Han Jisungot határtalanul idegesítette az egyébként ijesztően antiszociális Lee Minho jelenléte, egészen addig, ameddig el nem tört nála a mécses, és egy veszekedés következményeként minden megvilágosodik Jisung számára.
Kiderül, hogy a könyvet nem...
A ,,versenyt" Hyunjin vesztette, így nagy hisztizve, de kénytelen volt elfogadni, hogy neki kell fizetni. Mindannyian rendeltünk egy nekünk szimpatikus fagylalt összeállítást, majd csevegve elindultunk sétálni egyet a parkban.
- Nem lesz az túl sok neked? - kérdezte Bangchan Hantól, aki három gombóc vaníliás fagyit nyalogatott éppen. - A vaníliából sosem elég... - mosolygott, majd lopva rám pillantott, amit nem tudtam mire vélni.
- Te milyet eszel, Minho? - kíváncsiskodott Felix. - Az alsó mentolos csokoládé, a felső eper - mosolyogtam felé nyújtva a fagyimat. - Megkóstolod? Felix kíváncsian bele nyalt a fagyimba, mire szemei valósággal felcsillantak. - Ez nagyon finom! - mondta nekem izgatottan, amit én csak egy egyetértő bólintással nyugtáztam.
- Megkóstolhatom én is? - lépett mellém Jeongin, mire kedvesen felé tartottam a fagyimat. - Úristen - tátotta el a száját miután belenyalt az édességbe. - Én is akkor, ha már én vettem! - csörtetett oda Hyunjin, majd magabiztosan megnyalta. Arca grimaszba torzult. - Fúj.
- Na jól van, most már engem is érdekel milyen az íze! - jött mellém Changbin, mire nevetve kezébe nyomtam a fagyimat. Belekóstolt, majd egy ragyogó mosollyal az arcán Bangchan felé nyújtotta a fagylaltot, aki készségesen megízlelte a finomságot. - Ez tényleg finom - bólogatott Chan, vissza nyújtva nekem a fagyit.
- Hyung - pislogott rám Jisung. - Én is megkóstolhatom? - Persze - mosolyodtam el lágyan, majd felé döntve a fagyimat figyeltem, ahogy félénken belenyal. Kicsit ízlelgette, aztán meglepetten pislogva nézett fel rám. - Ez elképesztően jó! - Nemtom mit esztek rajta annyira - fintorgott Hyunjin, mire Jisung gúnyosan kinyújtotta rá a nyelvét.
- Seungmin, te nem kérsz? - kérdeztem a fiútól halkan, mire ő csak megrázta a fejét. - Már mindenki bele pofátlankodott, nem szeretném a bacilusaitokat nyalogatni - grimaszolt, mire mindenki felnevetett.
Én mosolyogva néztem a szétnyalogatott fagyimra, ami nem nézett ki túl gusztusosan. De belegondolva, hogy Jisung is belenyalt... Hirtelen késztetést éreztem, hogy végignyaljak a fagylalton. Akartam, hogy érintkezzek a ponttal ahol... Diszkréten tovább fogyasztottam a fagyit, igyekezve ignorálni egyre inkább vörösödő füleimet.
☆ ★ ✮ ★ ☆
Hamarosan besötétedett, így hát kénytelenek voltunk mindannyian haza indulni. Elköszöntünk egymástól, majd mindenki elindult a maga irányába, de Jisung csak várakozva nézett rám. - Nem mész? - kérdeztem kedvesen. - Hát... - vakarta meg a tarkóját. - Csak meg akartalak kérdezni, hogy esetleg haza kísérhetlek-e?
Erre csodálkozva megdöntöttem a fejem. - Tudok én vigyázni magamra - kuncogtam. - Nem arról van szó, hogy nem tudnál - nevetett ő is -, csak... eléggé élvezem a társaságod, ezért szerettem volna egy kicsit több időt veled tölteni. De megértem, hogyha mára neked elég volt ennyi. Vegyük úgy, hogy nem kérdeztem semmit. - Nem erről van szó - mosolyogtam rá. - Én is élvezem a társaságodat, és örülnék neki, ha haza kísérnél. Egyébként sem érzem magam túl komfortosan sötétben...
Jisung erre mosolyogva bólintott, majd mellém sétált, és elindultunk a lakópark felé. Nem kellett sokat sétálnunk, nagyjából 10 percet, ami csevelyünk által gyorsan letelt.
A kapu előtt megálltunk. Mosolyogva Jisungra néztem, aki szintén mosolyogva nézett rám. - Köszönök mindent - hajolt meg, mire én megfogtam a vállát, és szelíden felhúztam. - Ugyan már - nevettem. - Igazán nem kell köszönnöd semmit. Inkább én köszönöm, hogy korrektül bocsánatot kértél. Sok mindent helyre hoztál vele.
Jisung sóhajtva átkarolta a nyakamat, és gyengéden magához húzva megölelt. Én meglepve pislogtam párat, majd kezemet a hátára simítva még közelebb húztam magamhoz. Szorosan öleltük egymást percekig. Lehunyt szemekkel lélegeztem be Jisung virág illatát, s élveztem szívem vidám dobogását a mellkasomban. Jisung ölelése meleg és puha volt, úgy éreztem biztonságban vagyok a karjaiban. Nem akartam őt elengedni.
- Nem jössz fel egy teára? - súgtam halkan, mire meglepetten elhúzódott tőlem, és egész közelről csodálkozva a szemeimbe nézett. - Egy... teára? - kémlelte tekintetemet még mindig a nyakamba kapaszkodva. - Igen - sütöttem le szemeimet zavartam. - De nem muszáj természetesen, csak egy kérdés volt... - Olyan buta vagy - kuncogott. - Felmegyek, köszönöm a meghívást. Egyébként is, szívesen megismerkednék anyukáddal és apukáddal.
Erre ragyogó arccal felpillantottam rá, majd ismét szoros ölelésbe vontam. Köszönöm!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
