Clingy ꩜ .ᐟ

20. Fejezet (vége)

🐿️

Amint Minho ajkai az enyémekhez súrolódtak, a testem megremegett, és ezernyi pillangó éledt a gyomromban. Lábaim elgyengültek, miközben próbáltam felfogni, hogy mi is történik. Minho gyengéden elkezdte mozgatni a szájának párnácskáit, ezzel komolyítva a csókot, mire én ráérezve a dologra lehunytam a szemeimet és élvezettel beletúrtam a fiú hajába, miközben viszonoztam az érzelmes csókot.

Minho érzéssel a derekamra simította mindkét kezét, ezzel is közelebb vonva magához, így én a nyakát átkarolva húztam őt közel. Ajkai édesek és puhák voltak, azt hittem elolvadok az érzésre. A testem lángolt, szívem szárnyalt, az elmémet apró, vidám gondolatok öntötték el. Kicsi részleteket vettem észre Minhoban; például, hogy milyen gyengéden ölel engem, mintha félne, hogy bármelyik pillanatban összetörhet. Vagy az, hogy a fejét enyhén megbiccenti, így a csók közben nem koccan össze az orrunk. Na meg az, hogy mikor kissé intenzívebben viszonzom a csókokat, reszketegen kifújja a levegőt, és csak jobban szorít magához.

Mellkasunk összenyomódott, így érezhettem heves szívverését, ami egy ütemet választott az enyémmel. A pillanat tökéletes volt, és azt kívántam, bárcsak sosem érne véget.
Lassan, lehunyt szemekkel elváltunk egymástól. Éreztem, ahogy Minho homlokát az enyémnek dönti, mire lágyan elmosolyodtam.

Szemeinket egyszerre nyitottuk ki, és ahogyan tekintetünk egymáséba fúródott, mindketten halkan felnevettünk. Továbbra is egymást ölelve leereszkedtünk a földre, majd elfeküdtünk a fűben. Mosolyogva, túlcsorduló érzelmekkel néztem Minhora, kinek gyönyörű szemei ragyogtak a boldogságtól. Szépséges arca pirospozsgás volt, sápadt bőrébe végre visszatért a szín és vidámság.

Lágy mosollyal hajoltam hozzá közelebb, és új csókot kezdeményeztem. Testünk összetapadt, lábaink egymásba gabalyodtak, csak hogy minél közelebb érezhessük egymást saját magunkhoz. Minho egyik kezével az arcomra simított, mire bele mosolyogtam a csókba. Szelíden tovább faltuk egymás ajkait, és ez percekig meg sem szakadt.

- Jisung... - súgta halkan Minho, miután elhajoltunk egymástól.
- Hmm..? - mosolyogtam rá szeretet teljesen.
- Köszönöm... - hunyta le a szemeit egy boldog mosollyal.
- Én is köszönöm - bújtam közelebb hozzá, s homlokunkat össze döntve én is becsuktam a szemeimet.
Kezemet Minho puha hajába vezettem, és elkezdtem simogatni a fejét, miközben a fiú nyugodt légzését, és a mezőn fújó szél, és a fűnek susogását hallgattam.

☆ ★ ✮ ★ ☆

- Szóval akkor most kibékültetek? - kérdezte reménykedve Jeongin, mire Minhoval mosolyogva összenéztünk.

- Mondhatni... - vigyorogtam, miközben összekulcsoltam a kezemet Minhoéval és a fiú vállára hajtottam a fejemet.
Minho egy gyengéd csókot nyomott a fejemre, mire mind a hat fiú álla leesett.

- Ti...? - pislogott Hyunjin döbbenten, mire Mimho halkan felkuncogott.
- Valami olyasmi... - felelte mosolyogva.

Aznap este Minho nálam aludt. Egyszerűen csak képtelenek voltunk elválni egymástól, így inkább nem tettük.

-Kész vagyok, mehetsz - szóltam neki kilépve a fürdőszobából. Minho bólintott, majd mellettem elmenve nyomott egy rövid csókot a számra, és ő is elment fürdeni.

Elpirulva és egy idióta mosollyal az arcomon tántorogtam a szobámba, ahol lehuppantam az ágyra, majd a plafonra nézve boldogan felsóhajtottam.

Szinte el sem hittem a történteket. Minho viszonozza az érzéseimet... igaz, ezt így nem mondta ki rendesen, de a tettei ezt bizonyítják.

Zavartan mosolyogva a párnámba fúrtam az arcomat, és halkan visízozva lóbálni kezdtem a lábaimat.

- Jól vagy? - kérdezte Minho mögülem kuncogva.
- Nem - sóhajtottam felé fordulva. Minho törölközővel a fején felém sétált, majd leülve az ágyra az ölébe húzott és elhalmozott csókokkal.

- Minh... nem kapok levegőt... - nevettem elhúzódva, arcom égett zavaromban. Minho erre csak lágyan a nyakamba puszilt.
- Bocsi...

- Ne, ne kérj bocsánatot - simogattam meg a fejét egy lágy mosollyal. - Tetszett.

Minho nyakamba fúrva az arcát szorosan átölelt, majd velem az ölében eldőlt az ágyon.

- Jisung...
- Hmm?
- Szeretlek...

A lélegzetem erre elakadt, a szívverésem felgyorsult. Alsó ajkamba harapva nyeltem vissza boldog könnyeimet.

Minho hátra húzta a fejét hogy a szemeimbe tudjon nézni. Tekintetünk egymásba fúródott, ami olyan gyengédséget ébresztett bennem, mint még soha semmi vagy senki.

- Szeretlek... - ismételte Minho halkan, ragyogó szemekkel. - Nem tudom mióta... Talán már az első pillanattól kezdve. De azt tudom, hogy minden nappal, minden másodperccel egyre inkább beléd szerettem. A mosolyod, az illatod, a nevetésed hangja... minden veled kapcsolatban olyan érzéseket kelt bennem, amit még sosem tapasztaltam. Legszívesebben örökké veled lennék, az életemet is veled élném le... Soha semmiben sem voltam még ennyire biztos.

Minho gyengéden letörölte az idő közben arcomon végigfutó boldog könnyeket.
- Te vagy a mindenem... - súgta kedvesen. - Megtisztelnél azzal, hogy a párom leszel...?

Ezt hallva hangosan felzokogtam, majd hevesen bólogatva nedvesen az ajkaira tapadva egy hosszú, érzelmes csókot kezdeményeztem. Úgy ízleltem ajkait, mintha nem lenne holnap, azt akartam, hogy ez a pillanat örökre emlékezetes legyen.

- Én is szeretlek... - suttogtam ajkaira. - Nagyon nagyon szeretlek, Minho. És igen, én lennék a legboldogabb ha a párod lehetnék...

Minho erre felnevetett. Úgy nevetett, ahogy még sosem hallottam. Boldogan, felszabadultan, szeretet teljesen...

Így történt, hogy én, Han Jisung és Lee Minho, az iskola antiszociális szépfiúja szerelembe estünk, és életünk végéig csakis egymásért léteztünk...
  

VÉGE
☆

765 szó.