Han Jisungot határtalanul idegesítette az egyébként ijesztően antiszociális Lee Minho jelenléte, egészen addig, ameddig el nem tört nála a mécses, és egy veszekedés következményeként minden megvilágosodik Jisung számára.
Kiderül, hogy a könyvet nem...
Elérkezett a ,,fellépésünk" estéje. Igazából nem számítottunk arra, hogy majd mindenki ránk figyel és csak nekünk tapsol meg ilyenek, de reméltük, hogy legalább el tudjuk szórakoztatni az embereket.
Chan este 9 felé mindannyiunkat felvett, és elvitt a buli helyszínére. A party már elkezdődött, zene dübörgött a házban, az ablakokat színes fények világították keresztül.
- A hátsó ajtón menjünk be - mutatott a kert felé Chan, mire mi mindannyian követtük. Jisung előttem ment, és láttam, hogy kicsit küzd a hátán lévő gitárral.
- Segítsek? - kérdeztem tőle kedvesen. Hálásan rám nézett és bólintott, szóval elvettem tőle a gitárt, majd a hátamra kaptam. - Fhu, ez tényleg nem olyan könnyű, mint amilyennek tűnik.
Jisung felkuncogott. - Te akartad.
Bementünk a hátsó ajtón, ahol Changbin szaladt elénk, és elvitt minket a színpadhoz. Changbin már a buli kezdete óta itt volt, ő ügyelt arra, hogy az informatikával minden rendben legyen.
Letettük a hangszerek, bedugtuk őket az erősítőbe, majd mivel még volt egy óránk a fellépésig, kimentünk levegőzni.
- Valaki cigit? - kérdezte Chan, mire Changbin és Jisung bólintott.
- Jisung...? - kerekedtek el a szemeim. - Te mióta cigizel?
- Nem vagyok rá szokva - nyugtat meg -, csak ilyen alkalmakor szívok el egy-egy szálat.
☆ ★ ✮ ★ ☆
- Srácok, két perc múlva kezdés! - szólt nekünk a házigazda, mire mindannyian elfoglaltuk a helyünket. Egyértelműen nagyon izgultam, ez volt az első fellépésem, de közben vártam is, hogy végre játszani kezdhessek a dobon.
- És öt, négy, három, kettő, egy... - súgta Chan, mire elkezdtem ütni az első ütemeket. Testem abban a pillanatban felszabadult, és már egyáltalán nem izgultam. A többiek is játszani kezdtek, majd mikor eljött a pillanat, Jisung énekelni kezdett.
Angyali hangja bejárta az egész házat, és nem láttam a közönséget, de biztos voltam benne, hogy mindenki megállt egy pillanatra, s eltátotta a száját. A hangok eltompultak számukra, és egy pillanatra még a szívüket is zene járta körbe, mint az enyémet mindig mikor Jisung hangját hallom.
Megbabonázva néztem a fiút, miközben egy pillanatra sem álltam meg a dobolásban. Szemeink egy pillanatra összeszaladtak, mire a lélegzetem is elakadt. Jisung lágyan rám mosolygott, de nem fordult vissza előre, felém folytatta az éneklést. Úgy éreztem, nekem énekel, csak nekem, nincsen senki más a szívében, csak én, csak én...
taps...
A fellegekből a taps hangja rángatott ki. Jisung mosolyogva megköszönte a közönségnek, és elmondott egy rövid szöveget.
Ezek után ismét játszani kezdtünk, számokat számok után. Elképesztően felemelő érzés volt a többiekkel játszani, miközben a közönség csodálva, rajongással figyel és hallgat minket. Arra a két órára a buliban lévő minden ember figyelmét elraboltuk. Arcomon hálás, gondtalan mosoly formálódott.
☆ ★ ✮ ★ ☆
Kint ültem a tetőn, lábaimat lelógattam az épület széléről, úgy néztem fel a sötét, csillagos égre. Mélyen beszívtam a friss, éjszakai levegőt, s élveztem az arcomat simogató lágy szellőt, amikor hirtelen nyílt a tetőre vezető ajtó, és valaki kitántorgott rajta.
- Mi-minho-hyung...! - lépdelt felém Jisung bizonytalanul, de jó kedvűen. Egyértelműen leért neki a bevitt alkohol mennyiség...
Sóhajtva megcsóváltam a fejem, majd elkaptam, mikor majdnem leesett a tetőről.
- Gyere - ültettem le magam mellé gondosan. - Mennyit ittál?
- Csak egy két pohárral. Vagy inkább üveggel... - kuncogott. Ezt hallva felvontam a szemöldökömet, de inkább nem szóltam semmit.
Ültünk ott egy picit, reméltem, hogy a hideg levegő majd jót tesz Jisungnak. Szerencsére kis idő után kijózanodott annyira, hogy már értelmes gondolatai voltak.
- Hyung, fázom... - mocorgott hozzám közelebb. Én ezt hallva habozás nélkül levettem a pulcsimat, a vállaira terítettem, majd a derekát átkarolva közel húztam magamhoz, így a test hőmmel is igyekezve komfortálni őt.
Fejét a vállamra hajtotta, mire én is ráhajtottam enyémet az övére, óvatosan összekoccintva halántékunkat. Elmosolyodtam.
- Hogy tetszett a fellépés? - kérdezte halkan, immár teljesen józanul.
- Elképesztő volt - feleltem. Az égre pillantottam, és boldog mosoly költözött az arcomra. - Elképesztő voltál.
Jisung kuncog ezen. - Hát még te... Sosem láttam még ilyen pontos, energikus, kitartó, na meg szexi dobost...
Arcom erre kellemesen felforrósodott.
Ezek után csak néztük az eget, és az esti várost, az elhaladó autókat, no meg a boltok lágy fényeit. Egyik karommal még mindig Jisungot öleltem, hüvelykujjammal gyengéden a karját simogatva.
- Minho... - suttogta percek elteltével.
- Hm...?
- Így szeretnék maradni örökre... A te karjaidban. Otthon...
★
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
