Han Jisungot határtalanul idegesítette az egyébként ijesztően antiszociális Lee Minho jelenléte, egészen addig, ameddig el nem tört nála a mécses, és egy veszekedés következményeként minden megvilágosodik Jisung számára.
Kiderül, hogy a könyvet nem...
Minho kezéből kiesett a fagylalt, ahogy tátott szájjal és egyre vörösödő arccal nézett rám. - Ööö... - nyöszörögte, mire én csak felkuncogtam, ezzel leplezve, hogy én is ugyan olyan zavart vagyok mint ő.
Fura katatón állapotunkból Minho telefonjának csörgése rángatott ki. Visszatérve előhúzta mobilját, majd a képernyőre pillantva nyelt egyet. Felvette, s a füléhez emelte. - Szia, anya... - köszönt kissé rekedten. - Oh, nem, nem, csak suli után eljöttem Jisunggal fagyizni... Ne haragudj, hogy nem szóltam. Aha, oké. Rendben, hamarosan otthon leszek. Én is szeretlek, szia!
Kinyomta, majd sóhajtva rám nézett. - Semmi gond - legyintettem mosolyogva. - Gyere, haza kísérlek.
Felálltunk a padról, majd a hívás előtti eseményekről ideiglenesen elfeledkezve beszélgetni kezdtünk, és elindultunk a lakópark felé, ahol Minho lakik.
☆ ★ ✮ ★ ☆
🐰
- Hát akkor... hétfőn találkozunk - mosolyogtam Jisungra, elbúcsúzva a hétvége révén, mire ő visszamosolyogva bólintott. Kezemet felemeltem egy ököl pacsira, de Jisung csak megragadta a csuklómat, és könnyedén magához rántott. Karjait a nyakam köré fonta, majd pipiskedve belesúgta a fülembe: - Számíthatsz rá, hogy holnap betörök hozzád, mert fixen nem szabadulsz meg tőlem két teljes napra.
Ezt hallva teljesen elvörösödtem, de erőt vettem zavaromon, és csak kuncogva elmosolyodtam. - Nem is szeretnék megszabadulni tőled, még csak egy percre sem - súgtam vissza, miközben karjaimat gyengéden vékony dereka közé fontam.
Jisung erre felnevetett, és csak még szorosabban ölelt. Kellemes gyorsasággal dobogott a szívem, egész testem felmelegedett Jisung ölelésében. Szemeimet lehunyva mélyen belélegeztem nyugtató virág illatát, és már már elolvadtam arcbőrünk gyengéd érintkezése miatt.
Úgy szeretlek...
Lassan elváltunk egymástól, majd egy utolsó mosolyt követve mindketten elindultunk két különböző irányba. Beírtam a kapunyitó kódot, s az ajtó nyílásával végigsiettem a lépcsőházon, egészen a második emeleti ajtónkhoz. - Itthon vagyok! - szóltam belépve a bejárati ajtónkon, mire anyukám sietett elém egy hatalmas mosollyal az arcán. - Minho! - ölelt magához kedvesen. - Gyere, valaki már vár rád. - Rám? - lepődtem meg, elhúzódva anyától, mire ő bólintott.
Követtem anyát a nappaliba, ahol kellemes meglepetésemre Bangchan ült a kanapén. - Channie-hyung! - ragyogott fel az arcom ahogy megláttam őt. - Meglepiiii~ - állt fel nevetve, majd egy hatalmas ölelésbe vont. - Te mit keresel itt? - kérdeztem boldogan, ahogy elengedtük egymást. - Van egy jó hírem, amit el akartam mondani, de mivel suli után tudtam meg, és személyesen szerettem volna beszélni veled, ezért anyukád engedélyével átjöttem - mosolygott miközben elindultunk a szobám fele.
Erre csak vidáman bólogattam, s betessékeltem őt a szobámba. - Na, mi lenne az a jó hír? - huppantam le az ágyamra kíváncsian. - Meghívtak minket egy házibuliba fellépni - mosolygott vidáman Chan. - Mármint a bandát? - tátottam el a számat. - Igen! - helyeselt Chan. - Most vasárnap, este 10-től éjfélig. Mit szólsz? - Hogy mit szólok? - pattantam fel. - Ez elképesztő! Ez lesz az első közös fellépésünk!
Bangchan büszkén nézte örömködésemet, nagy valószínűséggel még sosem látott engem ilyen izgatottnak. Már azt is sokszor elmondta, hogy mennyire boldog amiatt, hogy mostmár rendszeresen beszélek, és kifejezem az érzéseimet.
- Huuu, szét fogom gyakorolni az agyam - ültem le a dobom elé begolyózva. - Az nem árt, de azért ne vidd túlzásba - nevetett Chan. - Holnap még lesz egy főpróbánk a sulis zeneteremben egyébként, szóval nem kell izgulnod. Megnyugodva bólintottam.
- Tényleg, amúgy... hol is voltál, hogy várnom kellett rád? - kérdezte Hyungom kíváncsian, de szelíden. - Oh, Jisunggal elmentünk fagyizni - feleltem beletúrva a hajamba. Ezt hallva Bangchan szemei felcsillantak. - ÚRISTEN MESÉLJ! - huppant le az ágyamra hassal, lábait lóbálva, mint egy pletykás tini lány. - Nem nagyon történt semmi... - kezdtem, de ekkor eszembe jutott a fagyis eset, mire teljesen elpirultam. - Aha - vigyorgott Chan. - Spill the tea.
- Hát... igazából én sem nagyon értem mi volt ez az egész - temettem vörös arcomat hideg tenyereimbe. - Egy padon ültünk, ettük a fagyinkat, amikor hirtelen közelebb hajolt és... m-megcsókolta a szám szélét... Azt mondta volt ott egy kis fagyi. Chan eltátotta a száját, majd szinte fanatikusan elkezdett visongani. - Egészen biztosan bejössz neki! - mutatott rám, levakarhatatlan mosollyal az arcáról. - Han Jisung nem csinál csak úgy ilyeneket!
- De szeret puszilkodni... - védekeztem, ám Bangchan leintett. - Ugyan már, az más, ha valakinek a homlokára vagy a feje tetejére ad puszit. Téged ma az arcodon is megpuszilt, és a szád szélén is! Ez. Valami. Más.
Szavaira kezeimre nézve elpirultam. - De neki nem a lányok jönnek be...? - kérdeztem halkan. - Han Jisungnak? - horkantott fel Chan. - Konkrétan szoknyákban jár, és úgy beszél, mint egy született meleg ikon. Egyébként meg nyíltan biszexuális.
Ezt hallva remény csillant szemeimben. - Igazán...? Bangchan bólintott. - Bízz bennem - kacsintott rám. - Odáig van érted.
Én is érte...
★
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
