Han Jisungot határtalanul idegesítette az egyébként ijesztően antiszociális Lee Minho jelenléte, egészen addig, ameddig el nem tört nála a mécses, és egy veszekedés következményeként minden megvilágosodik Jisung számára.
Kiderül, hogy a könyvet nem...
Mikor felébredtem, már 15:30 is elmúlt. Baszki! Elaludtam! Ha most emiatt vesztem el életem első barátait...!
Nem foglalkozva fájó végtagjaimmal kipattantam az ágyból, és felkaptam egy fekete pólót meg egy szürke melegítőt, majd telefonomat a zsebembe süllyesztve kirohantam az üres lakásból.
Meg sem álltam az iskoláig, ami eléggé megterhelte az immunrendszeremet, de nem foglalkoztam vele. Hevesen lihegve, sípoló tüdővel csaptam ki a zeneterem ajtaját, ahonnan mind a hét fiú döbbenten kapta felém a fejét.
- Minho...? - szólt Hyunjin, mire én feladva a harcot a betegségemmel, összerogytam. - Minho! - szaladtak oda hozzám ijedten. Szédülve néztem fel aggódó arcukra, és valami melegséget éreztem a szívemben.
- Minho-hyung, mi baj van? - fogta arcomat kezei közé Felix aggódva. - Úristen, de forró a fejed! Bangchan erre a homlokomra tette a kezét, s szemei azon nyomban kitágultak. - De hiszen te lázas vagy!
Erre Seungmin rögtön felugrott, és hozott nekem egy pohár vizet, ameddig Jeongin hideg vizes borogatást tett a homlokomra. Megittam a vizemet, majd számat megtörölve erőt gyűjtöttem a beszédre. - Lebetegedtem, csak... nem tudtam szólni nektek, ezért idáig futottam, hogy ne kelljen rám várnotok a próbán, csak bealudtam, és később tudtam elindulni, sajnálom...
Szerintem ennyit még sosem beszéltem előttük, ezt pedig meglepett arcuk is alá támasztotta. - Semmi baj, csak... aggódtunk - szólt Changbin halkan. - Aggódtatok...? - kérdeztem vissza elhaló hangon. A szüleimen kívül még soha senki nem aggódott értem.
Szemeimet végigvezettem rajtuk, s Jisungon egy picivel több ideig időzött a tekintetem. Szemeiben aggodalom és szelídség tükröződött, és úgy éreztem mondani szeretne nekem valamit, pedig ma még hozzám se szólt.
- Most haza kéne menned - sóhajtotta Hyunjin. - Gyere, haza kísérlek. Hagytam neki, hogy felhúzzon. - Jobbulást, pihenjél! - integettek nekem a többiek, ahogy én Hyunjin vállán támaszkodva vissza intettem nekik. Hyunjinnal az oldalamon elindultunk, de ekkor valaki utánunk futott.
- Hé, Hyung! - kiáltott Jisung lefékezve előttem. - Megadod a telefon számodat? Így tudjuk tartani a kapcsolatot, és akkor nem kell elrohangálnod idáig, hogy szólj ha beteg vagy. Kérésére kissé elmosolyodtam.
Kezembe nyomta a mobilját, mire én emlékezetből beírtam a telefonszámomat. - Köszi - mentette el "Minho-hyung" névvel. - Ezt megadom a többieknek is, és akkor bárkinek tudsz írni vagy bármelyikünket tudod hívni ha valami van. Bólintottam.
Hyunjin megveregetve a vállamat tovább húzott, egészen hazáig kísért. A panelház előtt megállva rám nézett. - Hanyadik emeleten laksz? - Második - feleltem. Hyunjin bólintott, aztán barátságosan adott egy ököl pacsit, és ő is elindult hazafelé.
Én pedig kulcsomat elő véve beléptem a lakásba, majd lezuhanyozva visszabújtam az ágyba, és mély lázálomba merültem.
☆ ★ ✮ ★ ☆
🐿️
Haza felé sétálva egyre csak nőtt a bűntudatom. Mikor tegnap megkérdeztem Minhotól, hogy beteg-e, és azt felelte, hogy nem az, nem foglalkoztam vele többet, pedig egyértelműen látszott rajta, hogy nincsen jól. Valószínűleg a próbán is ezért volt olyan szétszórt, és én még voltam olyan szívtelen, hogy utána leordítottam a fejét, ráadásul a dobverőit is eltörtem.
Szinte látom a szemeim előtt ahogyan megbántva, szomorúságtól csillogó szemekkel néz utánam...
Sóhajtva léptem be kertes házunk ajtaján. - Megjöttem! - kiáltottam, de nem kaptam választ. A konyhába sétálva egy cetlire írt üzenetet találtam:
Jisung, apáddal üzleti úton vagyunk. Tudom, ez most így hirtelen, de van kaja a hűtőben, meg pénz a fiókban. Hívj, ha bármi van.
Szeretlek! Anya<3
Bólintva kinyitottam a hűtőt, kivettem egy doboz fagyit ebéd gyanánt, majd felmentem a szobámba tanulni.
Tanulás helyett azonban sikerült írnom vagy három dalszöveget, és kettő gitár szólót. Teljesen megfeledkezve a háziról pengettem a húrokat, és dúdoltam a dallamot órákon keresztül.
Ebből a telefonom pittyegése rángatott ki. Gitáromat letéve megnéztem milyen értesítésem jött.
Channie-hyung hozzá adta önt a csoportos csevegéshez
Stray kids
Channie-hyung Sziasztok!
Lixie Haliii!
Jeongin-ah *matricát küldött*
Apró mosollyal az arcomon köszöntem én is.
Hannie Sziasztok
Minho-hyung Heló
Hyunjin Sziasztok! Minho-hyung, kell neked valami a kisboltból? Changbinnal most megyünk venni pár dolgot.
Beletelt pár percbe, mire Minho válaszolt.
Minho-hyung Nincs szükségem semmire, köszönöm.
Changbin-hyung Biztos?
Minho-hyung Igen.
Mosolyogva kapcsoltam ki a telefonom képernyőjét.
Majd valahogyan kiengesztelem...
★
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
