Han Jisungot határtalanul idegesítette az egyébként ijesztően antiszociális Lee Minho jelenléte, egészen addig, ameddig el nem tört nála a mécses, és egy veszekedés következményeként minden megvilágosodik Jisung számára.
Kiderül, hogy a könyvet nem...
Jisung zavartan nézett Minho reménytől csillogó szemeibe. - H-hát... végül is semmi kedvem nincsen haza sétálni ebben az esőben... - motyogta Jisung, mire Minho boldogan az anyjára nézett. - Jól van - mosolygott Mrs. Lee -, akkor hagylak is titeket bandázni. Nézzetek egy filmet, videojátékozzatok, vagy bármit is szoktak csinálni a fiúk ilyenkor... Jó éjszakát!
Elköszöntek Mrs. Leetől, aki vidáman hagyta ott a két fiút, maga mögött bezárva az ajtót. Jisung tétován az izgatott Minhora nézett. - Ez olyan izgalmas - ragyogott Minho arca, amin Jisung kuncogott egy kicsit. - Még sosem aludt itt senki nálam. - Akkor megtiszteltetés, hogy én lehetek az első - mosolygott Jisung, teljesen feloldódva korábbi feszültségéből. - Na, mit szeretnél csinálni? - Mit szólsz ahhoz, ha nézünk egy filmet? - kérdezte Minho félre biccentett fejjel. - Nincs jobb ötletem, úgyhogy benne vagyok - bólintott Jisung.
Ameddig a fiatalabb kiválasztotta, hogy mit nézzenek, addig Minho leterített egy matracot az ágy mellé, és megágyazott Jisungnak. - Katasztrófa film jó lesz? - kérdezte Jisung Minhotól, aki helyeselve felült az ágyára. Jisung lefeküdve a matracra elindította a Mélységcímű filmet, és elégedetten konstatálta, hogy Minho érdeklődve függeszti szemeit a képernyőre.
☆ ★ ✮ ★ ☆
A film hamarost befejeződött, és mindketten alváshoz készülődtek. Igaz, egyikőjük sem nagyon emlékezett a filmre; hiszen Minho többször is lopva Jisungra pillantott, és néha több percig rajta felejtette tekintetét a gyönyörű fiún, míg Jisung vagy háromszor bealudt a film unalmasabb jeleneteinél. Ám de mikor Minho nem figyelt, és Jisung sem aludt, akkor a fiatalabb addig szemlélte az idősebb éles, helyes arcvonásait, ameddig észre nem vette magát, és el nem pirult a tudattól, hogy Minhot nézi. Így ment ez az egész film alatt, úgy, hogy észre sem vették a másik tetteit.
- Jó éjszakát, Han-ah - súgta halkan az ágyról Minho, mikor már mindketten elhelyezkedtek az alváshoz. - Jó éjt, Hyung - hunyta le szemeit Jisung is, a matracon fekve.
Amint beállt a csönd, mindketten hallhatták az esőcseppek hangos kopogását, az ég sűrűbbnél sűrűbb, hangosabbnál hangosabb dörgését, na meg láthatták csukott szemhéjukon keresztül a villámok szobát bevilágító fényét. A dörgésekre mindketten rendszeresen megrezzentek, az álom csak nem akart a fejükre szállni.
Így ment ez másodperceken, perceken, egészen egy órán keresztül, mikor az ég egy hatalmasat dörrent, amire mindkét fiú egyszerre ugrott fel, Jisung még halkan fel is sikkantott.
Ezután beállt egy kisebb csönd. Mindketten észlelték a másik tetteit, és tudták, hogy mostmár nem fekhetnek csak úgy szótlanul. - Minho-hyung - súgta Jisung. - Hmm? - Te sem tudsz aludni? - Nem igazán...
Jisung fészkelődött picit, úgy fordult, hogy az ágy felé legyen, igaz, a sötétben még így sem látta Minhot. - Bevallom... én félek a vihartól - motyogta Minho félénken. Jisung ezt hallva kissé meglepődött, de pár pillanat múlva egy gyöngéd mosolyra húzta száját. - Ha ez megnyugtat, én is félek a vihartól - kuncogott Jisung, mire Minho is egy kicsivel megkönnyebbültebben felnevetett.
Kellemes csend telepedett rájuk, mindketten a gondolataikba merültek. - Nem szeretnék nagyon furán hangzani, de... nincs kedved ide feküdni mellém...? - kérdezte Minho hallható zavarral a hangjában. - Úgy értem, biztosan mindkettőnknek könnyebb lenne elaludni ha valaki van mellette... Jisung arca ezt hallva enyhén felforrósodott. - Ez egy... jó ötlet igazából... - ült fel a fiatalabb hevesen dobogó szívvel.
Megfogta a párnáját és takaróját, melyeket lerakott Minho bal oldalára, ahol Minho helyet csinált a fiúnak. Jisung kissé idegesen feküdt Minho ágyába, emberi távolságra léve az idősebbtől. - K-köszi... - köszörülte meg a torkát, majd a plafonra nézve tétován lehunyta a szemét.
Ekkor villámlott egyet, mire Jisung befelé - vagyis Minho felé - fordult, hogy ne lássa az ablakon beszűrődő fényt. Minho erre aggódva felé nézett, majd testével ő is Jisung felé fordult.
- Minden rendben? - kérdezte Jisung arcát pásztázva. - Igen, csak- - Ekkor az ég egy hatalmasat dörrent, amitől Jisung nagyon megijedt, így félelmében reflexszerűen Minho mellkasába fúrta a fejét, és átölelte a vállait.
Minhonak elakadt a lélegzete egy pillanatra ahogy megérezte a fiú közelségét. Jisung is meglepődött saját tettén, de nem merte elengedni az idősebbet, mert hozzá bújva legalább biztonságban érezhette magát.
- B-bocsánat - húzódott ez zavartan Minhotól, aki még mindig igyekezett szabályozni a saját légzését. - Nem, ne.. ne kérj bocsánatot... - habogott Minho. - Nem zavart. És ha neked így a komfortos... - De nem akarlak kényelmetlen helyzetbe hozni - nevetett kínosan Jisung, mire Minho megcsóválta a fejét. - Nem volt kényelmetlen, pont ellenkezőleg - pirult el az idősebb. - Nagyon... jó érzés volt. Mintha megvédenél a vihartól.
Jisung erre pirospozsgás arccal elmosolyodott, és ismét hozzábújt Minho puha mellkasához. Minho kis pánik után nyelve egyet átkarolta Jisung hátát, és még jobban magához húzta. Állát megpihentette a fiatalabb feje búbján, majd szemét lehunyva elmerült Jisung nyugtató virág illatában.
Az ölelésük melegséget és kényelmet árasztott, többé már nem is hallották a kint tomboló vihart, s nem kellett sok idő, mire mindkettejüket elnyomta az álom.
★
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
