideges voltam, de reméltem, hogy minden rendben lesz, és hogy végre vissza kapom a Minhomat.
Vissza fogom szerezni.
Egy fél órányi séta után megérkeztem a színes kis lakóparkba. A 11/B lakóházat kellett megkeresnem. Minho a második emeleten lakik, azon belül is a 8-as lakásban.
Felcsengettem a Lee-lakásra, s pár perc múlva egy kedves női hang szólt bele a kapu telefonba.
- Haló, ki az? - Han Jisung vagyok, Lee Minhot keresem - szóltam idegesen. - Egy barátja vagy? - vidult fel feltételezéseim szerint Minho anyukája. - I-igen, egy barátja... - mondtam zavartan. Miért pirultam el?? - Oh, kis drágám, Minho nincs itthon - mondta Minho anyukája. - A közeli réten van, azt mondta kicsit kiszellőzteti a fejét. - Á, értem - komorodtam el. - Hát, akkor köszönöm... - Nyugodtan oda mehetsz - mosolygott Minho anyukája. - Ha a barátja vagy, biztosan nem zavarod. Végig mész a házak között, és ott lesz az út végén a kis virág mező. - Nagyon szépen köszönöm! - ugráltam vidáman, majd a mikrofon gombot elengedve boldogan szaladtam ki az útra.
Végre... végre tudok vele beszélni... Felszabadultan futottam végig a magas házak között vezető úton, hagytam, hogy a lágy szellő gyengéden meglebegtesse túlméretezett trikómat.
Bocsánatot kérek tőle, és végre minden rendbe jön! Mostantól gyengéd és gondoskodó leszek, én leszek a legjobb barát akit valaha kívánhatott! - Minho... - suttogtam mosolyogva, ahogy lassan kiértem a gyönyörű, fehér virágokkal borított tisztásra. - Mostantól én mindig itt leszek neked...!
★
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
