Han Jisungot határtalanul idegesítette az egyébként ijesztően antiszociális Lee Minho jelenléte, egészen addig, ameddig el nem tört nála a mécses, és egy veszekedés következményeként minden megvilágosodik Jisung számára.
Kiderül, hogy a könyvet nem...
Miután Jisung elmondott nekem mindent, és korrektül bocsánatot kért tőlem, úgy éreztem, hogy minden haragom és csalódottságom elszállt.
A nyakamba ugrott, amitől nagyon megijedtem, így az egyensúlyomat elvesztve hátraborultam. Jisung a tarkómra tette a kezét, ami megakadályozta, hogy beverjem a fejemet a földbe.
Szívem nagyot dobbant, ahogy ténylegesen elkezdtem érezni a testét az enyémen. Tétován viszonoztam az ölelését, de érintésében egyre inkább ellazultam.
- Köszönöm - súgta nyakamba fúrva az arcát. - Én köszönöm - mosolyogtam lehunyva a szemeimet. Mélyen beleszippantottam a levegőbe, így megéreztem Jisung virág illatát, ami annyira hiányzott.
Azért is jártam ki többet az utóbbi napokban a rétre, mert a fűben elszórt virágok olyan illatot árasztottak, mint amilyen Jisung bőrének is van. Az illat lenyugtatott, ellazította az agyamat.
Most is így történt, csak ezúttal maga Jisung illatozott engem körbe, és emiatt hihetetlen derű költözött belém.
Jó pár percig feküdtünk egymáson, szóval egy kis idő után már kezdett enyhén szokatlan lenni a helyzet. - Na, leszállok mostmár - tolta fel magát Jisung egy zavart mosollyal. - Bocsánat, nem akartalak összenyomni. - Egyáltalán nem nyomtál össze - csóváltam a fejem. - Kellemes volt az ölelésed.
Jisung kedves mosollyal leült mellém, nézve, ahogy én is felülök. - Ha szeretnéd, többször is megölellek majd - mondta, és mintha egy kis pír jelent volna meg az arcán. - Az nagyon jó lenne - feleltem játékosan megdöntve a fejemet.
Jisung kuncogott, majd elő vette a telefonját. - Van egy ötletem - nézett rám izgatottan. - Mégpedig? - pislogtam kíváncsian. - Küldjünk egy hangüzenetet a többieknek, hogy kibékültünk - mutatta felém a telefonját.
Beleegyezve bólintottam, mire megnyomta a felvétel gombot. - Na srácok - kezdett bele vidáman -, találjátok ki, ki ül itt mellettem. Erre rám nézett, mire én csak érdeklődve figyeltem őt. - Itt most meg kéne szólalnod - vetette el a hangüzenetet nevetve. - Oh! - pirultam el kissé. - Értem, értem. De mit kéne mondanom? - Amit szeretnél - vont vállat. - Na, egy, két, há'... - Aaa, miért csinálod ezt? - szóltam közbe játékosan piszkálódva. - Ah, idegesítő vagy! - kuncogott, fejét szelíden a vállamnak döntve. Nevetve döntöttem fejemet a fejére, és úgy éreztem, hogy tényleg minden rendbe jött közöttünk.
Ekkor susogást hallottunk magunk mögül, mire mindketten megfordultunk. - Vaaaaah! - vetette ránk magát egymás után Seungmin, Jeongin, Bangchan, Hyunjin, Changbin és Felix.
- Fiúk! - nevetett Jisung Felix ölelő karjai mögül. - Úgy aggódtunk! - bokszolt vállba engem Hyunjin. - Ne viselkedj így többet, légyszi. - Bocsánat - nevettem zavartan. - Nem fordul elő többet. Csak... eléggé összetörtem. - Tudjuk - bólogatott Bangchan, mire Jisung bűnbánó arccal kimászott Felix öleléséből, és gyengéden megölelt engem.
- Ne haragudj, Hyung - motyogta rekedten a vállamba. - Nem haragszom - mosolyogtam szelíden. - Minden rendben mostmár. Jisung erre feldobódva felnézett rám, és csillogó szemeit az enyémekbe fúrta, mellyel teljesen megbabonázott. - Cukik vagytok - vihogott Felix, mire mindketten kiábrándultunk, és elpirulva pislogtunk más irányba.
- Egyébként nagyon szép ez a hely - szólalt meg Hyunjin. - Igen - bólogattam. - Évek óta ide vonulok el, ha ki szeretném szellőztetni a fejem. - Megértem - értett egyet Bangchan. Mosolyogva néztem végig mindenkin, majd Jisungra pillantva meglepetten konstatáltam, hogy engem néz. Ahogy tekintetünk találkozott, kedvesen elmosolyodott. Tettére kénytelen voltam elfordítani a fejemet, mert kezdhettem úgy kinézni, mint egy paradicsom.
- Nem megyünk el fagyizni? - vetette fel Seungmin, mire mindenki fellelkesedett az ötletre. - Channie-hyung, te fizetsz! - pattant fel vidáman Felix. Mindannyian felnevettünk Chan kivételével, aki lemondóan fintorgott, majd követve Felix példáját mindenki feltápászkodott a fűből.
- Nagyon régen ettem fagyit - közöltem csak úgy random, mire Jisung eltátotta a száját. - Nekem az a terápiám! - csodálkozott. - Az utóbbi napokban szinte csak azt ettem! - Depresszióztál, mókuskám? - veregette meg a vállát Hyunjin drámai együtt érzéssel, mire Jisung unottan megforgatta a szemét. - Jah, mivel valaki nem hagyta, hogy bocsánatot kérjek tőle - nézett nyomatékosan rám. - Ne rám nézz - emeltem fel a kezeimet védekezve - Nem én nyafogtam azért, mert a fanok szerint túl tapadós vagyok.
Jisung erre produkált egy műsírást, és bocsánatért esedezve a karjaimba dőlt drámaian, mire mindannyian felröhögtünk. - Bolond vagy - súgtam a fülébe vidáman, mire ő mosolyogva felém fordult, és pimaszul rám kacsintott.
- Aki utoljára ér ki a mezőről, az fizet! - kiáltotta Bangchan, majd habozás nélkül elkezdett a lakópark felé sprintelni. - Hé, ez nem ér! - kezdett el futni Changbin is, akit mi azonnal követtünk, mivel egyikünk sem akart nyolc emberre fizetni.
Szaladás közben felszabadultan felnevettem, és kitártam kezeimet. Jisung mellém érve mosolyogva megfogta a kezemet, majd összekulcsolt ujjakkal rohantunk tovább, lefutva jó néhány társunkat.
Csak te meg én, kézen fogva. No meg a barátaink, akik a világot jelentik számomra.
★
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
