Han Jisungot határtalanul idegesítette az egyébként ijesztően antiszociális Lee Minho jelenléte, egészen addig, ameddig el nem tört nála a mécses, és egy veszekedés következményeként minden megvilágosodik Jisung számára.
Kiderül, hogy a könyvet nem...
Lee Minho szíve hatalmasat dobbant ahogy meghallotta az őt szólító hangot. Vállát egy gyengéd kéz érintette meg, mire ő megpördült a tengelye körül, ezzel szembe találta magát a vigyorgó Han Jisunggal.
- Hyung! - nézett a fiúra csillogó szemekkel Jisung. - Van kedved suli után elmenni fagyizni?
- Csak mi ketten? - pislogott Minho.
- Mhm - pattant fel Jisung az osztályteremben lévő ablakpárkányra lazán. - Vagy esetleg hívni szeretnéd a többieket is?
- Oh, nem, nem erről van szó - védekezett Minho zavartan. - Csak szokatlan, hogy ketten akarsz elmenni valahova. Általában mindig van velünk valaki más is...
- Ez igaz - döntötte meg a fejét Jisung játékosan -, de szerintem jó lenne, hogyha többször lennénk csak így kettesben.
Minho erre akaratlanul is elpirult, ezért kénytelen volt elfordítani a fejét, hogy Jisung ne vehesse észre hirtelen jött lányos zavarát.
- Aranyos vagy - kuncogott Jisung huncut mosollyal az ajkain.
Minho tenyereibe temette vöröslő orcáját, úgy érezte elsüllyed zavarában.
Mielőtt Jisung még bármi olyat mondhatott volna, amitől Minho szíve feladja a harcot, megszólalt a jelző csengő, ami azt jelentette, hogy két perc múlva becsöngetnek.
- Na - Jisung könnyedén leugrott az ablakpárkányról, és a még mindig ,,rejtőzködő" Minhohoz sétált -, akkor suli után találkozunk, Hyung.
Minho nem szólt semmit, szóval Jisung kuncogva elindult kifele, de mielőtt elhagyhatta volna a termet két erős kar hátulról gyengéden megölelte.
Minho magához vonta a meglepett Jisungot, s lehunyt szemekkel sóhajtva a fiatalabb fejére helyezte sajátját. Jisung mosolyogva Minho összekulcsolt kezeire simított, és hagyta, hogy az idősebb néhány másodpercig ölelje őt.
Minho kis idő múlván lazított a fogáson, így Jisung könnyedén felé fordult, és mosolyogva egy apró puszit nyomott a fiú orrára.
- Suli után látjuk egymást - intett vigyorogva Jisung a saját terme felé elsétálva.
Minho csak állt ott, teljes sokkban, miközben az arca egyre inkább a vörös sötétebbnél sötétebb árnyalatát vette fel.
- Tesó - paskolta meg a vállát elismerően Changbin -, te nyertél az életben.
- Te is láttad...? - fordult meg még mindig tátott szájjal, mellkasánál a pólóját markolva MInho.
- Az egészet - bólintott Changbin vigyorogva. Changbin volt az első, akinek Minho elmondta, hogy szerelmes Jisungba. Nyilván, nem akarta elmondani, de Changbinnak feltűnt magától is, hogy az idősebb hogy néz a fiatalabbra, így Minhonak már nem volt mit titkolnia. - És tetszett amit láttam.
- Ez eléggé perverzül hangzott - állt Changbin mellé fintorogva Hyunjin. Hyunjin is tudott az egészről. Valójában már mindenki rájött a csapatból, Jisung kivételével. Minho szerencséjére mindegyikük nagyon elfogadó volt, és támogatták őt mindenben, néha még ötleteket is adtak Minhonak. Minho élkepesztően hálás volt mindezért, és ezt nem is győzte hangsúlyozni.
- Most ne mondd, hogy nem édesek együtt - háborodott fel Changbin, mire Minho elmosolyodott, Hyunjin meg csak megforgatta a szemeit.
- Persze, hogy aranyosak együtt. Tökéletesen összeillenek, mintha egymásnak teremtették volna őket - legyintett drámaian Hyunjin, amin Minho harsányan felnevetett.
Ekkor azonban megszólalt a csengő, szóval minden diák a helyére sietett.
Ameddig a tanárra vártak, Chan megbökte Minho vállát, mire a fiú kérdő tekintettel a mögötte lévő idősebbhez fordult.
- Szerintem bejössz neki - biccentett az ajtó felé Chan Jisungra célozva.
Minho erre csak meglepetten magára mutatott. - Én?
- Igen, persze, hogy te - kuncogott Chan. - Jisung nagyon közvetlen veled.
- Ő mindenkivel közvetlen - vont vállat Minho a fiatalabb fiú aranyos szokásaira gondolva.
- Igaz, de veled kivételesen közvetlen - vonta fel a szemöldökét komolyan Bangchan. - És ahogy rád néz, olyan, mintha az univerzumként csillannál meg a szemeiben. Egyikünkkel sem volt még soha ennyire kötetlen mint veled.
- Tényleg így gondolod? - kérdezte halkan Minho, hagyva, hogy a remény kellemes melegsége a szívébe költözzön.
- Biztos vagyok benne - bólintott Chan komolyan.
Ekkor megérkezett a tanár, így mindketten előre fordultak. Azon az órán azonban Minho nem volt képes a tanárra figyelni, gondolatai csak is Han Jisungon jártak. A remény és hit, miszerint Jisung viszont szeretheti befúrta magát az agyába, és nem tudta onnan kiverni.
Minho már alig várta a délutánt, amit kettesben tölthet a fiúval, aki elrabolta a szívét.
★
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
